*4 évvel korábban*
-Brooklyn, édesem, nem kell sokat pakolni, csak két napra megyünk!
-Tudom anya. De tudod ez az utolsó vakációnk mielőtt elköltöznék Európába. Mindennek tökéletesnek kell lennie.- magyaráztam anyának.
Húsz perccel később már a kocsiban ültünk. Apa, valahogy titokzatosan eltűnt, de hamar elő is jött valamit rejtegetve, de nem érdekelt, mert azt hittem, csak egy búcsúajándék. Elindultunk Chicago fele, mert a szüleim tudták, hogy mindig is szerettem volna oda eljutni. Nem engedhettük meg magunknak a legpompásabb hotelt, de lényeg, hogy együtt voltunk. Megérkezve a hotelszobába, minden olyan tökéletes volt. Egy utolsó rendes vakáció a szüleimmel, és egy hét múlva Európa.
-Gyertek, menjünk nézelődni. Nem mindenkinek adódik meg, hogy lássa Chicagót.- pörgött fel apa.
Simán belendültünk a vakációs hangulatra. Elmentünk megnézni különböző emlékműveket, meg fontosabb kazinókat. Vásárolgattunk, szórakoztunk, nevettünk. Ideális családi vakáció volt. Egy pillanatig. A Willis torony hetvenedik emeletén álltunk, mert anyu félt feljebb menni. Kinyitottak nekünk egy ablakot. Anyu félt közel menni az ablakhoz, mert tériszonyos. Nem tudom mi lelte aput, de megfogta a két karját, és odavitte anyut az ablakhoz. Anyu visibált, de azt hittem viccelődnek. Lökdösödtek, majd észrevettem, hogy ez nem egy játék. Anyu egyre közelebb lépett a padló széle fele, mikor nekiugrottam apunak mondva, hogy engedje el. Anyu sikított. Ahogy apuval, küzdöttem, ő kintebb csúszott. Fél lába már a semmibe lógott. Próbáltam elkapni a kezét, de apu, meglökte a mellkasát. Nem tudtam mást tenni, csak nézni anyámat, ahogy esik a hetvenedik emeletről és imádkoznom, hogy valami kifogja. Nem tudatosult bennem, mi történt. Csak egy rossz álomként fogtam fel. Az apám meggyilkolta az anyám. Pillanatok alatt anya után próbáltam ugrani, hátha megmenthetem, de mire belendültem, egy-egy kezet éreztem a karjaimon. Megfordulva, láttam, egy lány volt az. Apám egy sarokban ült, hagyta volna a saját lányát ugrani, de a lány, a lány nem engedett a szorításából. Behúzott a lift mellé majd becsukta az üvegajtó féle ablakot. Nekiugrottam apámnak, a gyűlölet amit feléje éreztem, hihetetlen nagy volt.
-Te gyilkos!-téptem meg a gallérját.- Te mocskos állat, hogy tudtad ezt tenni?!- sírtam. Egy hörgés féle hang jött ki a torkomból, majd leültem a földre, és csak bőgtem.
-Jenna vagyok.- jött oda a lány és ölelt át.- Neked pedig nem lesz semmilyen bajod.
Egy teljes világ összeomlott bennem. Az anyám meghalt. Nincs többé. Még szerence, hogy elzárták apámat öt évre, mert megtalálták amit elhozott a házból én meg azt hittem ajándék. Egy kés volt. Egy második terv arra, hogy végezzen anyával. Csakhogy így nem mehettem Európába.
*jelen*
-Mi lenne, hogyha egy covert csinálnánk ebből a következő albumunkra?- hozta Tyler fel az ötletet.
-Brilliáns. Mint a Taco Bell saga, meg a Coconut sharks in the water?- röhögött Jenna.
-Igen. Nagyobb robbanás lenne mint az egész Blurryface dolog.-hülyült Tyler.
-Megyek cigizni.-álltam fel a kanapéról. És bár én nem is szoktam szivarazni, de mindig hordok magamnál egy csomag cigit.
Odakint eszembe jutott anya meg Európa. Este mindig ez történik. Ahogy sötét lesz, egyből erre kattan az agyam. Csak a szomorúság. A cigi íze most kellemesen hatott rám. Letüdőztem minden szívást, mert kellett. Néha csak kell, nem tudod miért de kell. Ilyen gondolatok közepette, észre sem vettem, hogy kinyílt az ajtó és Josh lépett ki rajta. Odaállt mellém, mire én odamutattam neki a cigi végét, kérdezvén, hogy kér-e. Megrázta a fejét:
-Mire gondolsz?- kérdezte.
-Mindenre. Úgy összesen.
