Az ismeretlen harcos

14. Fejezet

Siettem a nagy terem felé. Azt az üzenetet kaptam, hogy sürgős feladatot kaptam. A vezért meg nem szabad megvárakoztatni, aki egyben az apám is, mert írtó dühös lesz. Párszór már azt is megtörtént, hogy valaki megpróbált ellenszegülni. Azt az egyént többé nem látták. Szerintem velem se nagyon könyörülne, még akkor se, ha a fia vagyok.

Oda értem az oriási ajtó elé, amely egyből kinyilt. Így hát beléptem az eléggé sötét terembe.

- Hát itt vagy.

- Igen apám. Mit ohajtasz?

- Lenne egy küldetésem számodra. Ezzel hűségedről is szert tehetsz. Mivel én tanítottalak, ezért erre a küldetésre csak te lehetsz képes.

- Miről lenne szó?

- Hol is kezdjem... A batyád mégis ellenszegült az akaratomnak. Ezért egy veszélyes tényezőt jelent a tervemben. Ezért el kéne távolítani. Azt akarom, hogy könyörtelenűl öld meg! Nem lesz könnyű dolgod, de számítok rád. Az erőd már meg van hozzá.

- És ha ilyen erős akkor miért nem te végzel vele?

- Ne feleselj te kölyök! Örülj, hogy élelemmel meg szállással látlak el! Ezért azt teszed amit mondok! Megértetted? - ripakodott rám.

- Értettem. - egyeztem bele, nehogy nagyobb baj legyen ebből.

- Akkor menj. Keresd meg Parist. Ő megmondja merre kell indúlnod.

- Rendben. - és már indúltam kifelé.

- Ja és ha elbuksz, akkor többé nekerülj a szemem elé! Megértetted?

Erre csak bólintottam és kimentem. Hát ezt megszívtam. Engem küldenek, hogy megöljem a nálam sokkal idősebb bátyám. Ergo biztos erősebb is mint én. Mégis ekkora reményeket fűz hozzám. Ha meg nem maga intézi el az csak azt jelenti, hogy tényleg erős és félti az épségét. És ekkor jönnek képbe a feláldozható katonák. Pl: én.

Hát nincs mit tennem. A parancs az parancs. Elmentem Paris sátrához és beléptem.

- Paris itt vagy? - kérdeztem.

- Igen. Te vagy az Max?

- Személyesen. - Erőltettem egy mosolyt magamra.

- Akkor gyere. Pár dolgot meg kell beszélnünk. - mondta.

Elsorolt pár fontos dolgot és elmondta merre kell mennem. Ha még szerencsém lesz ott találom. Ha meg nem akkor is tudni fogom épp merre tart és az már egy jó jel.

- Akkor ennyi. Remélem érthető volt minden.

- Ja. Mindent értettem. Akkor hát indulok. Kösz a segítséget.

- Ja és még egy jó tipp. Ne idegesítsd fel. - mondta és be is zárta mögöttem a sátrát. Szóval olyan, mint apám. Gondolhattam volna. Remélem én sosem válok olyanná mint ők ketten.

A világuralom úgylátszik családi vonás, de én ezt a hagyományt meg akarom szakfair.i. Én csak egy normális életet akarok élni. De ez nekem nem adatik meg. 6 éves koromban apám behozott ebbe az átkozott táborba és azóta keményen eddz engem. Sosem kímélt. Még törött karral is folytatnom kellett a kiképzést. De hogy minek? Nem tudom. Bátyámat meg nem tudta volna behozni. Ő éli világát odakint, szabadon. Ez nem fair. Engem meg elszakítottak anyámtól, mert harcost kellett nevelni belőlem. És ezt mind nem akartam. Csak egy átlagos, normális családban akartam felnőni. Annyira szerencsétlen életem van. Mostmeg meg kéne ölnöm az egyetlen bátyámat. Jó, nem vérszerinti testvérem, de akkor is. Mindig akartam egy bátyót, de nem egy ilyet! Bár elismerem még nem is ismerem. Talán nem is olyan, mint amilyennek mesélték, de akkor is. Nem így akartam megismerkedni az egyetlen testvéremmel.

Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben amikor kiléptem a tábor lapuján. Hát nincs mese, meg kell keresni.

