Az ismeretlen harcos

43. Fejezet

*Tremior*

Végre megszereztem! Meg ám! Jópár évbe telt, de sikerűlt megtalálnom az igazi tulajdonosát. Ki gondolta volna, hogy pont ennek az elvstemült Drake-nek a fia az. De mindegy. Nem számít semmit. A kard nálam van,  anélkül meg nem megy semmire velem szemben. A többit Flame-re bíztam. Ölje meg, ha tudja.

Nekem viszont fontosabb dolgom akadt. Drake-et kell elpusztítanom. Végre alkalmam is lehet rá. Újra szabadon, teljes erőmben.

- Látom vissza tértél. - szólalt meg melettem Drake ugyanazzal a semmit törődő hangnemben. Mintha csak egy porszem lennék és zavarná a szemét.

- Vissza. És mostmár semmi esélyed ellenem! Nálam van a Spektra!

- Na és? - mondta rezzenéstelen arcal.

- Mi az, hogy na és?

- Még mindig esélytelen van ellenem. Elárúltál és most is ellenem lázongsz. És újra megbűnhődsz.

- Nagyon tévedsz! - rászegeztem a kardot.

- Te tévedsz.

- Csak el akarsz bizonytalanítani! - ordítottam. - Megöllek és a megmaradt testrészeidet a daimoonjaiddal fogom szétszaggatatni!

- Ne csak a szád járjon. - ekkor már mögöttem temett és emelte volna felfele a kezét. Ó nem, nem. Újra nem játsza ezt el velem.

Olyan gyorsan könyököltem gyomron, hogy a csapása eltérűlt és kicsit arrébb okozott egy hatalmas robbanást.  Megfordúltam és át akartam szúrni, de már ott sem volt.

- Ne bújkálj! - ordítottam el magam és néztem, hogy merre lehet.

- Eszem ágában sincs. - hírtelen elöttem termedt és abban a pillanatban már meg is idézte a kardját.

Az a jól ismert kard. Szín tiszta villámokból volt. Csak úgy szikrázott, mint mindig. Éreztem ahogy a pengélye átszúrja a testem. A régi ismerős érzés.

- Nem szoktál kardal harcolni. Vagy csak ellenem veted be mindig? - mondtam nyögve a fájdalomtól.

- Kardot kard ellen. - mondta egyszerűen.

Annyira gyűlőltem ezt a lekezelő stílusát. Azt a komoly tekintetét, és legjobban azt, hogy ilyen higgadt és biztos tud lenni magában.

Össze gyűjtöttem az erőmet a kardba ami sárgán kezdett izzani tőle és Drake-re próbáltam szegezni.

- Az igazi harc még csak mkst kezdődik! - Mondtam és neki rohantam.

***

*Lexy*

Az a hülye! Hogy lehet ilyen hülye, hogy neki adja az ellenségnek?! Nem normális. Most aztán mindennek vége lesz. Nekem sincs egyedűl akkora erőm, hogy szembe tudjak szálni Drake-el vagy esetleg Tremiorral. Bár, ha Tremior olyan szerencsétlen, mint a fia akkor lenne némi esélyem. De akkor is.

Én bíztam PT-ben! De ezt egy szóval sem említette!!! Ajjj....

Lehet hogy őt is törbe csalták ezzel. Már nem tudott vissza fordúlni. Az életét is kockára tette érte, azért hogy a a végén mégis az ellenséghez kerüljön!

Ez nem lehet igazságos. El kelett volna mondania. Akkor kitalálhattunk volna valamit. Lehet lett volna más megoldás. Esetleg megküzdeni vele. Bár... Ha ő tőle függödt PT élete akkor abban a pillanatban újra a halálba küldhette volna. Akkor viszont egyből vége lett volna mindennek. Az én kardom meg azért adtam neki oda, hogy életben maradjon. Mert nekem ez a legfontosabb. Hogy éljen.... És.....

Mindegy. Elmentem. Mostmár nem mehetek vissza csak úgy elnézést kérni. Vagyis minek én kérnék elnézést? Ő titkolodzott.

