2010. január 8.
- Megöltem az anyámat.
A csend, ami ez után következett, késsel vágható volt. Josh lehajtotta a fejét. Miért is várta el, hogy Tyler majd megérti? Hiszen alig fél éve ismerik egymást, és ez amúgy sem egy börtön, Tyler egyedül azért járt elvonóra, mert füvezett a haverjaival, nem azért, mert annyi gyógyszert szedett receptre és anélkül, hogy napokra kiütötte magát. Tyler csak lázadt, Josh beteg volt és függő. És legfőképpen, Josh egy gyilkos volt. Talán eltussolták az ügyet, talán elmebetegnek állították be, de megtette. És nem bánta meg. Jobban tenné, ha Tylert is ellökné magától, mint annyi mindenki mást az életében eddig, aki túl közel került. Úgy senkinek nem esik bántódása.
Még mindig csend volt. Képtelen volt elviselni, és magyarázkodni kezdett, amit már nagyon régen nem tett.
- Megpróbált megölni, és megölte... Megölte a barátnőmet. Ő nem igazán volt az anyám... Önvédelem volt, azt hiszem, de azért még mindig tudom, hogy én tettem, tudod? És azért vagyok itt, mert mindenki annyiféle gyógyszerrel tömött, hogy tényleg megőrültem. Én...
Megint csend volt, és Josh a hajába markolt. Talán ostobaság volt megkedvelni Tylert, talán ostobaság volt a bizalmába fogadnia. Az egyetlen barátja, aki valaha is megértette, az Hayley volt... Nem maradhatna ez így továbbra is? Most megint látta a lányt, ott ült az ágya szélén, és mosolygott. "Lelked mézét kiszívta a halál, de nem tudott erőt venni szépségeden." A pszichológusok azt mondták, Hayley végleg meghalt, de Josh sokszor látta a szellemét. Ő tudta, hogy Hayley még él, valamiképpen. Néha még beszélgetett is vele... Hayley gyakran mondott neki furcsa dolgokat. Néha még bántotta is, vagy rávette, hogy másokat bántson. De ez csak azért volt, hogy ők ketten továbbra is együtt lehessenek, hiszen ki hinne Joshnak, ha azt mondaná, Hayley még él? Mondjuk, mióta Tylert megismerte, egyre ritkábban találkoztak, vagy ha mégis, Hayley mérges volt, féltékeny. Ez lenne a továbblépés? De most megint látta őt, és nem akarta elengedni ezt a vörös szépséget.
- Josh... - Tyler bizonytalan hangja hasított a rémes csöndbe, végre megtörve azt. - Nem a te hibád volt. Fiatal voltál és rémült. Nem te tehetsz róla.
Ezt nem mondta neki még senki soha. A saját családja sem. Bármennyire is ismételgették, önvédelem volt, mindvégig látta a vádló indulatot a szemükben. Josh szeme megtelt könnyekkel, és átölelte Tylert. Olyan jó érzés volt a karjaiban lenni, mintha oda született volna, és hirtelen teljesen megnyugodott. A fiú válla felett még egy pillanatig látta Hayleyt, aki aztán lassan beletűnt az esti félhomályba, és többé nem tért vissza.
