Az ismeretlen harcos

13. Fejezet

*Lexy szemszöge*

Annyira hülye és idegesítő tud lenni PT! Csak a büszkesége beszél belőle, meg túl nagyra van magával.  Ez a legrosszabb benne. De nem fogja fel, hogy mennyire megíjesztett amikor a szemem láttáraesett össze. Azt se tudtam mit csináljak vele. Aztán felkel és meg akar ölni. Ez sem százas. De biztos van oka annak, hogy így viselkedik. Valami nagy traumán mehetett keresztűl. Lehet, hogy nehéz felfogni a viselkedését és, hogy mit miért tesz, de a barátja vagyok, még akkor is, ha ő nem tekint engem annak, és egy barátnak az a dolga, hogy mindig mellette áljon és segítse. Pont ezt tettem. Akármilyen lüke, azért a szíve mélyén rendes és szerethető. Meg valahogy jó érzés a közelében lenni. Nem tudom, hogy én vagyok csak így vele, de ez az igazság. Kellemes a kisugárzása. De viszont ami sok az sok. Állandóan lenéz, és felhozza milyen béna vagyok, pedig még az életét is megmentettem, a sajátomat kockára téve. Hát kérdem én, egy szerencsétlenség vagyok aki hátráltatja?

Legszívesebben most röktön vissza mennék hozzá és tovább idegesíteném. Jól el tudok vele szórakozni. Nagyon kíváncsi lennék milyen, ha teljesen megnyíl. Lefogadom, hogy egy írtó rendes srác. De ez a mogorvasága elrententi az embereket mellőle.  Pedig, ha tudnák milyen... Jól van, én sem ismerem még teljesen, de arra már rájöttem, hogy csak játsza a kemény csávót. De egyszer úgyis leszedem róla ezt az álarcot! Jaj...úgy vissza mennék most hozzá. De nem szabad! Megmutatom neki, hogy én egyedűl is végig tudom vinni. Aztán az orra alá dörgölöm, hogy most ki a szerencsétlen, aki csak útban van? Hát nem én leszek, az biztos. Főleg, hogy én nagyjából tudom merre kell menni. Ő viszont nem. Talán mégis jobb lenne vissza menni hozzá, nehogy túl messzire tévedjen. Nem, nem szabad! Ha baja van jöjjön utánam. Kíváncsi lennék hogyan magyarázza ki magát. Ha meg eltéved ő baja. Nem érdekel. Vagy mégis? Talán kicsit. Ajjj... annyira kíváncsi vagyok mi lesz vele. Valyon lesz-e olyan mázlista, hogy hamarabb talál rá, mint én? És mi lesz, ha megsérűl. Az "Állítólagos" apja meg akarja ölni, ha nem fogad neki szót. De ha már PT-ben akkora nagy erő lakozik, akkor mekkora lehet az apjának? És mi lesz, ha súlyosan megsebesíti? Nem, nem lesz baja, megtudja magát gyógyítani. És mi lesz, ha elfogadja az apja ajánlatát? Nem akarom, hogy rossz útra térjen. Segítenem kell neki. De nem fog. Nem szabad neki. Amilyen makacs és elszánt úgyse fog az apja mellé állni, aki eldobta magától. És ha mégis lesz olyan ostoba, hogy ezt teszi? Akkor meg kell állítanom! Ajjj... mi van velem? Nem akarok rá gondolni! Miért izgatom magam miatta? Ő biztos rám se hederít. El tudom képzelni mennyire elégedett azzal, hogy eltüntem mellőle. Mindegy. Kit izgat egy ilyen srác. Állandóan csak a baj van vele.

Folyó partra értem ekkor. A naplemente vissza tükröződött a folyó vizéről és csak úgy csillogott, mintha minden a legjobb és legszebb lenne. Gyönyörű látvány volt. Kár, hogy PT nem láthatja... Nem, nem, nem!!! Már megint ő.... nem! Nem akarok rá gondolni! Nem jelent nekem semmit!

Így hát, megelégeltem a látványt és tovább halattam. Hamarosan rábukkantam egy kis falucskára. Itt szállást kértem az egyik panzióban. Szerencsémre itt mindenki békés és barátságos volt. De az itt élő lényeknek a kinézete enyhén furcsa volt. Hogy is mondjam... egy szemük volt, amiben valami furcsa ábra tükröződött vissza, szőrösek voltak, kezeik karmokban végződtek, de viszont lábuk helyett patájuk volt. De voltak köztük mégfurcsább lények is, de azokról majd talán késöbb beszélek még.

Hulla fáradtan léptem be a szobámba. Most igazán jól esne egy kis szunyóka. Az elmúlt napokban alig tudtunk aludni. De viszont mivel tiszta por és kosz voltam ezért letusoltam, aztán az ágyba vetettem magam. Ekkor vettem alaposabban szemügyre a szobát amit kaptam. Ne valami luxus lakosztályra gondoljatok, mert ez messze elüt tőle. A falak zöldre voltak festve, de már jó részéről lejött a vakolat és penész szagot áraztott. Jobb oldalt egy hatalmas ablak tátongott, egy függönnyel volt elhúzva, ami már lassan rojtosra volt szaggatva, eléggé gyatra látványt nyújtva az amúgyis ronda szobához. Az ablak meletti fallal szemben egy gardrób szekrény állt, viszonylag még ez nézett ki valahogy úgyahogy jól a szobában. E mellett egy tükör állt, melyet a pór teljesen elfedett. Úgylátom itt se volt takarítva már egy jó ideje. Ezzel szemben pedig volt az ágyam. Hát ez sem a kényelmességéről híres, de azért a sok földön alvás után jobb volt, mint a semmi. És kb csak ennyi fért bele az én kis szobámba. Ja meg hát a fürdőszoba, ahonnan az ágy mellől nyílt az ajtó. De az sem néz ki jobban, ne akarjátok tudni.

Már fél álomba merültem, amikor azon kaptam a fejem, hogy már megint PT-ről ábrándozok. Nem, nem, nem! Nem lehet igaz! Miért pont ő rajta jár a fejem? Ő csak egy mogorva nyúl aki nem tud semminek sem örülni. Nem értem, miért érdekel engem ennyire, hogy most mi lehet vele. De egy valamit tudtam...hogy nem mehet utána. Ha szüksége van rám úgyis utánam jön. Onnantól nem eresztem.......És már el is aludtam.