Az ismeretlen harcos

38. Fejezet

- Flame. Fiam. Hát csak találkozunk időnap elött.

- Apám? - kérdeztem a hang irányába.

- Hát nem ismered fel a saját apádat? - lépett ki a sötétségből. De ezt a kérdést elengedtem a fülem mellett.

- Meghaltam? - tértem a lényegre.

- Még nem. De nagyon igyekezel. - válaszolta és oda lépett elém. A csukja mint mindig takarta az arcát. De tudtam, hogy ő volt. - Tanuld meg. Ha valamit ellopsz akkor csináld jobban! Tervezd meg, vagy ez lesz belőle! Több esélyed nincs. Elszúrtad! Most olyan helyre fogja relyteni, ahol neked semmi esélyed se lesz.

- És ha mégis? - röhögtem elégedetten.

- Mit csináltál?

- Én csak kitéptem a fontosabb lapokat és elrelytettem. - mondtam elégedetten.

- Óóó...! - csodálkozott el. - Ez az én fiam! Furmányosabb vagy mint gondoltam! - vette két keze közé az arcom és megpaskolta. Gyűlöltem amikor régen is ezt csinálta. - Pedig azt hittem a nővéred nyomába nem fogsz érni, de lassan kezdek kételkedni. - éreztem ahogy mosolyog a csukja alatt.

Hát ez fájt. Midig is megmondta, hogy engem tart a leggyengébbnek, sose tagadta. De hogy ennyire. A nővérem igazán erős. Neki lenne esélye azt megtenni amit én terveztem el. De viszont ezzel nekem kell megküzdenem.

- Életben fogok maradni? - kérdeztem.

- Az rajtad múlik. Attól függ milyen erős vagy és hogy a megmentőid mit tesznek most éppen érted.

- Hogy mi? Ki mentene meg?

- Akire nem számítanál. Sőt még én se számítottam. - fordította oldalra a fejét és elgondolkozott.

- És? Most miért is látlak téged? Biztos akarsz tőlem valamit!

- Miből gondolod? Mi van, ha csak látni akartam a fiam?

- Ki vele mit akarsz!

- Okos fiú. Sokat fejlődtél. Már nemcsak az a sármos fricsur vagy aki voltál. Gondolkodsz is. - röhögött fel. - Szóval csak annyi, hogy ne öld meg Drake egyetlen fiát sem. Még nem. Majd ha befejezték a küldetést. Írtó nagy balhé lesz belőle már érzem. Kár lenne kihagyni. Még az is előfordúlhat, hogy Dave maga fog könyörögni a halálért. Szóval addig hagyd őket. Világos? Vagy én magam öllek meg!

- Megértettem. - mondtam bosszúsan.

- Bár mondjuk esélyed se lenne arra, hogy megöld. Sokkal többet fejlődött, mint te ezidő alatt, pedig nem tudott annyit mint te. - röhögött rajtam.

Egyre szánalmasabban éreztem magam. Sosem tudom büszkévé tenni. Így jobb, ha szótfogadok neki.

- Akkor is bebizonyítom, hogy erősebb vagyok nála! Meg fogok küzdeni vele egyszer! - kiáltottam fel.

- Úgy legyen. Ne hozz rám szégyent. Találkozunk pár nap múlva. - intett felém és minden szerte foszlott.

***

Mikor felébredtem akkor a földön feküdtem, magamon egy pokróccal. Csak egy kicsit sajogtak csak a végtagjaim. Úgydöntöttem, hogy csak óvatosan körülnézek, van-e valaki a közelben. Óvatosan bal oldalra fordítottam a fejem és tábor tűz égett a közelemben, de körülötte senki sem ült.

- Hát túlélted! - ordított a fülembe egy ismerős hang a másik oldalról. Gyorsan oda kaptam a fejem és befogtam a fülem. Lexy guggolt velem szemben.