Brendon és Sarah tízkor a lakásom előtt voltak kocsival. Én meg véletlenül 9:35-kor ébredtem fel. Magamra kaptam a túlméretezett fehér ingem, tettem rá egy övet, és ruhaként viseltem. Magamra dobtam egy halom karkötőt, egy nyakláncot és egy bőrszínű csizmát. Elvettem a telefonom, a táskám, a kulcsaim és mire leballagtam a lépcsőn Urieék már unatkoztak.
-Sziasztok-nyitottam ki az ajtót, mosolyogva. Egy éjjel alatt rájöttem, hogy ahogy viselkedtem Joshal és Jordanal nem volt túl szép. Nem volt fer. Joshnak igaza volt. Egy ribanc vagyok. Pedig nagyon nem akartam az lenni. Valahogy tudtam, hogy valamelyik eljött Brendonnal. Csak nem voltam biztos melyik. Mikor megláttam Jordant, egy kissé megkönnyebbültem. Ránéztem, ő meg kutyus szemekkel bámult engem.
-Hűha, Brook, de jól nézel ki! Tiszta Khloe Kardashian!- fordult hátra Sarah.- Ki tervezte?
-Én. Mármint csak magamra dobtam.- ráztam meg a fejem.
-Jó az ízlésed.-mosolygott.
-Lehet, de nem tudok viselkedni- fordultam Jordanhez.- Nézd, sajnálom ahogy viselkedtem és azt is, hogy Joshal is kikezdtem. Nem kellett volna úgy elrohannom, bocsánat.
-Nincs para. Bár kissé meglepődtem.- ölelt át Jordan. Kellemes volt, olyan ölelés amiről tudtam, hogy ez kell nekem. Ő az igazi.
-Fel kellene hívnom Josht.- konyult le a szám két széle.
-Inkább csak vedd fel neki. Nagyon bánja amit mondott.- nyújtotta Brendon a telefonját. A kijelzőn Josh képe villant meg. Felvettem, és remegő hanggal beleszóltam:
-Halló. Josh?
-Öhm, Brendont keresem, Sarah ideadnád légyszíves.
-Nem Sarah vagyok. Brook. Nézd, én nagyon sajnálom, hogy azt mondtam érzek valamit, megcsókoltalak és aztán otthagytalak. Ne haragudj. Én sosem tudom, igazán mit akarok. Nagyon rosszul érzem magam. Egy rohadt nagy picsának érzem magam és csak szeretném ha megbocsátanál és lehetnénk barátok.
-Te bocsáss meg, túl durva volt amit mondtam. Persze, legyünk barátok és ne aggódj, elfelejtem, hogy hamis érzéseket tápláltál bennem. Nem vagy egy picsa, hanem csak ki szeretted volna próbálni mindkét lehetőséget, hogy aztán dönteni tudj.
-Sajnálom.- csordult ki egy könny a szemem sarkából.- Akkor jók vagyunk?
-Igen. Teljesen jók. Most, ha nem haragszol meg, kérhetem Brendont?
-Persze. Adom- adtam át Beebonak a telefonját.
Brendon a Hot Topicig csak Joshal beszélt. Ott kiszálltunk, és addig sétálgattunk az üzletben, ameddig egy pár P!ATD fan észre nem vett minket. Egyből Brendonhoz szaladtak, majd Jordanhez, aztán Sarahhoz. Egy lány hozzám is odajött, és megkérdezte, hogy most én ki is vagyok. Nem tudtam válaszolni, de Jordan odalépett, és megmondta, hogy egy jó haver, és egy kezdetleges barátnő neki. Az utóbbit megfurcsállta a lány, de csak legyintett és lekopott. Öt perc sem telt el, máris mintha meet&greet lett volna, csak úgy özönlöttek az emberek körénk. Egyesek a frissen vásárolt pólójukat iratták alá, voltak akik a homlokukat de voltak teljesen normális emberek, akik csak képet szerettek volna.
Valahogy átverekedtük magunkat a tömegen és merchet néztünk nekem. Láttam egy jó The Death Of A Bachelor turnés pólót, de Brendonnak nem nagyon jött be, inkább egy Too weird to live, too rare to die-osat mutatott nekem. Végül megvettem mindkettőt, és még egy t.o.p.- osat meg egy olyant amin az összes kedvenc bandám logója rajta van. Diadalittasan hordtam a zacskókat amikor végeztünk. Sarah vett magának egy blink-182-et meg két Nirvanásat, Brendon pedig egy rózsaszín pólót amire az "I <3 alternative rock" mondat volt felírva. Hát igen. Ő itt hölgyeim és uraim, Brendon Urie. A fiúk megéheztek így beültünk a Wendy's-be, ahol amúgy teljesen szar a kaja. Ott, rendelés után észrevettük, hogy nincs egy üres asztal sem, de akadt pár kedves P!ATD rajongó aki felajánlotta nekünk az asztalukat. Kedves. Tehát helyünk megtalálása után, Beebo elkezdte mesélni, hogy hogyan született meg a Don't Treathen Me With A Good Time dal azon sora, hogy "I lost a bet to a guy in chiffon skirt, but I make these high heels work":
-Hollywoodban voltam egy bárban ülve, és megláttam egy srácot sifon szoknyában és magassarkúban. Leszólítottam, és egy picit dumáltunk is, aztán így elkezdte, hogy "Gyere, hadd lássuk, ki tud több hotdogot a szájába tenni" egyből vesztettem. Aztán kihívtam, egy "ki-tud-meginni-egy-sört-a-legrövidebb-idő-alatt" versenyre, és hát, azt is elvesztettem. Azt mondta a srác, hogy hordanom kell a magassarkút ameddig a bárban vagyok. Talán egy óráig voltam még ott, de szerencsére nem kellett állnom. Rohadt jól nézett rajtam ki a magassarkú.(igaz történet. ha nem hiszed, tessék: http://www.popbuzz.co.uk/music/artists/panic-at-the-disco/news/panic-at-the-disco-brendon-urie-high-heels-lyric/#hkX4AAWyZxRh4X5E.97 )
-Wow, haver, tényleg vesztettél egy sörivó versenyben?- röhögött Jordan.
-És ezt nekem miért nem mesélted eddig?- képedt el Sarah, mosolyogva. Nekem csak annyira futotta, hogy retardáltan, mint egy fóka csapkodtam a kezeim és röhögtem. #kultúra
Miután mindhárman furán néztek rám, én mégjobban röhögtem, és alig tudtam levegőt venni.
-Teh...tehehehee.. magasss..magassarkúbahan?- képzeltem el magam előtt, amitől jobban elkezdtem röhögni.
Öt perc után végre lecsillapodtam, és folytattam az evést. Késő délután indultunk el, onnan. Brendonék hazadobtak. Jordan is kiszállt velem együtt és megcsókolt.
-Az a nevetés hihetetlen. Nem fogom elfelejteni.- túrt bele a hajamba.
-Annyira reta volt?- mosolyodtam el.
-Nem. Csak szép volt.-csókolt meg mégegyszer, majd ellépett.- Majd hívlak- ült bele a kocsiba.
Egyet intettem, és felmentem a lakásra. Lezuhanyoztam, és felöltöztem újra. De most kirándulóruhába. Elővettem a túratáskám és bepakoltam, írtam egy levelet a házvezetőnőnek, majd kiléptem a lépcsőházba és bezártam az ajtóm. El kellett menekülnöm magam elől.