Elindúltam az erdő mélye felé. Amíg én itt kutyagolok, elmesélek pár dolgot magamról, hiszen illik bemutatkozni. A nevem Max és 18 éves vagyok. Ebből 12 élet évemet abban a kínzó táborban töltöttem, melyet otthonomnak kellett neveznem. Nem egyszer próbáltam megszökni, de sikertelenűl. Lányokkal nem is találkoztam. A tábor legnagyobb része férfiakból áll, na meg a konyhás nénikből. Azokkal meg ki akar barátkozni? Öregek, meg rondák. Pfuujjj....
Amugy a Knight klánból való vagyok, melyből már nemsokan maradtunk. Akiket ismerek azok szerte szét vannak a világban és bosszúra szomjasak, azért amit velünk tettek. Majd egyszer ezt is elmesélem, hosszú. Szóval rajtam kívűl minden klán tag gonosz és bosszú szomjas. Én inkább békés fajta vagyok. Mindent meglehet beszélni egy forró csoki mellett, nem? Hát lehet nem, ha olyannal beszélsz aki fafejű és nem hallgatt a józan észre, de sajna ilyenek is vannak. Azokat pofán kell vágni aztán hátha megjön az eszük. És ennyit a megbeszélésről. Már a pofozkodásnál járok, mégis örököltem valamit apámtól. Igazából azt se érdemli meg, hogy apának hívjam. A bátyámnak mázlija van, hogy még csak most kezdi megismerni. Én ha tehetném messziről kerülném. És a szabadulás most csak egy karnyújtásnyira van. Most megtehetném, hogy úgyteszek mintha kudarcot vallottam volna és elmenekülök. De kitudja mikor fog úgy dönteni, hogy rám szabadítja a vérebeit, vagy valamelyik csatlósát. Utána meg nem akarok életem végéig bújdosni. Meg azért kiváncsi vagyok Dave-re. És már megint elkanyarodtam a témától. Szóval amit még fontos tudni rólam....hmmm.....esetleg még annyit, hogy sárkánnyá tudok alakulni. Na jó még teljesen azért nem, de valami sárkány nyúl mutáns cucclivá igen. De ekkor már kétszer akkora az erőm. Ja és nincsen erő uralási problémáim. Vagyis engem nem kerít hatalmába aztán azt se tudva mitcsinálok esztelenül gyilkolok. Nálam nincs ilyen. Egyszer volt egy olyan, hogy apámmal is megtörtént és legyilkolta a fél tábort. Aztán kinek kellett katonákat toborozni? Hát nekem. Pedig a tábor tele van erős, és jólképzett harcosokkal.

És lassacskán el is érkezek a megadott helyre. Most már kicsit óvatosabban fogok közlekedni. Nem akarom, hogy észre vegyen eggyenlőre.
Épp tettem volna mégegy lépést, de valaki egy tőrt emelt a nyakamhoz.

- Megvagy! - mondta egy kissé ideges hang.

- Csak hiszed. - majd egy mozdulattal kitéptem a kezéből a tőrt, megfordúltam és felé tartottam.

- Ügyes. De ki vagy te? - nézett rám csodálkozva.

Ekkor már én is alaposabban szemügyre vettem. Nagyon magas volt, pirosan világított a szeme a sötétben és.... És hasonlított rám. Tuti ő Dave! És még keresni se kellett.

- Én Max vagyok. Max Knight. Te meg Dave, ugye?

- Öööömmm... Nem. Nem talált.

- Pedig, te kell, hogy legyél! Más nincs a közelből a klánból, főleg olyan aki hasonlít rám.

- Mi van? - értetlenkedett. - én Purple Trap vagyok. És milyen klánról beszélsz?

- Egy olyan klánról aminek tuti te is részese vagy. Várjál... találkoztál mostanában egy magas 50 körüli lénnyel aki azt állította, hogy az apád?

- És, ha igen? Miközöd hozzá? - rántott egy másik tőrt.

- Akkor pár dologra rá kell, hogy világítsalak. Akivel találkoztál az Drake Knight az apád, én meg Max vagyok az öcséd. Apa azért küldött, hogy megöljelek, mert nem fogadtál szót neki. Ennyit elég is tudnod. Örülök, hogy megismertelek. - és rátámadtam.

- Heee...várjál már. - közben ügyesen védekezett. - Te meg miről beszélsz?

- Arról, hogy eddig hazugságban éltél! - és kicsavartam a tőrt a kezéből, míg nem figyelt.

- Jolvan ebből az egészből mostmár teljesen elegem van! - erőteljesebben kezdett fényleni a szeme. Ez egy hosszú és fájdalmas harcnak igérkezik. Sikerűlt magamra haragítanom.