1998. október 28.
Egy tízéves kisfiú ült a második emeletre vezető lépcső tetején, lábával egy ritmust dobolva az alatta levő lépcsőfokon. A tenyerébe támasztotta a fejét, és gondterhelten pillantott le az első emeletről visszhangzó hangok irányába.
- Mi a francot képzeltél, azt hiszed, csak így elszökhettek?! Abból nem eszel, te idióta barom! - Üvegcsörömpölés hallatszott, és a kisfiú dühösen összeszorította a szemét, a kezébe temetve az arcát. Már megint veszekednek. Folyton veszekednek. Utálta, hogy az ő szülei nem lehetnek normálisak, hogy mindig kiabálnak, hogy az anyja mindig fájdalmat okozott neki, hogy az apja olyan tehetetlen volt. Utálta azt a büdös alkoholszagot, amit az anyja mindenhova magával vitt, és a furcsa gyógyszereket, amiket szedett.
- Hát te?
A fiú felnézett. Egy körülbelül vele egykorú, rövid barna hajú lány állt a lépcsőn, iskolatáskával a vállán. Tényleg, ma iskolába kellett volna mennem, emlékezett vissza a fiú, de ezúttal képtelen volt azon aggódni, mit fog szólni Mrs. Hudson az újabb véraláfutásaihoz és hogy megint nem ment be az órákra. A lány félrehajtott fejjel nézett rá, nagy zöld szemeiben kíváncsiság tükröződött. Szép lány volt.
- A szüleim - intett a fiú az alattuk lévő emelet irányába. A hangok nem halkultak még el, és a fiú komolyan kezdett aggódni, hogy itt kell majd töltenie az éjszakát a hideg lépcsőházban. Minden testvérének voltak barátai, akikhez mehettek, ha a szüleik között így eldurvult a helyzet, csak neki nem. Szégyenkezve lehajtotta a fejét és a kezével kezdett babrálni, remélve, hogy a lány nem kezd majd sajnálkozni. A fenébe, nem kellett volna elárulnia, hogy az ő szülei azok, akik veszekednek. Mégis mit gondolhat most róla?
Néhány pillanatig csend volt, aztán valami hozzáért a fiú lábához. Meglepetten felkapta a fejét. A lány lehuppant a lépcsőre, és elhelyezkedett mellette, lehajítva az iskolatáskát a lépcsőfordulóba. Hangos puffanással landolt, de nem úgy tűnt, mintha a lányt érdekelné. Kutató szemekkel nézett rá egy pillanatig, aztán kinyújtotta felé a kezét.
- Hayley vagyok - mutatkozott be. - Hayley Williams.
A fiú megrázta a kinyújtott kezet.
- Josh. Josh Dun.
