Ha Egyszer Az Életben.. (L.T)-BEFEJEZETT

20. Fejezet

Jó olvasást!

-Jay, kérlek!
-Nem.-rázta meg fejét az asszony, majd visszafordult a tűzhelyen fortyogó vacsorához. A mennyei étel illata indaként kúszott be az orrunkba, panaszos korkásra késztetve a gyomrunkat. Sosem gondoltam volna, hogy két barátnőmmel együtt, valaha könyörögni fogok Mrs. Deakin-nek. De sajnos ez is eljött.

A héten, Mrs. Potts végre sort kerített arra, hogy Lottie lehetetlen viselkedése végett Mrs. Deakin-t behívassa magához. Mindent elmesélt Jay-nek, az igazság mellett persze túlzott is. A végére, Mrs. Potts Lottie-t egy szemtelen, közveszélyes, és önveszélyes fiatal lánynak állította be, akinek komoly problémái vannak a magatartásával. Jay teljesen kiborult. Szinte az egész iskola vízhangzott a kiabálásával amit legidősebb lányával folytatott.  
Már akkor sejtettem, hogy drága barátnőm nem ússza meg ennyivel, de amikor szerda este átmentem hozzájuk, erről teljes bizonyosságot szereztem.
Mrs. Tomlinson még este hét órakor is tajtékzott a dühtől. A nyugodt asszony, akit még hét gyereke is nehezen hozott ki a sodrából, akkor teljesen kifordult magából. Hangja, a ház összes szegletében vízhangott. A mindig hangos, életvidám gyerekek a konyha ajtóban álltak megszeppenve Jay férje, Dan körül.
-Szia Anie.-suttogta a férfi. Halkan osontam melléjük, de szerintem akkor sem keltettem volna nagy feltűnést, ha egy hatalmas Harley-en robbanok be a házba, úgyanis Johannah hangját semmi sem tompíthatta volna.
-Mióta tart?-vettem ki Fizzy kezéből a felém nyújtozkodó, cumiját rágcsáló Freddie-t.-Szia Kincsem!-üdvözöltem a karjaimban lévő kisfiút, aki fejét a nyakhajlatomba nyomva figyelte az eseményeket.
-Már vagy fél órája.-ásított Phoebe.-De már unom!
Aprót bólintottam, és az étkező asztal irányába fordítottam a fejem.
-Annyira elegem van a viselkedésedből Charlotte!-csapott az asztalra Jay idegesen. Lottie ehhez képest, halál nyugodtan felállt, és ölbe tett kézzel, unott arccal meredt édesanyjára, ezzel teljesen kihozva őt a sodrából.
-Mindennap elmondod anya.-forgatta meg jégkék szemeit.-Mondj valami mást.
-Ajjaj.-motyogta mellettem Daisy, Dan pedig a fejét ingatta lesütött szemekkel.
Johannah kilökve maga alól a széket állt fel, kezét derekára helyezve vette fel azt a tipikus fenyegető állást, amivel a gyerekeket lehetett elrettenteni a csúnya, rossz, tiltott dolgoktól. Oh, hogy hány alkalommal láttam ezt Geoff-tól, amikor Liam későn jött haza, ráadásul részegen...
-Mondok újat édeslányom.-mosolyodott el gúnyosan, mire Lottie arcáról lehervadt a pillatanyi elégedett vigyora.
-Milyen újat?-kérdezte szemöldökét ősszevonva.
Most Jay-en volt a sor, hogy karba fonja kezeit. Arckifejezése megkeményedett.
-Szobafogság.-mondta ki.
Lottie száját eltátotta és már éppen megszólalt volna, de anyja felemelte kezét, ezzel lányába fojtva az összes mondandóját.
-Egy teljes hónapig. Nem hagyhatod el a házat, csak ha iskolába mész. Nincs laptop, sem pedig telefon. Ha olyan eget rengetően fontos hívást akarsz intézni, a vezetékest, esetleg az enyémet, vagy Daniel-ét használhatod. Ami a viselkedésedet illeti ifjú hölgy, jó lenne ha változtatnál. Különben nincs más választásom, vissza küldelek apádhoz.
Lottie arcából két másodperc alatt futott ki a szín. Kezeit ökölbe szorította vékony teste mellett.
-Nem teheted! Tizennyolc éved vagyok anya! Kibaszottul tizennyolc éves!-kiáltotta a lány. Freddie az ölemben hirtelen megrezzent, arca eltorzult és sírni kezdett.-Nem rendelkezhetsz felettem!
-Ameddig az én házamban laksz, azt csinálod amit mondok és akkor amikor én mondom!-ordított Jay.-Vagy mehetsz apádhoz ha nem tetszik a rendszer! Az ajtó arra van.-mutatott ki jobb karjával a helyiségből.
Az idő percekre megfagyott, egyedül a kis Freddie sírása meg az én halk suttogásom volt hallható.
-Utállak anya!-köpte Jay felé a szavakat, majd megkerülve a hosszú étkező asztalt kiviharzott.
Johannah szorosan lehunyva a szemeit, és egy nagy sóhajt kieresztve huppant le az egyik kipárnázott, barna székre. Arcát tenyereibe temetve ült.
Annyira sajnáltam abban a percben a hihetetlen erős asszonyt. Egyszer sem láttam őt így kiborulni, de ez az alkalom elég volt. Többször nem szerettem volna látni, mert az én szívem is darabokra törik, ahogy ezt az erős asszonyt így kellett látnom.
Mielőtt még elsírhattam volna magam, Freddie-t Fizzy ölébe nyomtam, aztán kikerülve a családot mentem fel az emeletre, hogy megnyugtassam Lottie-t.
A szobájába érve mindig emlékeztetnem kell magam, hogy nem egy lakberendező műhelyében járok, hanem az egyik barátnőmébe. Lottie szobája olyan, mintha egy művészlélek lakná. A színek, személyiségének megfelelőek, ahogy a bútorok is. A képek a falon, a megannyi rajz az íróasztala feletti parafatáblán, és a hihetetlen nagy mennyiségű smink, amikkel szerintem még egy kisebb kozmetika is szívesen rendelkezhetett volna. Minden Lottie stílusáról árulkodott.
Az ágyon fekvő lányt, teljes két órámba tellett megnyugtatni. Mire befejezte a sírást, szemei teljesen bedagadtak, és az óra is tizet ütött.