Josh lehuppant mellém az asztalhoz. Felé fordultam, hogy valami hatásosat mondjak, de a torkomra forrt a szó, amikor megláttam.
- Josh. A hajad. - nyögtem ki.
Értetlenül nézett rám. Elővettem a zsebtükröm és odatartottam elé.
- Atyaisten!- tapogatta meg a haja hűlt helyét Josh. - Mi a franc történt? - nézett Tylerre, aki alig bírta visszafojtani a röhögést.
- Bármennyire is azt hiszitek, hogy én józan voltam, ez a rész nálam is kiesett - jelentette ki. Megtapogatta Josh fejbúbját, és nevetésben tört ki. Josh rémülten nézett a tükörbe, aztán rám, aztán Tylerre, aki a térdét csapkodta, és majd megfulladt a röhögéstől.
- Majd azt mondjuk, úgy szereztünk pénzt, hogy eladtuk (we'll make money selling your hair... Ah, a punjaim elég szarok) - törölgette a szemét Tyler.
Josh kiskutyaszemekkel nézett rám.
- Mondd, hogy a te szemedben még mindig jól nézek ki.
- Ki mondta, hogy valaha is jól néztél ki? - vigyorogtam rá. A szemét forgatta. Milyen szerény.
- Josh. Mi a f...- hallatszott egy motyogó hang az asztal másik végéről. Jenna eddig félálomban dőlt az asztalra, és most nézett fel. Kómás arccal meredt Joshra.
- Senki sem emlékszik rá - mondta Josh.
- Én se- nyögte Jenna. - A szemöldökeim ugye megvannak még?
- Meg- válaszolt a költői kérdésre Tyler. Pár percig csendben kortyolgattuk a kávénkat. Hirtelen fejbe vágott a tény, hogy az alsógatyás Josh Dunnal és Tyler Josephhel kávézok, és piszkosul élvezem.
- Én szerettem a hajamat! - sóhajtott Josh.
- Már kezdett kihullani a festéstől. Jót fog tenni neki, ha újranöveszted - jelentettem ki. - Már ha újranő - tettem hozzá kajánul. Josh ijedten nézett rám, aztán rájött, hogy poénkodok.
- Amint visszanő, kékre fogom festeni - kacsintott rám. - Azt mondtad, az tetszett a legjobban.
Forgattam a szenem.
- Josh, ez szerintem egy égi jel, hogy a hajad segítségért kiált.
- Persze, ahogy akarod - öltötte rám a nyelvét.
A nap további részére nem nagyon emlékszem. Azt tudom, hogy Joshhal megnéztünk egy egész évad Supernaturalt, és azt hiszem, ezen kívül semmi mást nem csináltunk.
Másnap reggel a kanapén ébredtem, Josh mellkasának dőlve. Nagyon édesen aludt, az egyik karját a feje alatt tartotta, a másikkal átkarolt. Azon vettem észre magam, hogy a karját öleli a kezem, és hogy valószínűleg így voltunk egész este. Elpirultam, de ez most jó érzés volt. Pár percig csak néztem Josh arcát, és épp azon voltam, hogy visszaalszom, amikor megcsörrent a telefonom. Úgy kaptam utána, mint egy anyatigris, nehogy felébressze Josht.
- Igen? - szóltam bele rekedten és,valljuk be,mogorván.
- BROOKLYN DASHNER!
Olyan lendülettel ültem fel az ágyban, hogy lesodortam magamról szegény Josh kezét. Basszus! Teljesen elfelejtkeztem Colinról. Gyorsan megnéztem a telefonomat: az elmúlt két napban tíz hívás, tizenhárom sms és öt hangüzenet jött tőle. Basszus, basszus, basszus. Visszasírom azokat az időket, amikor nem kellett figyelnem arra, mikor érek haza.
- Colin? - vettem elő a legártatlanabb hangnememet.
- Brook. - Colin hangja már nyugodtabb volt, de ettől hirtelen sokkal fenyegetőbb lett. - Hol a fészkes fenében voltál három napig?!
- Én... Joshnál aludtam - nyögtem ki nagy nehezen. - Vagyis Tylernél, mert ez az ő háza, de gyakorlatilag Joshnál...
