Az ismeretlen harcos

11. Fejezet

***

Sötétségven bolyongtam. Teljesen más volt az egész hely, még a kisugárzása is. Nem láttam semmit a vaksötétben. Azt se tudtam merre tartok, de én akkor is egyre előrébb haladtam. Egy idő után valami mintha fényleni kezdett volna a távolban. De még túl távol volt. Egyre elérhetetlenebbnek tünt. Minél közelebb értem annál távolabb ment. Egyre gyorsabban futottam utána, hátha elérem, de az a fényes pont is egyre gyorsúlt. A végén eltünt.
Csak egy hang szólalt meg mögülem:
- Üdv itthon, fiam...

És minden kivilágosúlt.

***

Mikor kinyitottam a szemem, Lexy állt melettem tiszta véresen, egy halom szörnyet láttam a porban, holtan feküdni körülöttem.

- Ilyenkor kell szunyókálni? Miközben épp meg akarnak ölni?! - nézett rám dühösen. - Ha nem jövök időben akkor biztos megölnek!

- ... - néztem fáradtan. Csak annyira emlékeztem, hogy futok azok elöl a lények elől, majd utána minden kiesett. Csak az a fura álom maradt meg.

- Ajjj... Nem tudlak megérteni! Hatalmas erőd van és nem is használod! Olyan gyengének mitatod magad. Miért csinálod ezt? Egyszer ez lesz a vezted, és én se tudlak megvédeni téged mindig....

- Nem is kell. Senki se kérte. - majd odamentem hozzá ésegfogtam a karját. Pirosas fény jelent meg körülötte, majd fél perc múlva a seb begyógyúlt. - Azért kösz, hogy segítettél. De meg tudom magam védeni. És ne vond kétségbe, hogy mit miért teszek. Tudom mit csinálok.

- Dzóval akkor direkt aludtál be, miközben vqgy 7-en akartak szétmarcangolni? - nézegette a begyógyult karját közben.

- Nem. Az nem tudom, miért volt. Nem is tudom, hogy ájulhattam el.

- Aha...biztos... - nézte még mindig a karját, majd szúrós szemekkel rám pillantott. - És, hogyhogy begyógyítottad a sebem? Ezt nem tudtad volna hamarabb is? És hogyhogy most ilyen nyugodt és rendes vagy?

- Túl sokat kérdezel. De lehetek megint idegbeteg, ha azt akarod. Meg ez egy kos hála a segítségedért.

- Ahhhhaaaaa.... - nézett furán, majd elmosolyodott. - Esetleg a szárnyamon tudsz segíteni? Légyszi...Belehalok, ha nem repülhetek.

- Haljál. Eggyel kevesebb probléma. - röhögtem ki.

- De szemét vagy! - ütött bele a törött karomba.