Ha Egyszer Az Életben.. (L.T)-BEFEJEZETT

14. Fejezet

Jó olvasást!

-Anie, megtennéd, hogy nem forogsz?! Megfoglak égetni!-csapta le Lottie a hajvasalót a kisasztalára, és nézett rám szúrós szemekkel.
Lotts szobája úgy nézett ki, mintha egy kisebb tornádó söpört volna végig rajt. Ruhái, az ágyra voltak szórva, amiket két kézzel csak úgy kihajigált a gardrób szekrényéből. Cipők szanaszét, páratlanul, vagy párosával hevertek a szőnyegen, attól függ, hogy hogyan lett odadobva. Fésülködő asztalán, egy kisebb szépségszalon működtetéséhez elegendő kozmetikumok tömkelege volt jelen, mindenféle színben, árnyalatban. Nem hiába, Lottie-val buliba készültünk. A srácok bulit rendeztek Niall-nél, kinek szülei elutaztak a hétvégére, a szokásos vidéki családlátogatás céljából. Niall ezt szokásosan kihagyta, minden évben úgyanúgy, tizennégy éves kora óta. Az év ennek szakaszában, Niall-en mindig kijött az állítólagos allergiája, amiből két napos ágyban fekvés során tudott csak kilábalni. A szülei pedig elhitték..Nem mintha annyira hihető lett volna az egész sztori. Csupán Ni nem szereti a nagynénjét, ezért inkább otthon csücsül minden évben, és a haverjaival van. A focimeccs pedig pont kapóra jött, hogy rendezhessen egy hatalmas, házrengető bulit a környék összes fiataljának. Zayn szerint "megünneplik a mindent elsöprő győzelmüket"-ezt mondta hét elején, amikor pedig megkérdeztem, hogy "mi van ha vesztenek?" Ő széttárva a karjait, azt felelte, "hogy akkor meg azért buliznak".
Mellesleg Liam alig akart elengedni. Szerinte túl fiatal vagyok az ilyenhez, és nem szeretné, ha számomra idegen fiúk taperolnának. Mielőtt átjöttem volna Lottie-hoz, ezért vesztünk össze, és nálunk ez tényleg nagy szó..
Liam és én gyerekkorunkban egyszer sem veszekedtünk, vagy kiabáltunk egymással. Jó testvérek voltunk, a legjobbak, most pedig apa is meglepődött azon, hogy milyen hevesen is kommunikálunk mi egymással.
-Liam! A húgod tizenhét éves, ideje, hogy szórakozzon egy kicsit. Ott leszel te is. Mégis milyen probléma lehetne?! Úgyhogy tessék befejezni!-dorgálta meg a bátyámat apukám, majd sietősen elhagyta a nappalit, ami a kis vitánk színhelyéül szolgált.
Liam vonakodva bár, de beleegyezett. Aztán az orromra kötötte, hogy nem ihatok semmit és nem állhatok szóba rajtuk kívül senkivel. A buli fél nyolckor kezdődött, ezért Liam már hatra áthozott Tomlinsonékhoz, hogy időben elkészülhessünk.

