Ha Egyszer Az Életben.. (L.T)-BEFEJEZETT

58.Fejezet

Jó olvasást!

Új év után két nappal a karjaimban alvó Freddie Tomlinson-t vittem fel a saját szobájába, miután fogadott apukája sikeresen kifárasztotta. Sosem értettem, hogy mit szeretnek a fiúk a Super Mario-ban és nem is életcélom tizennyolc évesen kipróbálni, de mégsem lehet annyira rossz dolog, ha egy két éves kisfiú majdnem olyan nagy beleéléssel játszik, mint az apja. A szőke hajú kis fiú arca a vállamra hanyatlott, apró, pufi kezeivel nyakamat ölelte, miközben békésen szuszogott a karjaimban. Késő este volt már, a szemeim lassan leragadtak, és Jay biztosan megölt volna minket, ha megtudta volna, hogy ilyenkor viszem fel aludni Freddie-t. De hát nem volt mit tenni. Szépen szólva Louis és én sem bírjuk kezelni a hisztiző kis gyerekeket, úgyhogy kénytelen kelletlen megengedtük neki, hogy fent maradjon velünk.
Szerencsére Louis felkapcsolta az emeleten a világítást, így könnyedén eljutottam a mi szobánkkal szemben lévőbe. Óvatosan lépkedtem a puha szőnyeggel bevont padlón nem kockáztatva, hogy esetleg egy rossz mozdulat és felébresztem a karjaimban lévő apróságot. A dinó alakú éjjeli lámpa színes fényt árasztott magából, miután bedugtam a kis ágy melletti konvektorba félkézzel ügyeskedve.
-Jó éjszakát nagyfiú!-hajoltam le és pusziltam meg Freddie pufók arcocskáját.
Szája elnyílt, kócos, szőke tincsei elől a homlokába hullottak és annyira hasonlított Louis-ra abban a pillanatban.
Mosolyogva tettem teste mellé a polcra helyezett szürke nyulat, ami már elég sok minden átélhetett, legalábbis az öltések a plüss hátán biztosan mesélni tudnának.
A szépen összehajtogatott, kék baba takaróért nyúltam az ágy sarkában, kissé megráztam, amikor kihullott belőle valami egyenesen a padlóra. Összeráncolt szemöldökkel hajoltam le érte, miután Freddie-t alaposan betakargattam, nehogy megfázzon.

'Louisnak, a legfontosabb embernek az életemben
-Briana'

Egy kék szemű, barna hajú lány nézett vissza rám, ahogyan megfordítottam a kissé gyűrött, megtépázott fényképet. Hiába tűnt megviseltnek a kép, a rajta lévő lány mégsem veszített a szépségéből. Gesztenye barna, göndör haj, porcelán fehér bőr, ragyogó, világos kék szemek. Mosolya fülig ért, és bár nem lehettem ott, biztosan remekül érezte magát a virágok között, ahol lefényképezték.
Ahol Louis fényképezte.
Nem volt dátum a fényképen, csupán a hátoldalán lévő gyöngybetűk, a név, amit már hallottam hónapokkal ezelőtt. Nem ismertem őt, de Louis igen. Biztosan jól ismerte őt.
Remegő ajkakkal hunytam le a szemem, és hajtottam félbe a fényképet. Legszívesebben kidobtam volna. Összetéptem, felgyújtottam volna..de ki vagyok én, hogy megtegyem ezeket a dolgokat?
Jobbnak éreztem, és inkább visszahelyeztem oda, ahol találtam.
Majd elhagytam a szobát.
*
-

