Az ismeretlen harcos

19. Fejezet

- Hát te meg mit keresel itt??? Hogy? - Kérdeztem meglepetten. Mindig meg tud lepni.

- Én itt jövök kiszabadítani titeket és már ezt se tudod értékelni?

- De...csak....

- Nem tud már megint a hős lovagod lenni és ez bántja. - röhögte el magát Max. Erre csak reflexből képen vágtam. - Auuuu...

- Ne törődj vele. Még félre beszél. - mondtam. - És most? Hogyan nyitod ki az ajtót? - mutattam a rácsos ajtóra.

- Egyszerű. - mormogott magában valamit, majd levette az a kesztyű izét. Ehez már hozzáfűzni valóm sincs. Max-al csak néztünk rá bambán. - Mi van?

- Te meg, hogy vedted le? - elözött meg Max ezzel a kérdéssel.

- Apám egy találmánya. Mindig beavatott minket, hogy vészhelyzet esetén képben legyünk mit hogy kell használni. Valahogy megtudták tőle. - ekkor elmosolyodott. - ami azt jelenti, hogy életben van!

- Hát ezt nem hiszem el! Az egyikötök egy csomó mágikus dolgot tud, a másik meg mindent ellentmondóan tudja használni az erejét. Ilyen nincs! Én meg semmire se vagyok képes. - fogta a fejét Max.

- Így jártál. Csak a pofonokat tudod gyűjteni az állandó beszolásaidért. - eközben Lexy ki is nyitotta az ajtót és bejött.

- Látom jól vagy Max. - mosolygott rá.

- Ja... Mert a lökött bátyám meggyógyított! Képtelenség lenne így használni az erőd!

- Te képes voltál erre? Pedig annyit teszteltük még régebben, és senkinek se ment....

- Nem is volt könnyű. Felemésztette majdnem minden erőm.

Több szót már nem is tudtunk váltani, mert egy újabb falka daimoon támadt ránk. Lexy gyorsan leszedte rólunk a kesztyűt és szembe kellett néznünk a szörnyekkel.

- Lexy!

- Mi van?

- Mutasd a szárnyad. Had gyógyítsam meg gyorsan!

- Mi?

- Csak mutasd! - és oda léptem hozzá és már gyógyítottam is. - Azért, hogy késöbb ne emiatt bukj el.

- Kösz. - felcsillant a szeme és rám mosolygott. Ez az őszinte, kedves mosoly melegséggel áraztott el. Még mindig nem tudom megszokni.

Az egyik három szemű farkas lény támadásba lendűlt és az egyetlen leányzót vette célba, aki csak egy nagyobb tűz golyót repített felé és az már vonyítva, lángolva el is futott. Ugylátom ma jó formában van. Egy kilőve, maradt hat.

Ezután két társa félelmet nem ismerve felém ugrott. Az egyik támadást kikerültem, a másikat meg Max blokkolta. Elég hamar végeztünk velük.

Hírtelen egy kűrt hangját halottuk meg.

- Ez nem jó. - mondta Max. - Most rögtön el kell tünnünk.

- Épp ez lett volna a terv. - montam mérgesen és az ajtó felé vettük az irányt, ahol már vártak minket.

- Ne arra! - Max elibdúlt a másik irányba. - Erre gyertek. - majd a másik irányba kezdtünk futni. Nem láttam mást csak rengeteg cellát a folyosó mindkét oldalán. Mintha nem kifele, hanem egyre bentébb mennénk.

Majd a folyosó végén egy ajtó nyílt. Max kinyitotta és szerencsére nem volt bent senki. Intett, hogy mi is menjünk be és utána bezárta az ajtót.

A szoba teljesen sötét volt, egy ablak se volt rajta. Csak pár gyertya égett bent, de az is már a végét járta.

- És most? - kérdezte Lexy.

- Itt van egy csapó ajtó, ami kivezet a táborból. Nem sokan tudunk róla, szóval egy kis előnyben leszünk. - mondta és oda ment egy nagy vas ládához. - Ez alatt van. - és megpróbálta eltolni, de nehezebbnek bizonyúlt, mint gondolta. Így segítettem neki. És a láda alatt valóban egy csapó ajtó volt.

