-Mit keresel itt?-szóltam mogorván.
-Szaladtam..-fújta ki magát.
-Hát, körül-belül két napot késtél.-tettem keresztbe kezeim.
-Figyelj, Brook. Igazás sajnálom amit mondtam, megbántam és nem akartam hidd el, én nem vagyok egy szoknyapecér, csak el kellett felejtesselek. Éjjel nappal rád gondoltam és valamivel el kellett vegyem a figyelmemet rólad. Csak téged szeretlek, nem jelent nekem semmit, a másik.
-Jordan, annyira nem érdekel amit mondasz. Miért is jöttél?-kérdeztem unottan.
-Hallottam mi történt veled. Jól vagy? Az a barom hozzádnyúlt? Segítsek átjutni rajta?
-Te vagy a legutolsó ember a világon akinek a segítségét kérném. Köszönöm, hogy aggódsz miattam, de ezt nem most kellett volna.- csuktam beljebb az ajtót, mire megtámasztotta a kezével.
-Adj egy esélyt.-nézett rám könyörögve.
-Nem. Mert ha esélyt adok, megint összekuszálódnak az érzéseim és megint ki kell bogoznom, hogy Te vagy Josh. Akkor meg megint el kellene tűnjek, és minden kezdődne elölről.-ejtettem le a kezeim a törzsem mellé.
-Sajnálom, hogy döntened kellett. De már egyértelmű kit választottál.-fordult el.
-Vigyázz magadra, Jordan.-szóltam utána majd becsuktam az ajtót.
Talán elrontottam mindent, de nem kell több dráma. Csak egy ideig gyötrődés nélkül akartam élni. Jordan valamennyire jó ember, de megbántott. Olyannyira, hogy megtanuljam többé nem bízni mindenkiben.
Leültem a kanapéra és gondolkodtam. Ma teljesen szar voltam. Ledőltem és visszaludtam, mosolyogva, realizálva, hogy gyerekként ilyen bajaim nem voltak.
Reggel felpattantam az ágyból, azzal a tudattal, hogy egyedül vagyok a házban. Nyugodtan sétáltam be a hálóba, gondolva, hogy Colin legalább délután kettő fele jön vissza, de meglepetésemre, ott feküdt az ágyon.. akarom mondani feküdtek, merthogy nem volt egyedül. Halkan elvettem amire szükségem volt és kisurrantam. De nem azelőtt, hogy szemügyre vegyem a mellette fekvő személyt. Ahogy az ágy fele lépkedtem, megreccsent alattam a padló és az idegen egy horkanás kíséretében megfordult, hogy láthassam az arcát. Őszintén, meglepődtem mikor megláttam, hogy egy fiút hozott haza az éjjel, bár nem mintha nem tudtam volna, hogy Col vonzódik mindkét nemhez.
Odakint küldtem Jennának egy sms-t, közben nevetve:
me: mi lett tegnap este? ki az a srác Colinnal? :D
Választ, azt nem kaptam, de egészen jókedvűen ültem le a reggelizőasztalhoz, és miután gyorsan bekanalaztam a reggeli pudingom, felöltöztem munkaruhába. Ma bemegyek dolgozni. Írtam egy cetlit Colinnak, hogy cuki a barátja és, hogy kaját azt talál, majd lekocogtam a lépcsőn. Beültem a kocsiba és fájdalmasan néztem a hátsóülésre. El próbáltam fordulni, de nem sikerült. Végül beindítottam a kocsit és elvezettem a munkahelyemre, vagyis a The Basementbe.
Legyalogoltam a lépcsőn és kinyitottam a nehéz ajtót. A tér üres volt, egy árva lélek sem tartózkodott bent. Legalább is azt hittem. Elkezdtem sepregetni, a tegnapi buli maradványait amikor Samantha, a főnököm, mint egy sas a prédáját, úgy csapott le rám.
