*Tyler szemszöge*
Éjfél volt mikor én is ledőltem Jenna mellé. Rátette a fejét a mellkasomra és átölelt. Mosolyogva aludtam el. Éppen Blurryface-szel harcoltam álmomban mikor arra ébredtem, hogy valaki veri a vállam. Kinyitottam a szemem mire Jenn visszadőlt a helyére.
-Vedd már fel a rohadt telefonodat, mert éjjel kettő van és csenget.- mormogta.
Ekkor vettem észre, hogy egy ismeretlen szám hív engem. Felvettem és mikor a hívó elhadart nekem valamit, majd lecsapta a telefont tátott szájjal maradtam.
Láttam, hogy Joshtól hét nem fogadott hívást kaptam. Kitakaróztam és kimentem a telefonommal a konyhába. Visszahívtam Josht ő meg az első csengésre felvette.
-Tyler? Végre.-lihegett.
-Mondd Josh. Valami baj van?
-Brook elment vagy elrabolták, de bent vagyok a házában és nincs itt és aggódom...-hallottam a hangján a pánikot.
-Lassíts. Hagyott valamit amivel azt mondja magától ment el?
-Igen. Egy cetli a házvezetőnek azt hiszem. Mit tegyek?
-Első sorban, mit keresel te ott?
-Öhm...hát, izéé, nem azt kérdeztem, hogy megkérdezd miért jöttem, hanem azt, hogy mit tegyek. Tehát?-vitte fel a hangját. Erre elmosolyodtam.
-Ha hagyott cetlit, biztos jól van és csak elment, mittudomén, Carol nénikéjéhez Texasba.-nevettem.-De most, hogy már felkeltettél, gyere át egy sörre.
-Miért nem megyünk el A házba?
-Mert nemrég jöttünk el és mert messze van. Csak egy sörre nincs értelme kiugrani oda.-vontam meg a vállam.
-Igaz. Húsz perc múlva nálad.-tette le a telefont.
Letettem az asztalra a telefont és ledőltem a kanapéra. Azon gondolkodtam, hogy hogyan becsavarodtak a Dun testvérek egy csaj után. Nem mintha Brook nem lenne szép, meg jófej, de soha nem láttam senkit, ilyen rövid idő alatt ennyire vonzódni egy lányhoz. Mindketten nagyon vonzódnak hozzá. Majdnem elaludtam mikor Josh benyitott az ajtón.
-Kopogni luxus? Mi let volna ha mást csinálok?
-Mi mást?
-Példa játszottam volna magammal.
-Ahhoz túl vallásos vagy. Nem mered-mutatott egy L betüt a homlokánál.-Mindegy is. Hol az ígért söröm?- lépett a hűtőhöz, és kinyitotta.
-Keresd meg. Ott kell legyen.-vontam meg a vállam.
-Tényleg? Guacamolés csirke?-vett ki egy tálat és az asztalra tette.
-Jenna főzte. Rohadt jó. Kóstold meg.-mondtam.-Szóval, mi is van Brookkal?
Josh a csirkére koncentrált, felém se fordította a fejét, csak morgásokat hallatott. Tetszet neki a csirke. Aztán tele szájjal és a tállal odajött a kanapéhoz és leült mellém.
-Bem tudom..-csámcsogott. Undorító látvány volt, de már megszoktam. Aztán mikor megrágta és lenyelte a falatot folytatta- Elment, és nemt tudom hova. Jól van egyáltalán? Hol van?
-Hogyha hagyott cetlit akkor biztos jól van. Szerintem a legjobb ha most hagyod. Biztos visszajön.-pattantam fel és vettem ki egy sört a hűtőből. Megnyitottam és beleittam.
Több szó nem került sem Brookról sem más témáról ami nem guacamolés csirke vagy Taco Bell lett volna.
