Az ismeretlen harcos

45. Fejezet

*PT*

- Akkor átadom. - mondta Drake és indúlni kezdett.

- Komolyan itt hagysz egy kölyökre? Nem érdekel, ha meghal? - kiáltott utána Tremior.

- Nem fog meghalni. - fordúlt vissza vészjosló vigyorral. - Ég veled újból. - és el is tünt.

- Heh? - csak nézett Tremior hitetlenkedve. Ki akartam használni a pillanatot, hogy támadjak, de megállította a kardom a levegőben anélkül, hogy megfordúlt volna. - Ennyi telik tőled?

Ekkor Lexy támadt rá a másik irányból. Meglepődve fordúlt felé, de kicsit elkésett. A jobb tenyere át lett szúrva. Össze szorította a fogait, de nem kiáltott fel.

- Jól van gyerekek. Akkor játszunk! - erre hírtelen eltünt és már mögöttem termett és akkorát vágott a tarkómra, hogy a földnek vágödtam. A következő csapást Lexy védte ki ami felém tartott. Próbáltam feltápászkodni, de annyira szédűltem, hogy nem láttam semmit. Elmosódva láttam ahogy suhannak össze vissza irdatlan sebességgel. Néhol vér fröcskölt, de nem láttam kié. Ha a Lexy-é akkor nem csak egyszerűen megölöm, hanem darabokra vágom míg él!

Össze szedtem magam és feláltam.

- Jól jönne a segítség! - kiáltotta Lexy. - Túl gyors!

Nem volt más választásom, minthogy átalakuljak a másik formámba. Így talán van több eséjem ellene.

Mikor kitisztúlt a látásom, láttam, hogy Lexy már átalakúlt, de csupa seb és vér. Kezdett fáradni is.

- Hát fent vagy! - szólt mögülem Tremior és támadni akart, de mostmár hamarabb tudtam reagálni rá és elugrottam, de villám gyorsan jött is utánam. Alig volt egy légzetnyi időm szabadon. Csak védekezni tudtam.

- Támadj!!! Mutasd meg mit tudsz!

Ekkor hírtelen felvillant valami. Oldalra kitértem és már suhintottam is a kardommal. Abban a pillanatban a bal keze levált a könyökétől. Felordított.

- HOGY MERTED!!!

- Te kérted. - vontam vállat. - Mostmár látom a mozgásod.

- Ó igen? Akkor mit szólsz ehez? - elkezdett tüzet fújni rám.

Lefagytam. A szívem hevesen kezdett dobogni. Lexy lökött el onnan.

- Ne most parázz be! - ordított rám. De Tremior csak engem akart támadni. Körülöttem már szinte minden lángokban állt, de nem bírtam semmit tenni. Nem halottam és szinte nem láttam semmit. Hülye fóbia. Miért kell enne is tűz eleműnek lennie.

- Ébredj már! - Kiáltott kicsit arréb Lexy fájdalmasan. - arra fele néztem és láttam, hogy Tremior felemeli és neki vágja az egyik sziklának és elkezdi össze verni. Na nem. Ezt már nem hagyhatom!

Remegő végtagokkal feláltam és oda fele kezdtem menni, majd egyre több erőm lett és egyre gyorsabban rontottam rá. Írtó dühös lettem megint! Egy pillanat alatt megragadtam és elhajítottam több 100 méterrel arébb.

Majd utána mentem, de már felállt. És támadt, de mindegyik ütését lazán kivédtem. Majd újra lecsaptam és a másik kezének is vége lett.

- Áááá....hogy látod? Hogy tudod? - nem szóltam csak támadtam. Ütöttem, vágtam ahogy bírtam. Majd a pólójánál fogva felemeltem. - Várj kicsit. - mondta majd elkezdett röhögni. - komolyan azt hitted, hogy most leverhetsz? Nevetséges. Még most nincs vége. Még nem. Viszlát késöbb. - és elporladt.

Ez meg mi volt??? Most komolyan elmenekült? Ennyi... Veszít és elmenekül. Ő sem jobb Flame-től.

Vissza néztem és ujra megláttam a lángokat. Kifutott belőlem minden erő és megint össze rogytam.

Láttam ahogy valaki lassan közeledik felém, de le voltam fagyva. Mikor Lexy már melettem állt akkor tudtam meg, hogy ő az, de megmoccsni, vagy szólalni nem tudtam.

Pár percig ő is csak ott állt melettem, majd megunta és megfogta a pólóm és elkezdett húzni maga után.

- Na menjünk te piro nyúl.

***

Nem tudom mennyi időbe telt mire feleszméltem, de már messze voltunk akkor. Megmoncantam erre Lexy elengedett és bevertem a fejem a földbe.

- Végre. Fárasztó volt már cipelni téged. - nyújtózott ki és leült mellém. Csupa vér és seb.

- Kösz. - mondtam neki. - Cserébe meggyógyítalak.

- Csak nyugodtan. - mondta, majd belekezdtem a gyógyításba. - Most mi legyen? - kérdezte hírtelen. - Megszereztük a kardot. És most?

- Készülök a Drake elleni küzdelemre, azthiszem. - válaszoltam.

- Okés. Akkor segítek.

- Nem.

- De igen. Én is keményebben fogok edzeni. Meg tanítok neked egy pár új dolgot. Igaz kemény egy küzdelem lesz, de...

- Nem. Te ebből kimaradsz.

- Ellene több esély van, ha nem egyedül mész. Had...

- Azt mondtam nem!

- Mert?

- Tremiort se sikerűlt végleg megölni. Akkor Drake-et biztos nehezebb!

- Ezért segítenék.

- Nem engedem! Túl veszélyes.

- Mennyi veszélyen mentünk már keresztűl.

- De ez más! Ajjj... Ez sokkal durvább!

- És?

- Nem érted?! Nem akarom hogy megsérűlj vagy belehalj! Érted? Annyit segítettél már. Ezt nekem kell végig csinálnom. És nem bírnám úgy hogy tudom, hogy te is ott vagy és harcolsz, és megsérűlhetsz és nem érek oda időben...

- Akkor is segítek!

- Lexy...Hányszor mondjam még, hogy... - össze érintette a kardját az enyémmel és megint 1 lett belőle.

- Vidd az én részem is akkor. Így erősebb leszel. - mondta mosolyogva. Bár látszott rajta egy kis csalódottság is.

- Oooohhh.... - mondtam meglepetten. Erre felröhögött.

- Most megleptelek te kis butus?

- Eléggé...

- Akkor mit szólsz ehez? - odahajolt hozzám és megcsókolt.