-Ó! Nézd csak, ki döntött úgy, hogy megjelen! Egy nappal a szabadsága lejárása után!
-Én is örvendek, Samantha.-vágtam egy gúnyos grimaszt. Hihetetlen, hogy egy goromba főnök, hogy el tudja romtani a kedved.
-Örvendésről szó sincs.-komorodott el.- Remélem tudatosult benned, hogy dupla munkaidőd lesz ma. Ez azt jelenti, hogy most feltakarítasz, este meg kiszolgálod a vendégeket.
-Ay ay, mon capitane!-válaszoltam elszomorodva.
-Ma este egy kanbuli és egy születésnap lesz, egyszerre, külön szobákban. Választhatsz melyiket akarod, a másikat meg Janice kapja.-közölte, egyszerűen.
-A születésnapot!-csillant meg a szemem.
-Rendben. Nagy terem. Készítsd elő.-szólt és visszatopogott az irodájába.
Az embernek nem lehet jobb dolga, mint a hányás fektakarítása, egyhasználatú poharak összegyűjtése, a maradék kaja összeszedése vagy a vécépucolás, és mégis, ta-da nekem lett volna. Igazán hiányzott a szabadságomon eltöltött két hét, amikor azt csinálhattam amit akartam és senki sem szólt le, ha nem csináltam semmit.
-Aye, Brook!- szaladt oda hozzám Janice.
-Jan!-öleltem át.- Hogy vagy?
-Jobban, most, hogy látlak.-engedett el.-Te?
-Egészen jól voltam ameddig meg nem kaptam egy churrot a vécé peremén.-nevettem.
-Üdv, a The Basementben!- vonta meg a vállait.- Samantha teljesen ki volt készülve tegnap este. Dugig volt a hely, tiszta bolondokháza. Miért nem jöttél be?
-Nem éreztem magam munkaképesnek. De most itt vagyok, nem?
-Jah. Hallottam dupla műszakot kaptál.-vigyorgott bambán. Bólintottam, mire felvillanyozódott.- Tudod, követem Jenna Josephet Instagramon. Ééés láttam egy képet, amin rajta vagy, Josh és Tylerrel. Hol futottál velük össze?
-Hát, Jenna a legjobb barátnőm és meghívott, hogy találkozzak Tylerrel és Josh is megjelent a vendéglőben.
-Te Jenna és Tyler kibaszott Joseph-fel és Josh kibaszott Dunnal kajáltál?
-Jah.-mondtam mosolyogva.
-És milyen lazán veszi..-gondolkodott hangosan.-Ezaz, csajszi!- nyújtotta a kezét egy pacsira.
-Megyek vissza takarítani.-komorodtam el.
-Megoldom, te lány.-kacsintott.-Menj, vegyél ki egy pihenőt.
-Roger.-tisztelegtem.
Meghúztam a nehéz ajtót és felléptem a lépcsőn. Előszedtem a telefonom, amin hat üzenetem volt.
Jenna: hazavitte? Ő ott, Finnick. Nem ismerem jól, de jó srác. Nem tudtam, hogy C ilyen jófej, vagy, hogy bikeksz.
Jenna: sokat ittunk amúgy. C elmondta, mi lett veled jól vagy?
Jenna: ???
Jenna: gondolom dolgozol, de hívj majd vissza.
Cooooling: bakker, nem kellett volna megláss. Hol vagy?
Cooooling: azonnal hívj fel brooklyn dashner! AZONNAL! Aggódik érted (pót)apád!
Hogy idézzem Colint, régebbről: dzsízösz! Annyi üzenetem volt, időm meg annyira kevés, hogy csak visszaírtam Colinnak, hogy: munkabsn, Jennának, meg, hogy: kesobb besz.
Eltettem a telefonom és átügettem, a Cherryfieldbe egy szendóért.
A sorban álltam, mikor meghallottam a nevem hátulról és mivel ez nem Starbucks, elég furának gondoltam, ahhoz, hogy megforduljak.
