Az ismeretlen harcos

44. Fejezet

Sötét folyosón ébredtem fel. Mikor magamhoz tértem réműltem ugrottam fel. Éppen csak egy kis fény szűrődött be valahonnan, de nem tudtam kivenni, hogy pontosan honnan. Körül néztem és csak a tükörképemet láttam vissza tükröződni mindenhonnan. Vagyis a fal, és a padló is simára csiszolt fekete kristályokból állt.

Csodálkoztam, hogy hogyan is kerülhettem én ide. Az utolsó emlékem az volt, hogy....átszúrták...
Aztán....itt ébredtem.  Nem tudom, hogy él-e vagy már halott. Hogy mi történt utána vele, ha történt is.

Na most mindegy. Miért kell folyton róla gondolkoznom. Nem értem.

Gondoltam elindulok valamerre. Vagyis vagy hátra, vagy előre. Gondolom előre.

Csend és sötétség honolt mindenütt. Már jóideje megyek, de sehol semmi. Semmi kanyar, semmi ajtó. Csak a monoton séta ugyanazon az egyenes folyosón. Egy idő után viszont a tükörképem egyre halványodni és halványodni kezdett. Tömény sötétségbe értem. Nem volt mit tenni. Tovább mentem.

***

Vörös kis árnyat követve értem ki egy kis erdőbe. Úgy nézett ki mint egy kis lepke, aki mutatni akarja az utat. Akkor vettem észre mikor már majdnem végleg elkeseredtem a tömény feketeségben bolyongástól. Az idő érzékemet is elvesztettem. Olyan volt, mintha egy fél napik kelett volna ott vesződnöm.

De ez a kis vörös lepke mutatta meg a kiutat. Mint mondtam most egy erdőben vagyok. De nem egy szokványosban. Össze vissza keringő fekete és szürke vékony, beteges törzse volt minden fának, leveleinek nyoma sem volt. A talajon csak pár gaz, tüskés bózótok és elszáradt fű nött néhol. A többi csak pór és föld volt. Az égről meg ne is beszéljünk. Full vörös volt. Egy vörösen izzó nappal és egy sárgás fehér színű holdal amik nem messze helyezkedtek el egymástól. Higyjétek el. Nem egy szokványos nirmális látvány.

Most komolyan? Hova kerültem???

Ekkor a kis lepke hírtelen szerte hullot és semmi sem maradt helyette.

Na szép. Most mi lesz???

- Hahó? Van itt valaki? - kérdeztem kicsit hangosan. De nem kaptam választ.

Egész végig olyan érzésem volt, mintha figyelnének.

- Tudom, hogy van itt valaki! Ne játszadozz tovább! - kiabáltam és körűl kémleltem.

- Óóó....rájöttél. Nem semmi. - haladszott egy hang. - hírtelen elöttem egy alak bukkant fel, de sötét fekete csukja takarta az arcát.

- Ki vagy? - kérdeztem és hátrább léptem.

- Nem olyan fontos azt tudnod. De a pokolba kerültél. Szóval üdvözöllek.

- Tremior?

- Nem talált. De látom nem is lep meg, hogy miért is kerültél ide?

- Talán meghaltam?

- Nem. De egy valaki viszont igen. Kapsz egy esélyt megmenteni. Ha nem sikerűl, akkor te is halott leszel, de nem maradhatsz vele.

- Te szemét!

- Most inkább hagytalak volna ott fent meghalni? Így van egy esélyed. Élsz vele vagy nem?