Jordan becsukta az ajtót. Kapálóztam, hogy tegyen le, míg végül megfogta a derekam és lehelyezett a földre. Megráztam magam majd Jordan megfogta a kezem. Otthagytam a kezem az övében. Felnézve észrevettem, hogy Josh a kezeinket bámulja.
-Van valami amiről tudnom kellene?
-Tesó, ugye nem vagy féltékeny. Valójában nem a tied Brook. Azé akié akarja, hogy legyen.
-De Brook senkinek sem a tulajdona.- jelentettem ki.
Elkezdtünk sétálni. Jordan és én kéz a kézben, Josh meg a testvére mellett. Jordan odahajolt hozzám és csókot lopott tőlem. Elmosolyodtam. Bátyja nem nézett ránk de megrándult a válla. Miért van az, hogy két szék közé kerültem? De Jordan szimpatikusabb. Ő olyan rossz, de jó is. Olyan mint a pasi akit tizenévesen elképzelsz mint a tökéletes barátot. Valami vonzz benne, s bár alig három órája ismerem, úgy gondolom, hogy ő jó nekem. Talán jobb mint Josh.
-------------------------------------------------------------
Kinyitom a szemem. Világosság van. Fáj az arcom, valami nagyon nyomja és nem párna. Felülök, egy zöld területen vagyok és a fű meg a föld szétnyomta az arcom. Josh és Jordan a közelben alszanak. Hogyan kötöttünk itt ki? Nem emlékszem másra, csak arra, hogy elindultunk éjjel.
Megráztam Jordant, de csak megmordult. Aztán Josh, ő meg elfordult az oldalára. Látszik, hogy testvérek. Addig ráztam és szólítgattam Josht, ameddig föl nem kelt. Egy percig ő sem tudta, hogy mi van. Közös erővel felérbresztettük Jordant, aki teljesen össze volt zavarodva. Amikor beléhasított a felismerés villámja, furcsa arcokat vágott, mire elnevettem magam.
-Milyen messze lehet a ház?
-Körül-belül két és fél kilóméter.-állapította meg Josh.
Előkaptam a telefonom, majd Jennát csörgettem. Kicsöngött, de semmi. Harmadik hívásra, felvette:
-Mi bajod van?-kérdezte egy félalvó hanggal.
-Vedd elő a kocsikulcsom és gyere értünk.. félébresztettelek?
-Nöööem, egész éjjel arra vártam, hogy csörgess meg. Persze, hogy felébresztettél. Tudod mekkora picsa tudok lenni, ha valaki felkölt.
-Tudom de siess. Két és fél kilóméterre vagyunk a háztól. Egy út van, remélem idetalálsz. Elindultál már?
-Türelmes vagy?-kérdezett vissza.
-Gyere máááááár.- zaklattam.- pisilnem kell és éhes lettem.-hisztiztem.
Ezután a vonal másik feléről csak egy kocsi indulását hallottam és megszakadt a kapcsolat. A fiúkra néztem, ők meg vissza rám, kiváncsian. Csak biccentettem, mire ők megkönnyebbülve sóhajtottak. A csendet Jordan szakította meg:
-Tudod, itt is nyugodtan pisilhetsz. Ne zavarjon már az, hogy itt vagyunk- mondta egy kaján mosollyal.
-Egy: undorító. Kettő: ne is álmodj róla.- vágtam vissza.
Leültünk a földre, én nekidőlve Jordan mellkasának, Josh pedig velünk szemben. A földet nézte, és meg sem szólalt. Aztán egyszer csak elmosolyodott és így szólt:
-Vicces az, hogy így összebújtok meg minden és mégis, én régebb óta ismerem Brookot. Még soha nem volt olyan, hogy valaki négykor még velem flörtöl, nyolckor csókolózunk és éjfél körül már a testvéremmel enyeleg. Nem te mondtad, hogy nem olyan lány vagy?
