*éés vissza Brook szemszögébe*
A vonat hangosan döcögött. Colin vette a jegyet erre a gördülő vashalomra. Kedves akart lenni, megértem. Mióta apa börtönben van, csak ő az akire számíthatok. Illinois állam határán voltunk, visszaúton Ohioba. Bár utálom apámat meg kellett látogatnom. Hamarosan kiengedik és legalább biztos körülmények között láttam. Nem tudom mi történne, ha a börtönön kivül találkoztunk volna. Valahogy beengedtek a cellájához. Közöltem vele, hogy ha valaha a közelembe jön,képes vagyok puszta kézzel megölni.
Col a lábamra tette a kezét és rám mosolygott bíztatóan. Apám helyett apám volt, pedig nem is vagyunk rokonok. Mikor látta, hogy nem reagálok a mosolyra megszólalt:
-Min gondolkodol hercegnő?
-Őszintén? Arról, hogy az a pszichopata apámat ki fogják engedni a börtönből.-néztem rá.
-Nem lesz baj. Éppen azért jövök veled, emlékszel?-döntötte el a fejét.
-Akkor vigyázol rám? És magadra?-dőltem rá a vállára.
-Igen, kicsi. Mindig fogok.-mondta és elkezdte simogatni a fejem búbját.
Elaludtam. Nem is tudom hogyan, de a rázós, döcögős vonaton elaludtam. Leforgott álmomban az elmúlt hét. Fura hét nap volt aztán.
Elmenekültem, eredetileg magam elől. A közeli erdőben bolyongtam, amikor felhívtam Tylert, hogy ne engedje Joshnak, hogy hívjon. Lehet nem is tudta, hogy én voltam az. Bár remélem, hogy nem olyan buta, hogy ne jöjjön rá. Ezután kikapcsoltam a telefonom és a gondolataim is, és mire észrevettem, a buszmegállóban vártam, reggel ötkor, egy buszért ami Chicagoba visz. Két nappal és egy halomnyi sörrel később beállítottam Colin ajata előtt. Oda költözött apa miatt, de miután apám őt is kisemmizte, szakította vele a kapcsolatot, de továbbra is ott élt, mert oda építette fel az egész életét Egy nőszemély nyitotta ki és bevallom, bár tudom, hogy Colin nőcsábász, megijedtem, hogy rossz helyre kopogtam be. De szerencsémre-vagy nem nagyon-Colin is odajött, egy törölközővel rajta. Szerencse, hogy nem esett le a rongydarab miközben a világ legszorosabb ölelését adtam neki. Elmondtam neki mindent ami az elmúlt félévben történt velem és azt is, hogy meg akarom látogatni apám. Elvitt a börtönhöz és egy halálos fenyegetés után, egy milkshake kiséretében kibeszéltünk mindent. Aztán kirádultunk, lazsáltunk, buliztunk- igen, lehet Colinnal bulizni, mert csak harmincnyolc éves- és végül, de nem utolsó sorban egy régi, hagyományos Colbrook mosodanapot is tartottunk. Yay! Aztán elindultunk Columbusba.
Mikor felkeltem éjjel 3 volt. Cole fülhallgatóval a füleiben kávét ivott. Ami engem illet, én valószínüleg rányáladztam az ülésre. Sajnálom a következő utast.
-Tudtad, hogy vicces fejeket vágsz miközben alszol?-kérdezte mosolyogva.
-Nem, de jó tudni. Ezentúl nem alszok mikor emberek között vagyok, csak egyedül.-nevettem.
-Felőlem, de most megspammollak olyan képekkel amiket nemrég csináltam rólad alvás közben.-nyitotta meg a telefonját.
-Colin, ne. Ne, ne, neeee.-nyúltam a telefon után, aminek a képernyőjén én voltam egy retardált arccal.
-Ez az a Brook, akit én megismertem akkor. Többet kellene mosolyogj, aranyom.
---
Délután ötkor szálltunk le a vonatról, Columbus vonatállomásán. Colin csípőre tette mindkét kezét és gondolom még egy "adventurer" feliratot is elképzelt maga fölé. Elcsíptünk egy taxit és mikor a tömbházakhoz értünk Colin megszólalt:
-Brookie, nem is mondtad, hogy lux tömbázban laksz.
-Mellékes dolog. Amúgy nem is lux, csak egy kicsit jobban extra mint a többi.
-Kicsit?-vonta fel a szemöldökeit.