Akkor is kicsit igazságtalan voltam. Meg kelett volna értenem a helyzetét. Ő valyon mit tett volna a helyemben? Hmm...

Legalább él. És csak az számít. Lehet vissza kéne mennem hozzá. Kitalálni valamit, hogy vissza szerezzük a kardot. Elvégre is a miénk. Kettőnknek több az esélye ellene. Már nem küldheti vissza. A kardot már átadta. Szerintem már hatalmába se álna.

Na jó. Asszem tényleg vissza megyek. Hogy én milyen hülye vagyok.

Nehéz és bonyolűlt az élet. De nem szabad cserben hagynom. Nem! A kis önző depizésem miatt. Lehet, hogy most lenne a legnagyobb szüksége rám. Én meg ennyiért otthagyom. Nem szabad! Ott kell lennem melette és segítenem. Azt akarom, hogy minden ami a múltban volt, a múlté legyen. Segítsek neki a jelenben. Szebbé tegyem az életét. Bár bevallom néha tényleg idegesítő és sok tudok lenni. De hát ez van. A barátja vagyok. Nem szabad hagynom, hogy eleméssze magát.

Egyéb választása se volt. Valyon én mit tettem volna a helyében? Mit választottam volna? Hogyérezném magam ezek után? Valyon benne mik kavaroghatnak? Próbálom megérteni.

Bárcsak látnám min ment keresztűl. Vagy lehet, hogy jobb ha nem is látom. De próbálom megérteni és segíteni. Én ilyen vagyok és...

Gondolatmenetemből egy hatalmas robbanás zökkentett ki. Nem jött olyan messziről. Valyon mi lehetett?

Gyorsan oda repültem és elrelytőztem az egyik romhalmaz mögött. Tremior és Drake vívtak élet-halál harcot. Ez nem lesz jó. Egyedűl nem megyek semmire.

Ezt szerintem még PT is meghalotta. Vagy érezte. Mihamarabb meg kell találnom, mielött ide érne.

Ebben a pillanatvan valami mögém suhant. Túl későn néztem oda és az a valaki pofánvágott, úgy hogy több métert repűltem, majd a földön kötöttem ki, ami berepett a nagy erő lökettől. Mindenem sajgott. Próbáltam felálni, de nem ment. Fájt minden mozdulat.

- Nem illik leskelődni felnöttek dolgai után, kislány! - mondta Tremior. - Óóó te vagy az Lexy? Sokat halottam rólad a fiamtól. Igazán hozzá való lennél.

- Hagyd elmenni! - szólt közbe Drake.

- Neked nincs beleszólásod!!! Hogy a fiadé legyen? Azt már nem! - oda lépett elém. És felrángatott a földről. - kössünk alkut. Flame fiamé leszel és megkímélem az életed. Benne vagy?

- SOHA, MOCSADÉK!- nyögtem ki fájdalmasan.

- Nem? Akkor nincs választásom. - vissza lökött a pórba és felemelte a kardját a magasba. Készült ledöfni. Nekem semmihez nem maradt erőm. Fájt minden. Suhhintott egyet. Éreztem ahogy egyre közelebb jön a kard éle. Karomat előre lendítettem amennyire bírtam hogy azért hárítsam ha tudom. Behunytam a szemem.

De nem ért el a végzet. Vártam kicsit, de semmi nem történt. Mikor kinyitottam a szemem PT állt elöttem. A saját kardja szúrta át!

- NEEEEEE!!!! Miért kelett ezt tenned!!!!??? - kúsztam hozzá oda mikor össze rogyott.

- Végre....most én...menthettelek meg. - mondta fájdalmasan.

- Nem kelett volna! Te hülye! Miért???

- Csak mert. Tartoztam is ennyivel. Meg egyéb okok miatt. Remélem megbocsátasz.

- Ha meghalsz akkor nem! Nem fogok! - bőgtem el magam.

- Értem. - köhögött fel vért.