Az ismeretlen harcos

4. Fejezet

Már évek óta itt bolyongok ezen a sötét, rideg helyen. A pontos időt nem tudom. Talán 2-3 év? Vagy esetleg több? Azt viszont tudom, hogy ez egy örökké valóságnak tűnik nekem. Bár nem sokat tévedek, mert ez a hely lesz a börtönöm mostantól mindörökre.

Szüntelenül keresem a módját, hogy tudnák innen megszabadulni. Olyan nincs, hogy sehogy. Mindenre van megoldás, mindenhonnan el lehet szökni. Csak a módját kell megtalálni. És én már közel jártam a célhoz.

Ezekben az éveimben és folyton küzdöttem. Nem volt nyugtom. És még azt mondják, hogy a halál után már semmi dolgunk nem lesz. Pfff....na persze. Itt sincs máshogy semmi! Küzdened kell az életedért! Bár halott vagy, már minek is, innen már nem lehet tovább jutni, de viszont a fájdalmat ugyanúgy lehet érezni. És ha nem akarod napjaidat azzal tölteni, hogy állandóan leszúrnak, szétvernek vagy egyebek, akkor keményen vissza kell vágnod! Egyszóval halál után is tovább kell szenvedned és küzdened. Sehol se lehet nyugta az embernek.

Épp egy találkára készültem azzal az illetőleges személlyel aki „elvileg" tudja hogyan lehet innen megszabadulni. De ehez lenne egy kérdésem, ami ilyenkor mindig megfordul a fejemben. Akkor meg minek van még itt??? Vagy tud a két világ közt járkálni? Még ez a lehetséges megoldás.

Szóval amint elérkeztem a találkahelyre, nem találtam ott senkit. –hmmm...késik...-gondoltam bosszúsan. Utálom, ha valaki nem tud időben megjelenni amikor szükség lenne rá.

Ekkor a sötét erdő felöl egy alakot pillantottam meg. A ház falának dőlve vártam, hogy közelebb jöjjön. Minél közelebb jött, annál jobban kitudtam venni az alakját az esti homályban. Bár nappal se volt sokkal fényesebb. Akkor inkább vöröses, fekete volt az égbolt, estére meg szürkés-feketévé vált. Állandóan nagy volt a köd, az idő pedig vagy füllesztő meleg volt vagy pedig fagyosan hideg. Kész katasztrófa.

Vissza térve a témához: Nagyon magas alak volt. Kb egy fél fejjel lehetett nagyobb tőlem, pedig én sem voltam ám alacsony. És ennek az alaknak vörösen fénylő szemei voltak. Tekintetével már ölni tudott volna. Ő egy démon volt.

- Te vagy Temior? - Kérdeztem

- Attól függ, ki kérdi. – Válaszolta.

- Találkát beszéltünk meg itt és most. Vissza tudsz vinni az életbe vagy sem?

- Vissza vinni vissza tudlak, csak van ezzel egy kis probléma...

- Hogy értve, hogy probléma? Azt mondtad, hogy feltétel nélkül vissza tudsz vinni, ha megvan rá a nyomos indítékom!

- Ez így is van! De hagyhatnád, hogy befejezzem a mondandómat, nem pedig ordítozz velem addig, míg nem tudsz mindenről! – egyre ingerültebben beszélt és én is egyre idegesebb lettem.

- Jól van hallgatlak.

- Így már mindjárt más. – folytatta azzal az unott monoton hangjával. – Hogy vissza térj ahhoz te magadnak is démonná kell válnod. Mert csak a démonok tudnak a két világ között járkálni, de azok közül se mindegyik. Talán te tudnál, talán nem. Meg kell próbálni.

- Aham....és szerinted hogy tudnák én démonná válni??? Kezdjük ott, hogy én nem vágyok a ti életetekre.

- Hát akkor maradsz itt. Nekem mindegy. – Sarkon fordúlt és el akart indúlni.

- VÁRJ!!! És méghozzá hogy képzelted azt hogy démonná válok? Ezt hogy tudnám elérni?

- Hmmm.... –Fordult vissza elégedett mosollyal. A nézésétől már kiráz a hideg. – Természetesen ennek is meg van a maga módja. Én megtudnám neked ezt oldani. De nincs ingyen.