-Hagyd már öregem. Választania kellett. Vesztettél. Ez van, fogadd el és ne támadd.
-Mikor is választottam? Vagy mi között kellett választanom?-kérdeztem fennhangon.
-Ne tedd a hülyét. Köztem és közte kellett választanod. És akkor választottál, amikor vele eljöttél, most, ahogy nekidőlsz a mellkasának. Mindig amikor flörtöltél vele. Amikor megcsókoltad, amikor ahelyett, hogy velem is beszélgettél volna csak vele dumáltál.- sorolta Josh. Belevörösödött a felsorolásba és kifogyott a levegője is.
-Ez a bajod? Tessék- húzódtam el Jordantől.- Jobb már? Alig ismerlek, téged meg már zavar, hogy más jobban bejön. Hát sajnálom herceg fehér lovon, de ez van. Nem tudom, hogy csak megjött-e neked vagy alapból ilyen hisztis vagy. És nem egyiket sem válaszottam.-álltam fel és szaladni kezdtem a ház felé. Nem is érdekelt, hogy két és fél kilóméterre voltam a háztól. Csak haza akartam vezetni. Egyedül.
Félúton találkoztam Jennával. Beszálltam a kocsiba ő meg visszavitt a házhoz. Ott kiszállt, én elvettem a cuccaimat, elköszöntem mindenkitől és elindultam haza. Elhaladtam Dunék mellett, ők meg nagy szemekkel néztek. Jordan egy picit szaladt a kocsi után, de én csak gyorsítottam. "Nem érdekel egyik sem" hazudtam magamnak. De nagyon is érdekelt, mindkettő. Bekapcsoltam a rádiót, majd csatoltam a telefonom a kocsihoz bluetoothon, az automata pilóta vezette a kocsit. Blackbeart hallgattam. Új album, a digital druglord. Imádom a stílusát. A srác arról énekel, hogy a csaj csak a pénzért volt vele, de ő igazi szerelemnek hitte. Kedvenc dalszövegrészletem tőle a do-re-mi című dalából van, így szól: "do-re-mi-fa-so fucking done with u" Imádom.
Hazaérve lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Megnéztem egy részt a 13 reasons why-ból, elsírtam magam rajta majd elaludtam. (#thasmylife) Arra ébredtem, hogy az idióta szomszédok este tízkor kalapálnak. :/ Megnéztem a telefonom és volt rajta 14 nem fogadott hívás, hat üzenet és két hangpostajelentés. Josh írj Jenna telefonjáról és ő is hívott. Elegem van abból, hogy választanom kell. Vagy hogy tárgynak néznek ami vagy egyikhez vagy másikhoz tartozik..
Épp ki akartam kapcsolni a telefonom mikor egy ismeretlen szám írt üzenetet.
unknown: "Szia. Beebo vagyok. Jól érzed magad?"
me: "Beebo? 😂 amúgy nem nagyon."
beebo: "Taco bell? 10 perc?"
me: "nah. Inkább menjünk holnap Hot Topicba"
beebo: "?"
me: "milyen király lenne, ha Brendon Urieval mennék P!ATD-s pólót venni. Amúgy nem nem vagyok éhes. Jobban tudok beszélgetni, ha nem a kajára koncentrálok."
beebo: "nem garantálom, hogy nem kapnak majd lencsevégre. Hozhatom Saraht?"
me: "hogyne."
beebo: "akkor tízkor felveszünk kocsival."
me: "rendben. De honnan tudjátok a címem?
beebo:" titok"
Ezután kikapcsoltam a telefonom, és a vekkeremet beállítottam reggel nyolcra. Ekkor fog kelleni elkezdenem készülődni. Mert miután egész délután aludtam, nem hiszem, hogy még tudok. Betettem mégegy részt a 13rw-ból és megint elsírtam magam. Ezalatt a műsor alatt többször sírtam mint egész életemben összesen. Aztán valahogy, fogalmam nincs, hogy, de belealudtam.