Az ajtón már dörömböltek befele.

- Befelé! - mondta Max és már el is indúlt lefelé. Őt Lexy követte, majd utána én.

- Na most. - fordúlt felénk Max. Sok út nyilik innen és könnyű eltévedni. Szóval szorosan a nyomomban maradjatok! Ha hátulról támadnak akkor nem marad le egyikötök se hősködni, hogy akkor majd ő megmenti a többieket. Jöttök utánam és kész! Megértettétek? - mondta teljes komolysággal. Lehet még sem olyan kis kölyök, mint gondoltam.

- Részemről rendben. - mondta Lexy.

- Felőlem. - vontam meg a vállam.

- Helyes. Akkor indulás! - és már futott is.

A folyosó fala kőből volt és valami nyálkás trutyi borította. Valahonnan egy kis fény szűrődött be, de nem lehetett tudni, hogy honnan. Lehet ez is valami mágia.

- Itt meg mit tároltak? Olyan undorító, trutyis minden. - nézett szét undorodva Lexy.

- Hidd el, jobb ha nem tudod. - felelte Max.

Ahogy egyre beljebb értünk, egyre több út vált láthatóvá. Valahova csak ajtók nyiltak. Max hírtelen lefordúlt balra, majd egy rövid út után jobbra, majd megint jobbra, utána pedig balra ami egy elég hosszú és keskeny folyosóra vezetett.

- Ez olyan mint egy labirintus.

- Olyasmi is. Összekötettetésven van az összes fontosabb hellyel a táborban. - magyarázta. - Ez esetben pont a kiutat keressük. Már nemsokára kint vagyunk. - ezt jó hallani.

Majd egy újabb jobb kanyar után megállt egy ajtó elött. Kinyitotta és a szobában nem volt más csak egy felfelé vezető lépcső.

- Wow. Ez ügyes húzás volt, Max. - mondta Lexy és megsimogatta a fejét és felment. Én csak szó nélkül követtem. Körülnéztem és senkit se láttam a közelben.

- Úgylátszik tényleg előnyre tettünk szert. - mondtam Lexynek.

- Ja. - mosolygott. - De itt nem állhatunk meg. Minél meszebbre kell jutnunk.

- És minél közelebb a célhoz. - sohajtottam.

- Tényleg! Te miért is keresed?

- Nincs itt a megfelelő alkalom, hogy elmondjam. - tovább akartam menni, de vissza húzott.

- Dehogynem! Hallani akarom.

- ... - sohajtottam. - Ha nem akarok vissza menni az alvilágba akkor egy bizonyos személynek el kell vinnem a kardot.

- Szóval tényleg gonosz voltál. - mondta teljesen közömbösen. Mintha meg se lepte volna.

- Helyesbítek. Még mindig az vagyok.

- Nem úgy tűnik. Szerintem egyáltalán nem vagy rossz. Csak mogorva. - erre már nem nagyon tudtam mit szolni.

- De hát azt se tudod, hogy miért jöttem vissza. Mit akarok tenni! Milyen szörnyűségeket hajtottam végre!

- Hát akkor mond el.

- Nem. Már nem számít.

- Akkor ez azt jelenti, hogy megváltozott a terved. Ugye?

- Nem. Vagyis nem tudom. - ezen elgondolkodtam. Már nem volt kedvem vissza térni az eredeti tervhez, de kénytelen leszek, mert ha megtudják, hogy az ellenség kezére akarom adni a kardot akkor biztos ellenem fordúlnak. Akkor viszont....

- Hééé...majd akkor diskuráljatok, ha már nem leszünk veszélyben! Most pedig futás, mert jönnek! - mutatott hátrafele, Max.

A sereg élén már megint Flame volt és eléggé be volt ránk rágva.

- Kiszabadult. - mondta Lexy futás közben. - Ha megint engem akar akkor esküszöm, hogy kinyiffantom.

- Azt hagyd rám! Én akarok végezni vele. - mondtam.

- Kéne egy terv. - mondta Max.

- Nekem lehet, hogy van egy.  - mondtam.

- Mondjad. Nincs időnk. - És mindketten figyelmesen végighallgattak.