Kilépek a kocsiból, nyújtózni kezdtem. Jenna épp kivette a táskáját a járműből. Egy ház előtt álltunk.( hát persze hisz ez egy fanfiction) Josh elégedett mosollyal nézett rám majd a házra. Elindult az ajtó fele majd elővett egy kulcsot. A zár kattanása elhallatszott a kocsiig is. Rémisztő volt. Akárcsak egy horror film bár ez egy fanfiction.
Josh belépett a házba és elnyelte a sötétség. Ránéztem Tylerre majd ő megszólalt:
-Ne nézz rám. Én félek a sötéttől. És csak neki van kulcsa.
Hirtelen az ablakok mögött világosság lett. Felgyúltak a villanyok. Lépkedtem a ház fele, majd megálltam a küszöbön. Észrevettem, hogy csak egy nyomorult lámpa van. Egy ami bevilágítja a kist teret amit egy kanapé, egy kávézóasztal, egy tévé és egy hűtő tölt ki.
Josh a hűtőt nyitotta éppen ki. Amikor meglátott egy hűsítőt nyújtott felém mire megráztam a fejem.
-Nem köszi.
-Te dolgod. Nah, de mindegy. Ez a ház a közös házunk Tylerrel. Az első fizetésünkből.
- Érdekes. De miért pont ezt? Mostmár eladhattátok volna ezt a kis kunyhót és vehettetek volna egy villát is.
-Tudod, ez a hely emlékeztet, hogy legalulról kezdtünk. És koncertek után kell az ilyen emlékezés.
-És az üdítő meg a kaja.- került ki Tyler, a hűtő mellé szaladva.
Beléptem és körbenéztem. A falak üresek, fehérre festve. a padló olyan mintha ezer éve nem sepertek volna fel. Az ablakok régiek. De nem zavarta ez őket. Ez volt a kis nyugis helyük. És engem sem nyugtalanított különösebben. Lehuppantam a kanapéra, mire Josh felkacagott:
-Látod Ty, mondtam, hogy otthon fogja érezni magát.- dobta ide a tévé távirányítóját. Bekapcsoltam, és épp a KUWTK ment. (keeping up with the kardashians) Elundorodva tettem át egy más csatornára, amin zene ment.
-Srácok, hogy néz már ki ez a hely? Itt sürgősen takarítani kell.- toppant be Jenna. Ő is a hűtőhöz ment (nem tudom mi van ezekkel az emberekkel, mindenki a hűtő mellé áll) Tyler csak átkarolta és a másik karával befogta a száját.
-Ez a művészi fészek. Az a lényege, hogy koszos legyen.- nézett össze Joshal.
-Nyugi már Jenna. Ez a srácok kis szentélye, hagyd már őket, hogy kiéljék újra a kamaszkorukat. Gyere, inkább ülj le és nyugodj le.- nyújtottam ki a kezem, de nem Jenna indult meg a kanapé felé, hanem Josh.
-Ja, gyere, van még hely de az enyém a legjobb.- nézett Jennára egy pimasz mosollyal.
-Hát persze, mert az a legpuhább része az egész bútornak.- mondta Tyler egy olyan "elhitted magad, mi?" nézéssel, amit nekem ajándékozott.
Josh megpróbált átkarolni, de én eltaszítottam a kezét. Jenna a szófa másik végében Tyler ölébe került. Idill pillanat volt. Egy csapat barát, akiknek én csak pár órája vagyok része. Tehát technikailak csak egy csapat idegen volt, egy fűtetlen, félüres házban. Jenna és Tyler mint egy mintapár egyből összebújtak, csókolózni, nekem meg túl furcsa volt. Josh rá se rántott. Szerintem már megszokta. A tévét nézte, amiben a '90-2000 válogatás ment. Egyszer csak a leghíresebb Spice Girls dal kezdődött, a Wannabe. Josh felpattant, és vékony hangon énekelt:
-Yo, I'll tell you what I want, what I really, really want- énekelte, ekkor Tyler felállt és mostmár együtt folytatták (#bestfriendgoals)-so tell me what you want, what you really, really want I'll tell you what I want, what I really, really want so tell me what you want, what you really, really want I wanna, I wanna, I wanna, I wanna, I wanna really, really, really wanna zigazig ah...- röhögte el magát
-Nagyon tehetségesek vagytok srácok. Miért nem jelentkeztek castingra az új Spice Girls megalapítására?- kacagtam.
-Mi lenne, hogyha egy covert csinálnánk ebből a következő albumunkra?- hozta Tyler fel az ötletet.
Ekkor éreztem magam otthon. Először, amióta megtörtént a baleset. Ez volt az első alkalom amikor megfeledkezdem egy picit arról, hogy ki is vagyok igazából. Arról, hogy hogy ismerkedtünk meg Jennával.
