Az ismeretlen harcos

5. Fejezet

Járom az utam, folytatom, amit abba hagytam. Ez az élet hiányzott már nekem. Végre újra szabad vagyok! És 2x olyan erősnek érzem magam, mint eddig máskor. Biztos köszönhető ez az új képességeimnek, az új hatalmamnak.

Most már folytathatom a tervem tovább. Vagy mégsem. Meg kell keresnem azt a tárgyat annak az idióta Tremiornak. Bár neki köszönhetem, hogy újra életben vagyok, de akkor is. Csak a nyűg van vele. Utálok szívességeket teljesíteni! Ajjj... ha meg nem teszem meg mehetek vissza abba az örökké tartó börtönbe. Na azt már nem!

Ezeken elmélkedve sétáltam tovább. A nap szikrázóan sütött, majd kivakította a szemem. Úgy utálom a napfényt, de most mégis egészen jól esett. Már rég nem láttam. A gomolygó vaksötét, párás, fülledt időtől ezerszer jobb. Bár az éjszakát, a sötétséget jobban kedvelem. Sokkal nyugtatóbb és jobban el lehet rejtőzni a világ elől. A fényt viszont nehezen bírja a szemem! Mintha mindig a szemembe röhögne a nap! Idegesítő!

És ekkor rádöbbentem valamire. Hol keressem azt a vackot???!!! Tremior nem adott semmi kordinátát, vagy segítséget, vagy valamit a megtalálásához! Hát ez szánalmas. Ajjj... mindennel csak a baj van!

Jól van, nyugalom... Előbb-utóbb meglesz. Az életem múlik rajta. Nem veszíthetek!

Ekkor megláttam a távolban egy falut, ami felé közeledtem. Na ez jó. Hátha itt lesz valaki, aki tud valamit.

Bementem az első fogadóba amit megláttam és leültem a pulthoz. Kértem enni és inni. Irtó éhes voltam! Aztán elkezdtem kérdezgetni, az embereket, hogy nem tudnak-e esetleg valamit arról a bizonyos tárgyról. Hát, nem sokat tudtam meg. Még hülyének is néztek. Amikor úgy gondoltam, hogy ideje menni, felálltam és kifele vetettem az irányt, de valaki megállított.

- És ki fog fizetni? - Kérdezte a pultos. Na hát igen. Nem volt egy árfa fityingem se.

- Jobban ajánlom, hogy ha most eleged akkor nem esik bántódása se önnek, se másnak. Tudja nem tudok most fizetni, de majd máskor megadom a tartozásom. - Dehogy is fogom, csak hátha beveszi.

- Na ne szórakozz velem fiacskám! Vagy fizetsz, vagy agyonveretlek! - És már intett is két izomkolosszusnak, akik egyből mellette teremtek.

- Még egyszer mondom, nem akarok balhét! Engedjen utamra!

- FOGJÁTOK EL ÉS VERJÉTEK SZÉT! - ordította és már a kis vérebei vagyis a két nagydarab ember, már rám is vetették magukat.

Persze nem hagytam magam. Már én is harci pózban álltam. Fogtam az egyiket és gyomron vágtam, amitől kissé hátrahőkölt. A másik addig mögém került és megfogott és neki akart vágni a falnak, de nem sikerült. Összpontosítottam az erőmet a kezembe, ami következtében egy vörösesen fénylő energia gömb jelent meg, és amint mit a kettő a közelembe ért rájuk összpontosítottam. Mind a kettő nekivágódott a falnak és ahol a gömb eltalálta őket ott már csak vérző seb maradt.

A fogadóban mindenki dermedten, félve nézett rám. Talán azt lesték, hogy melykőjük lesz a következő áldozatom. De én csak fogtam magam és kisétáltam. Még halottam hogy utánam kiabálnak, de merszük nem volt megállítani.

Még pár helyre sikerült benéznem sötétedés előtt, de senki sem tudott semmit. Na most nagy pácban vagyok.

Már nagyon későre járt amikor kiértem a közeli erdőbe és nekidőltem egy fának, hogy kifújjam magam. Nem volt hol aludnom. Újabb balhét meg nem akartam. Hogy újabb vérdíjat tűzzenek ki a fejemre, mint halálom előtt? Na azt már nem. Most inkább meghúzom egy darabig magam.

Elmentem faágakat, gallyakat és köveket gyűjteni, hogy legalább tüzet tudjak rakni. Bár talán még se lenne jó ötlet tűz közelében lenni. De viszont meleget adna. Elég csípős, hideg éjszaka van ma. Útközben észrevettem egy üres barlangot és gondoltam erre az éjszakára talán megteszi.

Bevackoltam magam oda és tüzet raktam, aztán amennyire csak tudtam, de azért hatótávban maradtam, hogy a meleg érjen egy kicsit, leültem és gondolkoztam, hogy most mi legyen. Majd szépen lassan elaludtam.

Korán reggel ébredtem fel. Addigra már a tűz kialudt. Kinyújtózkodtam. A végtagjaim fájtak a kemény földön fekvéstől. Felálltam és kimentem. Még mindig egész kellemes volt az idő. Gondoltam indulok tovább és keresek egy másik falut vagy várost ahol hátha tud valaki valamit. Jobb tervem nem volt.

Dél fele járhatott az idő, amikor arra eszméltem fel, hogy már megint farkas éhes vagyok. Hát igen. Az élet egyik hátránya, hogy táplálkozni is kell.

Gyorsabbra fogtam a tempót, hogy minél hamarabb találjak valami ehetőt.

Ekkor valami zörejt halottam magam mögött. Biztos valami állat lehetett. Hmm...vagy mégsem. Ma korán reggel óta olyan érzésem van, mintha valaki követne. Körülnéztem. Sehol senki.

- Tudom, hogy itt vagy! Miért követsz? - kérdeztem, miközben ide-oda pillantottam. - Mutasd magad!

- Szóval észre vettél? Nem semmi. Eddig senki nem tudta észrevenni, ha követtem. - Bukkant elő egy fa lombjából és fejjel lefele himbálódzott az egyik ágon.

- Te meg ki vagy? - kérdeztem a nőtől.

- Az nem lényeg. Sokkal inkább engem az érdekelne te ki vagy. De amint látom éhes vagy és nálam pont van kaja. - mondta gúnyosan mosolyogva és elővett egy zsömlét és beleharapott, és még mindig fejjel lefele lógott. - Hmm... isteni! - mosolygott és ette tovább.