Az ismeretlen harcos

24. Fejezet

Futottunk egyre bejebb az erső sűrűjébe. Közben hátrafele támadtuk azokat akik szorosan követtek. Már párat elintéztük, de a nagyja még hátra volt.

- Így sosem fognak elfogyni. Ketté kell válnunk! Úgy nagyobb az esély, hogy túléljük. - mondta Lexy.

- Hogy mi? Nem, nem. Ez esztelenség! Itt maradsz!

- De egy próbát megér.

- Nem!!!

- De! - kirántotta a kezét a kezemből és felrepült. Túl makacs! De nem kell félteni.

Kb az üldözőink felét maga után csalta, azokat akik tudtak repülni. És most fölöttem valahol égi csatát vívtak.

Én se haboztam. A saját erőmre nem hagyatkozhatok mindig. Gyorsan felkaptam egy nagyobb faágat a földről és úgy vártam a támadóimat, akik addigra már körbe kerítettek.

Mikor megláttak engem ahohy azt a gallyat fogtam, némelyik felnevetett.

- Na gyertek csak! - Ordítottam el magam, mire támadásba is lendűltek.

A legközelebbit pofán vertem az ággal aztán arrább ugorva készenlétben álltam, hogy újra lesúlytsak. A következő valamilyen energia gömböket lőtt felém, amik elől szerencsésen kitértem így a mögöttem levő lényre sújtottak a csapások. Amíg az sokkolva állt, hogy elintézte a saját társát, én gyorsan oda rohantam és átdöftem az ággal. Majd az nagy kínok között a földre rogyott.

A következő csapást már kézzel kellett kivédenem. Az ellenfél késsel támadt felém. A fejemet vette célba. Hogy ezt kitudjam védeni, a kezemmel kellett elhárítanom a pengét. Vagyis átszúrta a tenyerem. Írtóan fájt, de le kelett küzdenem ezt a fájdalmat és kicsavartam a kezéből a kést és gyomron rugtam amire hátra esett. Gyorsan kihúztam a kezemből a kést, ami még nagyobb fájdalmat okozott, mint amikor belevágta. Ráugrottam és elkezdtem ököllel verni. Rettenetesen fájt a tenyerem, de ez volt most a legkevesebb problémám. Tudtam, hogy pár perc múlva úgyis begyógyúl.

Amig azt a lényt vertem, a hátam mögül hallottam, hogy valaki felém rohan. Gyorsan hátra fordúltam és láttam, hogy kardal ront nekem a következő. Gyorsan a kést ami a tenyeremben volt felé dobtam, ami eltalálta a homlokát. Ezután a földre esett és spriccolt kifele a fejéből a vér.

Végeztem azzal is akit az elöbb vertem, majd oda mentem a másikhoz és kitéptem a kezéből a kardot. Végre normális fegyverem volt. 

A következő is kardal rontott nekem, amit kivédtem. Majd kardjainkat össze csaptuk. Ezt nem lehetett olyan hamar elintézni, mint a többit. Jól bánt a karddal. Támadott, ahogy csak bírt. Az egyik csapás elöl későn tértem ki és a bal karom bánta. Amíg diadalmasan mosolygott, addig volt nekem kedvező az alkalom és levágtam a karját. Majd szíven szúrtam.

Alig álltam már a lábamon a végén. Fáradt voltam és tiszta vér. Sajgott mindenem. De még mindig jöttek. Már csak páran maradtak és sűrűn egymásra pillantgatva üzentek egymásnak, hogy most ki legyen a következő aki megpróbál elintézni. Majd egy nagyobb darab férfi rohant nekem. Félre ugrottam az pedig neki csapodott a fának és hanyat vágodott. Ez gyors volt.

- Na még valaki? - Néztem rájuk olyan szemekkel, mint ha a pillantásommal meg tudnám őket ölni.

Azok csak tanakodtak még egy kicsit, majd hátrálni kezdtek lassan, utána elrohantak.

Elégedetten néztem utánuk, majd valami vagy inkább valaki kigáncsolt és én is hanyat vágodtam. Az újjonnan szerzett kardom pedig messzire esett. Az a nagy darab csávó vetette most rám magát és a tőrével kezdett hadonászni elöttem. Némelyik szúrást ki tudtam védeni, némelyiket meg nem és felsértették az arcomon a bőrt. Majd nehezen kivertem a kezéből az eszközt. Ezután ököllel kezdtük verni egymást. Össze vissza vergődtünk. Majd nagy nehezen elkászálodtam a kardig kinyúltam érte, de még nem értem el. Az az alak meg húzott hátra fele. Próbáltam egyre előrébb kúszni. De ő csak húzott hátra. Nem hagyhatom magam! Minden maradék erőm össze szedtem és kúsztam előre. Majd el is értem a kardot. Átvezettem belé az erőmet amitől szikrázni lezdett a kard és megfordúltam és leszúrtam. Többé nem moccant.