Az ismeretlen harcos

33. Fejezet

Reggel mikor felébredtem már Fortuna és Max lent reggeliztek. Kicsit tovább aludtam, mint kelett volna. Csodáltam, hogy Fortuna nem keltett fel. Ő belőle azt néztem volna ki, hogy egy seprűvel kezd verni, míg fel nem kelek teljesen. Hála égnek ez elmaradt.

- Jó reggelt. - léptem oda hozzájuk egy hatalmas ásítás közepette.

- Reméljük, hogy jó reggelünk lesz. - mondta szokásos komolyságával Fortuna. - Ma ugyanis tovább kell mennünk.

- Micsoda? De hiszen még PT nem áll készen. Megigértem neki, hogy segítek. - háborodtam fel. - Egy napot kérek még.

- Hidd el adnánk. - kezdett bele Max. - De tényleg nincs több vesztegetni való időnk. Nem fogunk oda érni. És arra is számítani kell, ha valami gond vagy akadáj lenne az út közben.

- Igyis elhúztuk az időt. Mostmár mennünk kell.

- De hát... - kezdtem bele.

- Figyelj Lexy. Te már ígyis eleget tettél érte. Ha a tegnapi edzés nem volt elég, így járt.

- Ajjj... Jól van. Amugy ő hol van?

- Mikor lejöttem még fent aludt. - mondta félválról Max és boldogan vissza tért a reggelijéhez.

Hát mégsem bír felkelni!

Gyorsan felrohantam a szobájába. Berontottam, felkaptam a sarokban lévő seprűt és a békésen alvó PT-re akartam vele csapni.

De nem sikerűlt, mert kinyujtotta a kezét és megfogta a seprű másik végét. Felkönyökölt és álmosan dörzsölgette a szemét.

- Lassú. - ennyit mondott és ásított.

- Mi az, hogy lassú? Ha meg akarlak ütni akkor meg is foglak! - mondtam és pofán rugtam. - Ébresztő! - feljajdúlt mikor a nagy erőről a földre zuhant.

- Ezt muszály volt? - mondta és az arcát kezdte fogdosni.

- Igen. Készülj. Nemsoká indulunk.

- Mi? Nincs több időm? Ó, hogy az a... - állt fel idegesen. - Teljesen elszámóltam magam. Ez nem lehet igaz. - felkapta a pulcsiját és kirohant.

- Hééé... Várj már meg! Hova rohansz?

- Valamit el kell még intéznem. Mindjárt jövök. - és kiviharzott a házból.

- Milyen pofátlan. Köszönni se tud. - sértődött be Max.

- Mintha te köszöntél volna neki. - mondta Fortuna egy kis gunnyal. - Te meg hova mész? - nézett rám Fortuna, mikor épp ki akartam lépni az ajtón.

- Én csak követem.

- Hagyjad. Majd vissza jön. - mondta Max. - Vagyis, reméljük vissza jön. - gondolkozott el. - Mindenesetre gyere enni, mert nem marad.

- Ha Max-on múlik, akkor nem is fog. Ez még az éjszaka közepén felnassolta a fél konyhát! - háborodott fel Fortuna.

Ezen felröhögtem, majd csatlakoztam hozzájuk.

***

*PT*

Elég hamar vissza értem a többiekhez, de már nem egyedűl.

Mikor beléptem, egyszerre estek nekem, hogy hól voltam ennyi ideig. Szép fogadtatás. De mikor észrevették mit hoztam, elhallgattak.

- Vidd ki a házamból azt a dögöt! - kiáltott rám Fortuna.

- Ez csak nem? - kérdezte Lexy.