- Nincs már megoldás? – Néztem rá gyanakodva. – Ha át próbálsz verni, akkor....

- Mit csinálsz? Megölsz? Azzal már elkéstél. – nevetett.

- Egy kérdés! Ha vissza tudsz menni az élők közé akkor miért nem teszed? Miért nem hagyod el ezt az átkozott börtönt?

- Ennek is meg van a maga oka. - Komolyodott el megint, de már sejtelmes, gonosz vigyorát vágta be újra és rám nézett. – Én már nemegyszer szöktem meg innen, de a végén egy rettegett harcos egy mágiával ide láncolt erre a helyre. És sehogy, se tudok többé szabadulni! És így csak másokat tudok kijuttatni. De ezt nem jó szándékból teszem, ha érted mire akarok kilyukadni.

- Szóval kell neked valami az élők világából és azért küldesz vissza embereket, hogy megszerezzék neked!

- Vág az eszed! – vigyorodott el.

- Én viszont nem leszek a játékszered! Ennyit erről! Keresek mást aki vissza tud vinni! – Idegesen megfordultam és elindultam.

- VÁRJ!!! És miből gondolod, hogy megint találni fogsz valakit, aki erre képes? Nem sokan vagyunk, akik ezt megtudják tenni. Lehet, hogy nem is fogsz összefutni többet ilyen képességű démonnal vagy egyéb lénnyel! Én nem szalasztanám el ezt a lehetőséget. Meg hát, ahogy öregszel annál nagyobb gondod lesz amikor vissza térsz, mert ezzel arányosan az életkorod is változik a vissza téréseddel. Hány évesen is voltál mikor meghaltál?

- 20. –vágtam rá.

- Jó hamar véget vetettél az életednek! Nem lehetsz valami nagy harcos.

- Fogd be!!! – Üvöltöttem rá ingerülten és már rá is szegeztem a kardom. – Igenis jó harcos voltam!!! Tudod hányan haltak meg a kezeim által???

- Jól van, jól van... ne kapd fel a vizet! Vissza térve a témához. Ha mégis találkoznál valakivel aki vissza tudna vinni rajtam kívül, szerinted az hány évbe telne? Lehet több tíz év, lehet hogy pár hónap ha mázlis vagy. Kitudja. De már 4 éve halott vagy. Szóval az életben 24 éves lennél. És minél idősebb vagy annál gyengébb! Ezt vésd jól az eszedbe! Persze ha démonná változnál akkor ezt megnövelhetnéd több száz- esetleg ezer évvel is. Nem beszélve hogy az erőd is 2-3-szor akkorára is megnőhet. Jó sok szenvedést tudnál hozni még a világra.

- Hrrrr.... – Mordultam el és elvettem a torkáról a kardom. – És mi a biztosíték arra, hogy nem hozol vissza ide miután megszereztem neked, amit kérsz?

- Szóval benne vagy? – Mosolyodott el győzedelem teljesen. – Figyelj, ha elhozod nekem azt a dolgot, akkor onnantól kezdve én is szabad lennék. És ha szabad leszek akkor vissza térek az élők közé és beteljesítem a bosszúmat az egész világon! És ha megtudod szerezni nekem akkor azzal azt bizonyítod mennyire érdemes vagy az életre. És ilyen erős harcosokra lesz szükségem majd a harcokban. Mert hát egy a célunk, nem?

- De..., de viszont én egyedül dolgozom!

- Jól van na! De még meggondolhatod magad! Becsületszavamat adom, hogy nem foglak vissza küldeni ide! Meg hát mit vesztenél az egésszel?

- Hmmm... - gondolkoztam el. – Mit kell elhoznom?

- Látom akkor bele egyeztél. – Nézett rám elégedetten. – Kapsz egy hónapot hogy teljesítsd. Ha elbuksz akkor egyből vissza kerülsz ide és többé nem szabadulsz innen, mint az eddigi többiek akik megprobálkoztak! Megértetted?

- Meg! – Látom nem lesz egyszerű dolgom. Ajjj....mindig csak a baj van mindennel!

És ekkor megállapodtunk. Már közel voltam a teljes szabaduláshoz.