Az ismeretlen harcos

22. Fejezet

Kb félórája űlök a sötétben és erre a két álomszuszékra vigyázok. Bár igazuk van. Valakinek muszály örködni, hogy semmi rossz ne történjen. Meg amugyis nem is férnék be hozzájuk. Amugy sincs kedvem összenyomódva aludni. Szóval csak ültem és a kinti sötét világba bámúltam. Elmerűltem a gondolataimban és próbáltam rendett tenni a fejemben. Annyira össze vissza kuszálodott minden.

Először is, meg kell keresnem valami fura kardot és leszállítani az ellenségnek, aki Flame apja. Flame üldöz és meg akar ölni minket. De hogyhogy eddig nem talált ránk? Vagyis örülök ennek, de semmi értelme sincs. Máskor egyből ránk lel. Bár jobban jár, ha többé nem is kerül a szemem elé.

Aztán ott van Drake aki állítólag az apám. Ő is meg akar öletni, mert azt a nyomorék kardot keresem. Plusz itt van Max aki fellázadt Drake ellen és csatlakozott hozzám és Lexy-hez. Így ő is oriási bajba keveredett.

Bár még mindig nem tiszta valami. Drake miért üldöz, ha egy hű társa épp azt akarja, hogy megkeressem nekik a kardot? Ezzel nem vagyok tisztában. Talán Tremior Drake tudta nélkül cselekszik. Lehet halála után találta ki ezt az egészet és így nem tudott Drake-nek üzenni. De Flame-mel meg tudja a kapcsolatot tartani. Akkor meg rajta keresztűl miért nem tudott Drake-nek üzenni? Vagy már tudja és csak a dolgom akarja nehezíteni? Ajjjj... Annyira zavaros! Ez bosszant.

És ott van még a zavaros múltam amiről alig tudok valamit. Ehez is ezernyi kérdésem lenne, de erre is csak Drake tudna választ adni. Max se tud annyi infót. És legkevésbé vágyok egy jókis beszélgetésre az "apámmal".

És még ezek mellé lenne még valami..... De az most mindegy.

Még azt se tudom, hogyha ennek az egésznek egyszer vége lesz akkor mitévő legyek. Elment a kedvem ettől a világ uralom-os elképzelésemtől. Már nem úgy tekintek a világra, mint korábban... Most már csak nyugalmat akarok és, hogy minden a helyére kerüljön. Annyi minden történt és változott meg egy pár hét alatt. És ez mind Lexy feltünésével kezdődött. Még én sem vonzom annyira a veszélyt, mint ő...

Hírtelen Max felnyögött mögöttem. Hátra fordúltam és Lexy Max arcát csapkodta álmában. Max pedig próbálta elhesegetni, mintha légy lenne. Majdnem felröhögtem. És amikor ezt a kis srác megunta kihúzodott  teljesen a fal másik szélére és ott össze gubolyodott és vissza aludt. Vagy lehet, hogy álmában fészkelődött oda. Nem tudom. Hát ez röhelyes.

Megint elkezdtem a tájat fürkészni. Semmi sem történt. Néha-néha egy egy fura kiáltás vagy morgás hallatszott a távolból, de azon kívűl semmi. Így újra elmerűltem a gondolataimban.

***

Már éjfél körül lehett. Lehet kicsit utána. A hold állásából tudtam valamennyire megállapítani.

Oda fordúltam Max-hoz és megpróbáltam felkelteni. Elsőnek megbögdöstem, de nem reagált. Aztán elkezdtem szolingatni halkan, de erre sem reagált semmit. Majd lekevertem neki egy pofont, erre viszont felébtedt.

- Hééé...nem tudtál volna finomabban felébreszteni?

- Próbáltam, de nem reagáltál. Most pedig válts fel. Szeretnék én is szunyálni.

- Jól van. - dörzsölgette a szemét, majd kimászott a hejéről, hogy átadja nekem. Gyorsan be is fészkeltem magam és oldalra fordúltam.

Lexy most épp velem szemben feküdt. Kócos haja épp eltakarta a fél arcát és még álmában is mosolygott. Hírtelen egy olyan érzés öntött el, hogy kisimítsam a szeméből a haját, hogy láthassam az arcát, ahogy alszik, de ezt gyorsan ki is vertem a fejemből majd a másik oldalra fordúltam és kificánkoltam teljesen a falig. Majd nagy nehezen elaludtam.