Nem csodálkoztam, hogy Colin belezavarodott abba, amit mondtam. Nekem se volt teljesen világos, miket beszélek.
- Mennyit ittatok? - kérdezte rezignáltan.
- Öhmm...- vakartam meg a tarkóm. - Nem...olyan...sokat... - világéletemben borzalmas hazudozó voltam.
- Oké, Brook. Megértem, hogy tegnapelőtt este kész voltál. De az isten szerelmére, hiszen ott volt az egész nap, hogy felhívj! Halálra aggódtam magam!
- Bocs, Colin - sóhajtottam. - Tényleg.
- Ma azért gyere haza, légyszi. Gary csinál neked palacsintát, tőlem meg kapsz egy klassz kis fejmosást.
- Gary? - vontam fel a szemöldököm.
- Na és így otthagyni a pótapádat, amikor három nap múlva hazamegy? - terelte el a szót Colin. Ó, francba, igaza van.
- Bocsi, oké? Estére otthon leszek. Eskü. Majd megkérem Josht, hogy vigyen el.
- Brook? - szólt bele Colin, mikor már épp el akartam köszönni. - Mondd, mit csináltatok Joshhal?
Felvontam a szemöldököm.
- Mármint?
- Megrontotta az erényed?
Hangosan felröhögtem, aztán a számra tapasztottam a kezem, nehogy felébresszem Josht.
- Mi a franc, Colin? Ez most komoly?
- Na jó, ne már, Brook. Lefeküdtél a sráccal vagy sem?
A szemem forgattam, aztán rájöttem, hogy ezt ő nem látja.
- Azt hiszed, megmondom?
- Azt.
Falra tudok mászni tőle néha, de azért szeretem. Sóhajtva megadtam magam.
- Nem, oké? Semmi nem történt.
- Remek. - nyugtázta, mint egy igazi apa.
- Mi bajod Joshhal? - kérdeztem sértődötten. - És egyébként is, te hozhatsz haza mindenfélét, én meg még őt se?
- Most pont úgy hangoztál, mint egy hisztis tízéves - jelentette ki Colin. - Csak gyere haza, és dumálunk.
- Oké - sóhajtottam. - Szia, "apa".
Colin nevetett, és puszit dobott nekem a telefonom keresztül. Letettem, és megmasszíroztam a halántékom.
Két meleg kéz simult a hátamra, átöleltek és magukkal húztak egyenesen egy finom illatú valaki mellkasára. Mosolyogtam, és megcsókoltam Josht.
- Jó reggelt - mosolyogtam. Josh olyan volt, mint egy ébredező kiskutyus.
- Haza kell vigyelek? - kérdezte elszontyolodva. Bólintottam.
- De ugye jössz még? - kérdezte reménykedve. - Egyedül unalmas a Netflix. (Kétértelmű utalás lvl 100000000000)
Nevettem, és visszafeküdtem mellé a kanapéra. A válla és a nyaka közti kis helyre hajtottam a fejem, és lehunytam a szemem.
- Nem nagyon bírnám ki enélkül - szaladt ki a számon, mielőtt meggondolhattam volna. Éreztem, hogy Josh önelégülten mosolyog, és be akartam húzni egyet magamnak. Most jól megnöveltem az egóját.
Valószínűleg elszenderedhettem, mert amikor legközelebb kinyitottam a szemem, Josh már a kanapé előtt ült, és kávézott. Nekem is odanyújtott egy csészét.
- Kávét főztél nekem? - lepődtem meg.
- Tejjel és cukor nélkül, mert úgy szereted - kacsintott. Felvontam a szemöldököm, de a mellkasomban jóleső érzés bontakozott ki, mint valami lufi. Kicsit zavarban voltam, fura érzés volt és nem tudtam hová tenni.
Ahogy kávézás közben beszélgettünk, nevettem és figyeltem Josh nevetését, amit imádok benne, megfigyeltem, hogy gyűrődik a szeme sarka apró ráncokba, ahogy mosolyog, hogyan csillog a szeme, még a szempillái rezzenéseit is megfigyeltem. És lassan, de visszavonhatatlanul rájöttem, hogy beleszerettem Joshua William Dunba.
