Az ismeretlen harcos

15. Fejezet

***

A sötét teremben ébredtem. Csak apám sétálgatott fel és alá. Elsőnek azt hittem tényleg ott vagyok és próbáltam megszólítani, de amint átment rajtam, tudtam, hogy már megint csak egy látomásban vagyok.

Hírtelen a terem egyik szélén elhejezkedő, hosszúkás asztal fölött egy sárgásan fénylő gömb jelent meg. Láttam már ilyet. Ezek a lények szerzik apámnak az információkat, sőt rajtuk keresztűl még láthatja is az eseményeket. Mivel alig észrevehetőek ezért tökéletes kém szerepet töltenek be. Hát igen... Apám az évek során egy szinte legyőzhetetlen sereget hozott létre. De ez még mindig nem elég a bosszújához. Mindig ezt mondogatja. Még kell neki valami, de arról sosem beszél, csak annyit mondott, hogy azt majd ő szerzi meg.

Drake oda ment az asztalhoz, és az a kis pöttöm lény halkan sugott neki valamit. Aminek a következménye az lett, hogy hatalmasat csapott az asztalra, ami majdnem ketté hasadt.

- Ez nem lehet igaz! Itt senki sem képes semmire?

A lény tovább sutyorgott neki, majd hátrált. A következő csapást már nem élte túl az asztal. Szegény asztalt sem lehet békén hagyni. Mit ártott az?

- Az a szerencsétlen kölyök kudarcot valott. Pedig rendesen felkészítettem! Ne mond azt, hogy Dave ennyire erős lenne? - sutyorgott utána tovább a kis pöttöm teremtés - Vagy úgy! - járkált fel és alá. - Pedig nagy reményeket fűztem a fiúhoz. De egy jó harcossal kevesebb. Dave pedig le tizedelte a Daimoon-jaimat! Miért kellett nekem.... - sohajtott egyet idegesen, de már nem fejezte be a mondatot. - Hívd ide Eboni-t. Feladatom van számára.