2002. január 1.
Josh hátradőlt Hayley ágyán, és feltette a lábát a falra a lány lábai mellé. Igazán eseménydús szilveszterük volt. Josh apja kórházban feküdt szúrt sebbel, az anyja otthon ült egy konyhakéssel, és úgy tűnt, ez senkit sem zavar. Senki sem kiabálta, hogy "Letartóztatni!", mint a filmekben, és hagyták, hogy simán hazamenjen a gyerekekkel, mintha csak valami háztartási baleset történt volna. Jordan még mindig ott volt a lakásban, és Josh rettenetesen aggódott érte. Pontosan tudta, mennyire beteg az anyjuk. Elmebeteg. Ashley és Abigail mindketten Abby egyik barátnőjéhez mentek még reggel, mielőtt az anyjuk hátba szúrta volna az apjukat. Ők biztonságban voltak. De Jordan... Josh borzalmasan érezte magát, amiért magára hagyta. Ő hátul szökött meg, az ablakon keresztül kiugrott a lépcsőházba és felrohant Hayleyhez. Mint az elmúlt három évben mindig, ha gáz volt. És néha akkor is, ha nem. Hayley a nagymamájával élt, akinek isteni sütijei voltak, és sosem kérdezősködött. Bár nem lehetett nehéz leszűrni a dolgok lényegét, amikor az egész ház zengett a veszekedő házaspártól az elsőn, és az unokája egy ijedt kisfiú társaságában jelent meg az ajtóban.
Josh oldalra nézett. Hayley visszanézett rá, és szomorúan rámosolygott. Olyan sokat változott a megismerkedésük óta. A haja most narancssárgán pompázott, mint egy tűzrakás a feje tetején. Josh megérintette a saját, kékre festett tincseit. Még nyáron csináltatták meg őket, de még mindig nem kopott ki a szín. Hayley nagymamája azzal fenyegetőzött, hogy ő maga fogja lenyírni mindkettőjüknek, de titokban azért neki is tetszett.
- Valószínűleg ez életed legszarabbul induló újéve - sóhajtott Hayley.
- Mióta itt vagyok, nem is olyan rossz - mosolyodott el halványan Josh. - Csak Jordanért aggódom.
Hayley bólintott, és a hajába túrt.
- Biztos rendben lesz. Okos kissrác.
- Csak nyolcéves, Hayley.
- Te meg csak tizenhárom éves vagy - forgatta a szemét. - Ne játszd a nagyfiút, Dun.
- Ahogy akarod, Williams - sóhajtott a fiú. A lemezjátszó kattant egyet, és leállt. Egész este a The Misfits Static Age albumát hallgatták, és számolták a perceket 2002 kezdetéig, de most, hogy már tíz perce újév volt, valahogy semmi nem lett jobb. - Az "új év, új én" faszság - döntötte el Josh. Hayley egyetértően horkantott.
- Attól még, hogy 2002 van, neked ugyanúgy őrült az anyád, és engem ugyanúgy bele fognak gyömöszölni a szekrényembe az iskolában, csak mert nem vagyok hajlandó Spice Girlst hallgatni.
- Ők már kétszer feloszlottak, nem?
- Kit érdekel? - dobta a levegőbe a karjait. - A sok retardált picsa nem képes elengedni őket.
Josh nevetett, és Hayley felé dobott egy párnát.
- Vigyázz a szádra!
- Mert ha nem, akkor mi lesz? - kérdezte vigyorogva Hayley, és visszadobta a párnát. - Amíg ingyen sütin élsz itt, úgyse mersz semmit csinálni.
- Tényleg? - nevetett Josh, és felkapta a párnát. - Na figyelj!
A brutális, véres párnacsata öt teljes percig tartott, aztán mindketten leestek az ágyról, és csak nevettek, felszabadultan, sokáig.
Amikor Hayley nagymamája benyitott, inkább vissza is lépett gyorsan, abban reménykedve, hogy nem őrültek meg teljesen a gyerekek.
