Az ismeretlen harcos

8. Fejezet

Fáradtan, lihegve értem utól Lexy-t. Nem gondoltam volna, hogy a versenyen belűl ilyen nagy távra gondolt. Fáradtan rogytam le a fűre és nagyokat szuszogtam.

- Te.... - vettem szaporán a levegőt. - ez csalás volt! Repülni könyebb!

- Nem volt csalás, mert nem volt benne a feltételben, hogy nem repülhetek. - mosolygott gúnyosan. - Amugy a repülés is fárasztó egy idő után, elhiheted. - mondta majd leült mellém.

Én csak hátra dőltem a puha füvön és az eget kémlelve próbaltam levegőhöz jutni. Lexy meg csak kuncogott azon, hogy mennyire kifáradtam. Hát nem neki kellett egy egész maratont futnia!!!

De még így se voltunk közel a célálomásig. A hegy lábáig jutottunk el, és a fogadó ahol megtudnánk szálni a hegy másik oldalán van, de esteledés elött kizárt, hogy oda érjünk.

Ekkor pedig eszembe jutott, hogy Lexy említett valami problémát, ha nem tudunk odáig jutni.

- Amugy milyen bajról beszéltél? Mostmár elmondhatod, mert tuti nem érünk át a másik oldalra sötétedés elött.

- Ohhh...hát majd megtudod, ha be esteledik. Készülj fel lehet nem lesz nyugott éjszakánk.

- Az biztos nem lesz, ha már itt vagy... - mondtam neki amire csak egy gunyos arcot vágott, majd legyintett, hogy nem érdekli a beszólásom.

Még pár percet a fűben ücsörögtem és pihentem, majd elindultam fáért, hogy tüzet tudjunk rakni éjszakára. Lexy addig valami biztos helyet keresett ahol túlvészelhetjük az éjszakát. Egy félóra elteltével a megbeszélt helyen találkoztunk. Megmutatta a helyet ami szerinte jó lenne az éjszakai megszállásra.

A hely egy hegyoldal melett volt, melyet sűrűn eltakartak a fák és a bokrok, ez aránylag eltakarná a tűz rakás által létrejött lángokat. Bár Lexy szerint nem lenne jó ötlet tüzet gyújtani, de hát megfagyni se szeretnék az éjjel. Bár a tűzrakást én is mellőzném legszivesebben. (pirofóbia)

Letelepedtünk és megkértem azt a különös lányt, hogy rakjon tüzet. Erre csak annyit mondott, hogy " te vagy a férfi, csináld meg!" majd elment valamerre. Hát ennyit róla. Pedig ő neki semmiség lenne egy tűzrakás, mert ház ez a képessége ahpgy eddig megtapasztaltam. Akkor most nekem kell megcsinálni...

Nagynehezen tüzet raktam, majd jó messzire elhúzódtam tőle. Ekkor már a leányzó is vissza tért és leült közvetlen a tűz mellé.

- Te nem jössz közelebb? - kérdezte.

- Nem. Nekem jó itt is. - mondtam és közbe a karjaimat keztem dörzsölgetni, ugyanis elég hideg volt.

- Gyere ide, vagy megfagysz! - mondta kicsit komolyabban.

- Nekem jó itt!

- Mondom gyere ide vagy én foglak felgyújtani téged egy pillanat alatt!!! - mondta mérgesen és fenyegetően nézett rám. Elsőnek nem akartam komolyan venni, de eléggé komolyan gondolta amint látom.

Hát nem akartam balhét ezért oda ültem a közelébe, a tűztől még mindig tartottam a távolságot. Lexy csak furán nézett rám, ahogy szemezek a tűzzel majd elröhögte magát.

- Hát csak nem félsz a tűztől? - röhögött. - Játszod itt a kemény legényt, de viszont egykis tábortűztől betojsz. - már megint kezni.

- Én nem, csak.... - és kerestem a kifogást, de nem jutott eszembe semmilyen jó érv.

- Vald be, hogy félsz. - nevetett ki.

- Ez nem olyan vicces! - adtam igazat neki. Már ugyis mindegy.