Reggel úgy ébredtem, hogy Josh feje a párnán a tál csirke mellett, én meg a másik felére dőlve. Jenna már nagyban sürgött a konyhában, de nem lepődött meg, mert már sokszor fordult ilyen elő. Felálltam, annélkül, jogy Josht zavartam volna, és nyomtam egy puszit Jenna arcára. Elmosolyodott és újra átéltem a pillanatot amikor először megláttam és beléestem. Elmentem zuhanyozni és mint minden normális embernek nekem is brainstormom lesz zuhanyzás alatt. Visszaemlékeztem az ismeretlen számra aki hívott. Nem szólhattam senkinek.
Kiszálltam a kádból és felöltöztem. Eszembe jutott, hogy Jenna még nem is tud Brook hirtelen eltűnéséről. Nagy valószínüséggel csak megbombázná hívásokkal, vagy elmenne a rendőrségre. Száz százalék, hogy rosszul esne neki.
Mikor visszaléptem a konyhába, Josh már az asztalnál kávézott és Jennával pletykált.
-Miről beszélgettek?-vontam fel a szemöldököm.
-Brook.-válaszolta Josh. Jennára néztem, aki teljesen elszomorodott.
-Én nem értem.-szólalt meg.- Miért ment el annélkül, hogy szóljon? Elvileg legjobb barátom, nem? Én lennék a hibás? Azért nem szólt nekem, mert miattam ment el?
-Jaj, kicsim, ne okold magad, nem miattad ment el.-léptem mögé és megöleltem.
-------
Hét nap és rengeteg aggódás után, lassan kezdtük elfelejteni Brookot. Bár Jennát, Josht és Jordant még mindig gyötörte a dolog. Átestünk a nagy családi vacsorán is, ami kevésbé volt kínos.
Gyakorlás után feljöttünk a pincéből Joshal. Éppen a limonádénkat ittuk, lassacskán, mikor Josh megszólalt:
-Hiányzik.
-Ki?-kérdeztem.
-Hát vajon ki? Brook.-nézett rám kétségbeesett szemekkel.
-Már egy hete elment, gondolom egyhamar visszajön.-válaszoltam.
-Kivéve, hogyha valami baja lett. Miért nem engeded, hogy felhívjam?
-Ha te elmennél, szeretnéd, ha hivogatnának egész nap?
-Nem tudom. Egy szempontból igen, a másikból nem.
Ekkor csengett a kapucsengő. Josh megvonta a vállát, én meg felálltam, hogy felvegyem. Felkaptam a kagylót és ránéztem a kijelzőre.
-Tyler? Beszélnünk kell. Gyere le, de ne szólj senkinek.-szólt bele egy ismerős hangon egy kapucnis alak. Letettem a kagylót, majd elkezdtem felvenni a cipőm.
-Ki volt az?-nézett rám Josh.
-A postás. Jövök egy perc.
-De a postás nem jár ilyen későn.-elmélkedett.
-Hát, tudod mostanában mennyire fel van cseszve az egész társadalom.-vontam meg a vállam.
Kinyitottam az ajtót és lecaplattam a lépcsőn. A kapucnis lent várt a kapu előtt. Háttal állt nekem, így mikor odaértem megijedve fordult meg.
-Na végre.-mondta miután lekapta a csukjáját.- A lányról van szó. Úton van erre..Chicagoból. Most kaptam az infót. De nincs egyedül. Egy idősebb alak, ha egy fanfic lenne, talán úgy mondanám, hogy egy "daddy material" is vele tart.-mondta Cass, ahogy meglebegtette kék haját.-Egy ötvenest kérek az infóért.-nevetett.
-Ugyan, Cassie, te vagy a legkedvencebb kis unokatestvérem. Én vettem a hajfestéked, emlékszel?
-Valójában Josh volt az..-fonta össze a karjait.
-Jól van na.-adtam oda az ötvenest. Intett majd megfordult, hogy elmenjen.- amúgy hiszek a detektív jövődben!-kiáltottam utána mire csak egy békejelet kaptam.
Visszamentem a házba, mire Josh és Jenna összefont karokkal álltak előttem:
-Na? Hogy van a postás? Nem is tudtam, hogy Cassnek lett új munkája- nézett rám mérgesen Josh.
