Az ismeretlen harcos

17. Fejezet

***

Amikor kinyitottam a szemem, már megint abban a homályos, ködös szürkeségbe kerültem. Már megint az alvilágban vagyok. Ezt nem hiszem el!

- Üdv újra itt! - mosolygott rám egy alalak a sötétben.

- Miért hoztál vissza? Az idő még nem telt le!

- Tudom, tudom. Amugy is csak a lelked van itt. Csak kíváncsi voltam hogyhaladsz.

- Hmmm...látom türelmetlen vagy.

- Hogy ne lennék. Ez a két hónap is sok amíg várnom kell rád. Ugye tudod, hogy csak egy hónapod maradt hátra?

- Tudom. És meg lesz. Már közel járok.

- Ohh...de jó! - elkezdett tapsikolni, mint valami gyerek. Szánalmas. - látom te vagy a legjobb ember a számomra. Talán ha vissza kerülök akkor felvehetlek altábornoknak. Van egy feladatom amit mindenképpen be kell fejeznem. Meg hát a fiam is számít rám.

- Egy ilyen alaknak, mint te van fia?

- Van hát! Igazi harcos. Jó oktatásban részesűlt. Tudod a vezér személyes barátom. - dicsekedett magával Tremior. - És szegény fiúra nem bízhatok mindent. Elég neki a saját feladata, ami eléggé érdekes. - gyilkos mosollyal nézett rám. - Flame-nek hívják. És hamarosan úgyis találkoztok. - röhögte el magát.