Lottie! Menj ki! Most!-üvöltötte Louis, miközben igyekezett engem, valamint saját magát takarni az összegyűrődött lepedővel, amelyet nagy nehezen rángatott ki alólunk.
-Jézusom! Fúj!-szőke hajú barátnőm sikítva csapta be maga után az ajtót, fél kezét szemére szorítva, hogy valamelyest kímélje magát mezítelen testünk látványától.
-Olyanok vagytok, mint a kibaszott nyúlak! Ááá a szemem!-hallottuk sopánkodását a folyosóról. Szemeimet összeszorítva, kínos nevetésemet egyáltalán nem leplezve, döntöttem homlokomat Louis mellkasának.
-Pofa be és várj lent!-barátom szemeit forgatva, kissé frusztráltan gurult le rólam, hogy aztán tenyerét az arcára szorítva feküdjön le mellém.
-Az embernek már a saját házában sem nyugta?!-sóhajtotta idegesen, majd szemöldökeit felhúzva fordult felém.-Te mit nevetsz?
Vállamat megvonva küszködtem magam ülő helyzetbe, miközben a takarót szorosan tartottam magam előtt. Félkézzel nyúltam le az ágy mellé dobott melltartómért, hogy aztán nagy nehezen magamra szenvedjen.
-Én figyelmeztettelek, hogy nemsokára itt lesz, de téged nem érdekelt. Most viseld a következményeit, édesem- hajoltam le hozzá és nyomtam egy puszit a homlokára. Louis morogva nyúlt az arcom után, hogy a pusziból egy pillanat alatt, mély, forró csókot varázsolhasson.
-Lou..-nyöszörögtem, amikor szabad karját a derekamra fonta magára rántva ezzel. Kócos hajam a szemebe hullott gátolva ezzel a tökéletes kilátást, tökéletes profiljából. -Elfogunk..el..elfogunk késni..
-Hmm..nem érdekel..-morogta a számba, aztán nyöszörögve kapott utánam, amikor elhúzódtam tőle, és egy utolsó csók után feltápászkodtam, hogy megkeressem eldobált ruhadarabjaimat.
-Kicsinálsz engem..ne hajolgass itt nekem meztelenül, amikor már így sem bírok magammal!-kiáltotta utánam. Fejemet rázva siettem be a fürdőszobába, hogy emberi külsőt varázsolhassak magamnak, ha már egész délután úgy néztem ki, mint aki végig szexelte a napot. Pedig egyáltalán nem így történt.
Mivel az iskola már vagy egy hete elkezdődött, bennem is tudatosult, hogy nemsokára érettségizek. Muszáj volt tanulnom, ha nem akarom elcseszni az utolsó évemet. Új év után előkerültek a füzeteim, Lottie pedig nálam aludt, hiszen kivel tanultam volna, ha nem a legjobb barátnőmmel, aki inkább felváltva pletykált és evett volna a tanulás helyett?
Amíg én tanultam, a fiúk dolgoztak, többet mint eddig, így Louis-val a héten egyáltalán nem találkoztam, csupán telefonon tartottuk a kapcsolatot. Hiába volt tőlem egy utcányira, nem akartam, hogy ne pihenje ki magát eléggé, ő pedig fontosnak tartja a tanulást és nem szeretné, ha miatta borulna fel az egész. De rettenetesen hiányzott már, úgyhogy, gondoltam Evan után egyenesen átjövök hozzá és együtt töltjük a délután hátra lévő részét.
-Ezt te sem gondoltad komolyan?-álltam meg a fürdőszoba ajtóban, miközben fekete farmernadrágom derék részét igazgattam magamon. Felhúzott szemöldökkel figyeltem, ahogy Louis szürke Topman alsójában, az ágy alá kukucskál.
-Nem láttad a nadrágom?-hallottam hangját a bútor alól.
-És te a felsőm?
-Valahol..áhhá..-húzta ki győzedelmesen az ágy alá került fekete melegítő nadrágját, amit azonnal magára is húzott.-Valahogy különleges képességed van ahhoz, hogy eldobáld a cuccaim a leglehetetlenebb helyekre. Akarom mondani, hogy a francba került az ágy alá?
-A pillanat hevében bármi megtörténhet-nevettem.-De tényleg..hol van a felsőm?
-Nem tudom Kincsem-motyogta, cipőjét kötve.-vegyél ki valamit a szekrényemből.
-Hát, jó-mondtam, és már éppen indultam volna a szekrénye felé, amikor tekintetem megakadt valamin.-Komolyan? Te szórakozol velem? Az ablakpárkány??
Louis fél oldalasan mosolyogva sétált felém és nyomott egy puszit az arcomra, majd fehér pólóját áthúzva a nyakán, lépett a szoba ajtó irányába.
-A pillanat hevében bármi megtörténhet-kacsintott.
Szemeimet forgatva fordítottam ki az ablakpárkányra dobott felsőm.