-Na jó, nagyon.-nyitottam ki az ajtót.- Erre.-mutattam befele.
A lakásba érve rájöttem, hogy a házvezető igazán jó munkát végez, mert olyan volt minden, mintha egy pár órája mentem volna el. Mondjuk azon kívül, hogy friss ágynemű volt mindenhol, meg porszívózva is volt, meg szellőztetve.
-Puccos kis apartman.-tette le a táskáját Cole.
-Remélem tetszik. Érezd otthon magad. Erre van a háló- mentem előre, ő meg követett.-A tied lehet, én úgyis a nappaliban alszom mindig. Ja, és még ott van a vendégszoba. Válaszd amelyik jobban tetszik neked.- mondtam mire startból a hálószobába dobta a táskáját.- Van sör a hűtőben, és ha jól tudom most megy egy futballmeccs.
-Most büszke vagyok, hogy így neveltelek. Brookie tudja mi kell Colinnak, hogy otthon érezhesse magát.-nevetett mikoözben kivett egy sört
-Elmegyek vásárolni, meg pár haverhez, de max egy óra és itt vagyok- mondtam miközben felkaptam a kulcsom.- Kérjek neked házkulcsot?
-Jó lenne. Úgy nem kellene egyfolytában utánam lógnod.
-Kérek, de engem nem zavar.
Erre hátrafordult:- Igen, de hogy is mondtad, mikor tini voltál... ciki? Ja, gondolom az... ciki vagy.-mondta egy lányos hangon, nevetve.
Kiléptem az ajtón és ideje volt szembenézni a csúf igazsággal. Kellett találkoznom Dunékkal és Josephékkel. Beültem a kocsiba és egyenesen Jordan háza előtt álltam csak meg. Kissé kellemetlenül éreztem magam, de lehet, hogy csak a túraruhák miatt. Becsengettem az ajtóján és pár percel később nyílt az ajtó és ott állt ő. Eldöntötte a fejét kissé jobbra. Végignézett majd egy undorodó kifejezést vágott.
-Szia.-mondtam félélnken.- Nézd, sajnálom. Sajnálom, hogy nem szóltam neked és lehet, hogy ezzel tönkretettem mindent, de légyszíves bocsáss meg...
-Ki az Jord?-szólt ki egy női hang.
-Csak egy ismerős, kicsim, de jövök, egy perc.-szólt hátra.- Nem érdekelsz. Menj el és szépen baszd meg magad Brook.- mondta és becsapta az ajtót.
Ott álltam egy ideig az ajtó előtt. Talán azt vártam, hogy mint a filmekben kinyissa és megöleljen és azt mondja, hogy nincs semmilyen baj. De az ajtó, bármennyire is akartam nem nyílt. Aztán mikor pofánrugott a valóság megfordultam és elballagtam. Számítottam erre a reakcióra. Megbántottam és igaza van. Visszaültem a kocsiba és elővettem az egyetlen csomag cigit ami bent volt a lenyílós fiókban. Rágyújtottam. Nem cigizem sokat, de mikor kell, akkor kell. A következő megállóm a Joseph ház volt. Remélem, Josh is ott van, így egyszerre eshetek át a sok utálatos szón amit kapni fogok.
Columbus másik végében volt Tylerék háza, így bő húsz perc volt az utam. Beálltam a kapu elé, majd kiszálltam és csengettem a kapucsengőn. Nem szólt senki semmit, csak kinyílt a kapu. Beléptem és fölszaladtam a kerten keresztül az ajtóhoz. Azonnal kinyílt és Jenna a nyakamba ugrott. Olya hirtelen ugrott nekem, hogy nem tudtam reagálni, így eldőltunk. A hátam óriásit roppant, de az volt a legkevésbé fontos. Ott volt Jenna, aki a jelek szerint nem haragudott. Tyler az ajtóban állt Josh mellett. Miután nagy nehezen fölálltunk, egy szoros ölelést kaptam Tytól és mikor odalálltam Josh elé egy baráti puszira meg ölelésre, hirtelen megcsókolt. Nem tudtam mit tenni, hirtelen ért, de boldog voltam. Amikor már nem bírtam levegő nélkül elengedtem Josht és a szemébe néztem, mire megölelt.
Bevonultunk a házba és leültünk az asztalhoz. Jenna azonnal elkezdett sürögni-forogni a konyhába, kívánatosabbnál kívánatosabb kajákkal kínált, de nem nagyon voltam éhes. Csak arra vártam, hogy végre elmondjak mindent.
