XIV.

194 20 3
                                    

-És akkor kinyitotta az ajtót egy csaj. Azt hittem eltévedtem. Aztán megjelent az ajtóban.

-KÍÍÍÍNOOOOOS-tette Tyler a szája elé a kezét, mintha súgna valamit.

Jenna szemében láttam a kíváncsiságot vegyülve az aggódással. Ott ültünk körben az asztalnál a sok kajával középen, mikor megrezzent a csengő. Tyler felpattant és leszaladt, percekkel később egy kék hajú lány kíséretében jött vissza. Jenna felállt és megpuszilta a lányt, Josh ugyanúgy tett. Én is felálltam és mosolyogva néztem a lányt.

-Uramisten! Ő az igazi Brook Dashner? Mármint az egyetlen Brook kibaszott Dashner?-sipítozott. Mikor értetlenül néztem rá átölelt és éreztem, hogy beleszagol a hajamba. Aztán elengedett és a kezét nyújtotta felém.- Én vagyok a legeslegnagyobb rajongód, Cassandra. De neked csak Cassie.-mosolygott szélesen. Megráztam a kezét, de nem tudtam mit mondjak.

-Ühmm.. Brook vagyok- nevettem kínosan.

-Persze, hogy Brook vagy. Mindent tudok rólad.-emelte fel kezeit.

Rémülten néztem Tylerre, aki vette az adást és közbelépett:

-Ő itt az én unokatestvérem, Cass. Öhmm.. lenyomoztattalak vele és azóta ő az első számú és egyetlen rajongód.

-Oh, értem.-legyintettem.- Várj, mi? Lenyomoztattál?-düllesztettem ki a szemeim.

-Igen. Tudni akartam, hogy jól vagy-e, hogy Josht meg tudjam nyugtatni-vonta meg a vállát.

-És nekünk meg nem mondta el, hogy odatette Cassiet nyomozni.-fonta össze a karjait Jenna.- De nem tudtunk rá sokáig haragudni- nézett össze Joshal.- mert csak jót akart.- puszilta meg Tylert.

-Térjünk vissza az én rajongómhoz.-néztem rá a lányra aki időközben megölelt és felcsimpaszkodott rám, mint egy majom.

Erre felnézett és mosolygott. Visszamosolyogtam rá, majd kedvesen jeleztem neki, hogy nem bírom tartani sokáig.

-Sajnálom.-állt fel a lábára, mire csak legyintettem.

-Tehát kém vagy?-kérdeztem mikor visszaültünk az asztalhoz.

-Próbálok egyféle fehér kalapos hacker lenni.-mondta Cassie miközben egy barackot majszolt.-Csak nem mindig sikerül. Téged például le tudtalak nyomozni, de ha nem hagyod bekapcsolva a gps-nyomkövetőd, akkor már nem ment volna. Képet meg úgy kaptam, hogy behackeltem a közeledben levő biztonsági kamerákba. Hihetetlenül könnyű egy olyant feltörni.-gondolkodott el.

-Abból az elmondott öt mondatból következtetek, hogy te vagy az legokosabb ember akit ismerek.-néztem rá. 

-De mesélj tovább!-kért meg Josh.

-Hát, hol is tartottam? Jaj...ott, hogy Colinhoz megérkeztem?

-Igen.-mondták egyszerre.

-Hát igen. Megjelent egy szál törölközőben az ajtóban. Őszintén imádkoztam, hogy ne essen le róla.-nevettem el magam.- Azután meg hagyományos dolgokat csináltunk együtt, mint a régi szép időkben. Aztán meglátogattam apám. Elmondtam neki, mivel jár, ha a közelembe jön. Persze kedves voltam-villantottam egy szarkasztikus mosolyt.

Elmeséltem nekik mindent. Josh, mintha tűkön ült volna, úgy hallgatta a történetet, Tyler az öklére dőlve nézett engem, Jenna meg felkönyökölve az asztalra, figyelt. Cassie meg a hajamat fogdosta, néha beledörzsölte az arcát, amire megijedtem, de féltem elkapni a hajam tőle. Ahogy végeztem, ők is elmesélték mit csináltak amíg távol voltam. Aztán Josh feldobta a fájó kérdést:

Migraine (J.D. fanfic)Where stories live. Discover now