-De Lottie! Ez a szoknya rövid! És utálom a szoknyát!-hisztiztem a tükör előtt, mint valami öt éves.-Hadd vegyem le!-dobbantottam egyet Lottie magassarkú csizmájában.
Lottie megragadva a vállam a tükör felé fordított, hogy egyenesben tartson, majd ismét felemelte a hajvasalót, hogy folytassa göndör hajam kisimítását.
-Jól áll! Aztán meg Felicité-nek panaszkodj, az ő szoknyája. Így ni! Kész is vagy.-mosolygott le rám a tükörből. Lottie, fekete combközépig érő csizmát viselt, ugyanolyan színű koktélruhával. Haját szabadon hagyta, fülében pedig az elmaradhatatlan karika fülbevalói himbálóztak vidáman. Mint mindig, a lány tökéletes volt.
-Most miért csuktad be a szemed?-hallottam meg csilingelő nevetését.-Nyisd már ki!-ragadta meg szemeim előtt lévő tenyeremet, és probálta őket lefeszegetni az arcomról.
-Nem akarom látni, hogy csúnya vagyok!-nyavajogtam.-Lottie!-sikkantottam, amikor a rózaszínhajú lány, győzedelmes mosollyal az arcán megfordított a tükörrel szemben, hogy láthassam magam.
A szám "O"-alakot formált, ahogy megpillantottam magam a tükörben. Fekete magasítottderekú szoknyám alja lengedezett a szellőtől, harisnyába bújtatott lábaim felett. Lottie csizmája dobott pár centit alacsony termetemen, így még a barátnőmet is felérhettem volna. Fizzy erre az alkalomra nekem adta fekete, középen fűzős felsőjét, amiből kilátszott dekoltázsom. Hajam simán omlott a vállamra, Lottie sminkje, amit nagy gonddal készített el nekem, kiemelte barna szemeimet..Ahogy elnéztem magam, talán..
-Szexi vagy!-mondta ki helyettem Lotts a gondolatomat, miközben száját festette ki, egy hajával azonos színű szájfénnyel.
Elhúztam a számat, majd elfordultam, hogy hátulról is megtudjam szemlélni magam.
-A felső-igazgattam meg magamon az említett ruhadarabot.-nem sok?-kérdeztem az éppen a kabátját húzó lánytól.
-An. Ezt már akkor lejátszottuk, mielőtt Fizzy átnyújtotta volna!-lépett mellém a kabátommal a kezében.-Remekül áll!
-De, kilátszik mindenem!-néztem rá hihetetlenkedve, közben pedig a kabátomért nyúltam. Lottie felhúzott orral szólalt meg.
-Miss Payne. Ha nekem lennének-tett egy mozdulatot a mellkasom felé vigyorogva.-ekkora melleim. Én mindig mutogatnám! Hatalmasak.-biccentett felém.
-Ohh fogd már be!-löktem meg a vállát. Lottie nevetve ellépett mellőlem, majd az ajtóhoz sietve kitárta azt.
-Menjünk!-toporgott.-Anyuci táncolni akar!
Szemforgatva léptem ki a szobájából egyenesen a folyosóra. Egymás kezét fogva lépkedtünk le az emeletről. A lépcső aljában Fizzy állt, kezében Freddie-vel, meg az ikrekkel.
-Annyira szépek vagytok!-jött elénk csillogó szemekkel. Kék szemei rám villantak, majd elismerően biccentett.-Ha ettől nem pisilnek be a fiúk, akkor semmitől!
-Fizzy!-szólt rá nővére.
-Bocs.. de akkor is!
-Cici!-mutatott rám Freddie kis kezével, tágra nyílt szemekkel.
-Na tessék.-vettem el a kisfiút az öléből.-Olyan leszel Freddie fiam, mint Louis.-néztem le rá, ő pedig vissza rám kíváncsi babatekintetével. Nyomtam egy puszit a fejére, majd vissza adtam Fizzynek.
-Bárcsak én is mehetnék...-ábrándozott Felicité. Fizzy-nek sajnos nem volt akkora szerencséje a bátyjával, mint amekkora nekem. Louis kijelentette, hogy nem érdekli őt semmi, felőle Fizzy öngyilkos is lehet, ő akkor sem engedi el húgát ilyen buliba.
Együttérző mosollyal az arcomon simítottam meg a vállát.
-Majd legközelebb.-mondtam mosolyogva.
-Na oké. Mi most megyünk!-hajolt le húgaihoz, hogy mind a hármat szoros testvéri ölelésben részesítse. Freddie pufók arcára nyomott egy puszit, rúzslenyomatot hagyva a kisfiú orcáján.-Vigyázzatok magatokra! Ha baj van, hívjatok. Oké?-nézett végig rajtuk. A lányok sorban bólintottak.-Menjünk Anie!-karolt belém.
-Sziasztok csajok!-fordultam vissza az ajtóból, hogy egy légpuszit küldhessek nekik. Vigyorogva integettek felénk, aztán becsuktam magam után az ajtót, és Lottie után indultam, a hűvös,  szeptemberi úton..