Az ismeretlen harcos

18. Fejezet

Amikor felébredtem egy sötét cellában találtam magam. Körbe pillantva a másik oldalon Max pihent vérrel ásztatott sebekkel. Mondhatjuk, hogy nem volt szép látvány.

- Végre felkeltél. - mondta fájdalmasan. - Ne tudd meg én miken mentem keresztűl amíg szunyokáltál.

- Hol vagyunk? - hírtelen ültem fel ami nem volt jó ötlet. Hírtelen befájdúlt az oldalam. Még én se gyógyúltam meg teljesen, pedig gyorsan gyógyulok. Vajon mennyi ideig lehettem kiütve?

- Cellában. - válaszolta, de erre csak egy mérges pillantást kapott tőlem. - Azon kívűl apánk táborában. Ide cipeltek minket, aztán téged egyből behoztak ide, engem meg apához. Nem volt egy kellemes találkozás. Mondhatni fájdalmas volt. - rámutatott a karján lévő mély sebre, ami tiszta véres volt. Lassan feláltam és oda botladoztam hozzá.

- Had segítsek. Nehogy elmerj itt vérezni mellettem. - kinyujtottam a kezem, hogy meggyógyítsam, de észre vettem, hogy valami kesztyűféleség van rajta. - Ez meg mi?

- Heh...jó mi? Erő korlátozásra szolgál. Amíg rajtad van, semmilyen különleges képességet nem tudsz használni. Ezzel akadályozzák a rabok esélyes szökését. - mondta. - Meg amugy is, ha le tudnád szedni, ami varázslattal van védve, szóval nehéz dolog lenne. Csak az tudja levenni aki felrakta. - hírtelen fájdalmasan feljajgatott. - Ha le is tudnád venni. A cellák is erő korlátozó varázslatokkal vannak védve. Ugyhogy az erőd nagy részét használni se tudnád.

- Akkor mégis hogy tudlak így meggyógyítani? Nem hagyhatják, hogy itt halj meg!

- Dehogyis nem. Nekem már ez a sorsom. Nem tudtam a küldetést teljesíteni, és ez halál büntetéssel jár. Most szépen hagynak elvérezni, hagyják hogy szenvedjek amíg meg nem halok.

- Ne merészelj itt meghallni! Még elötted az egész élet! Ne járj úgy mint én! - hírtelen a ruhámból letéptem egy nagyobb darabot és körbe tekertem a karján. Többet már nem tudok tenni érte.

- Mi ez a törődés, hmmm? Nem ilyennek ismertelek meg.

- Semmi...csak. - figyelmesen nézett közben rám. - semmi. - az az igazság, hogy még én se tudom miért csinálom. Lehet mert kezdem kedvelni ezt a kölyköt, vagy csak Lexy-ről ragadt rám valami törödhetnék vagy nem tudom. Tényleg, hol van Lexy??? - Lexy meg hol van?

- Nem tudom. Azóta nem láttam, mióta Flame őfelsége magával vitte. Fene egye meg azt a sárkányt. Mindig csak a bajt okozza.

- Ismered?

- Hogyne. Bár ne ismerném. Apám vele együtt edzett engem. Mindig ő volt a jobb. Mondjuk kicsivel idősebb is, mint én. És mennyire szeret hencegni azzal, hogy ő milyen tökéletes. Hát az idegesítő.

- Értem. Ha mégegyszer a szemem elé kerül akkor én... - mondtam idegesen.

- Akkor mi lesz? - kérdezte egy hang a cella ajtó nyílásából. Hírtelen oda kaptam a fejem.

- Teeee!!!!! Most megöllek! Hova vitted Lexy-t!!!

- Ne aggodj ő jó kezekben van. Inkább magad miatt aggodj gyilkos.

- Ne szólíts így!

- Akkor legyél vesztes. - röhögött fel.

- Mégis mit vártál? Rámküldesz 8 lényt. Szerinted hogy lett volna esélyem?

- Ne veszekedjetek. Flame mindig is egy nagy csaló volt. Nincs tisztában a tisztességes küzdelemmel. - mondta Max egyre fájdalmasabban. Erre Flame csak vigyorgott. Legszivesebben most rögtön betörtem volna a képét.