Visszamentem Irinához. Először nem is láttam a teremben, aztán elkapta a karom és behúzott az ajtó mögé. Úgy nézett ki, mint aki mindjárt elájul.
- Oké, mi ez a színpad? És hol vannak? - hadarta.
- Kint az előtérben. Tyler most ment ki a mosdóba. És ugye nem gondoltad, hogy itt hagynak egy kis bulizás nélkül?
- Ugye ez azt jelenti, amit gondolok? - kérdezte ragyogó arccal.
- Igen. - Nem volt nehéz kitalálni, mire gondolt.- És most gyere, kapsz egy különleges meet and greet-et.
Irina belém karolt, vagyis inkább kapaszkodott. Idegesen szorongatták a karom az ujjai. Az izgatottságtól kipirult az arca, és így tényleg nagyon szép volt. Kiértünk az előtérbe, ahol Josh ült egy padon, és a dobverőit pörgette az ujjai között. Amikor megérkeztünk, felnézett és elmosolyodott. Ez aljas húzás volt tőle, mert azzal a szexi mosollyal még engem is el tudott varázsolni, nem hogy egy fiatal fangirlt. Irina elfojtott sikítást hallatott, és a nyakába ugrott. Nagyon nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne nevessek fel Josh reakcióján. Olyan meglepett arcot vágott, hogy fel kellett volna vennem videóra. Irina majdnem elsodorta, de aztán Josh magához tért és átölelte. Mosolygott, és amikor befejezték, átkarolta a lány vállát. Irina arca könnyes volt, és nevetett.
- Istenem, mekkora hülyeség, elbőgöm életem legjobb pillanatát - mondta, és megtörölte az arcát, de nem tudta abbahagyni a mosolygást.
Hátrébb húzódtam, hagytam őket beszélgetni kicsit. Jó érzés volt látni Irina arcán a boldogságot, és Josh is nagyon lelkes volt. Az utóbbi időben először éreztem úgy, hogy valamit végre jól csináltam.
- Josh imádja a rajongókat - hallottam meg Tyler hangját. Fel se tűnt, hogy kijött a mosdóból, és mögöttem áll. - Mindig olyan lelkes. Aztán egy szép napon majd kap egy melltartót a képébe valamelyiküktől.
Felvont szemöldökkel fordultam Tyler felé.
- Scuse me? - kérdeztem, aztán mindketten röhögésben törtünk ki. Irina odafordult, és meglátta Tylert. Josht is magával vonszolva felénk indult.
- Viselkedj rendesen, Ty- böktem oldalba. - Elő ne add neki a sztorit a melltartókról.
- Miért? Szerintem imádná - nézett rám Tyler ártatlan szemekkel, bujkáló mosollyal a szája sarkában. Nevetve legyintettem.
Irina megölelte Tylert, aki igazán édesen fogadta. Magához szorította a lányt, aztán röviden beszélgetni kezdtek. Josh kihasználta az alkalmat, hogy odajöjjön hozzám.
- Áll még holnap este a Taco Bell?
Komolyan, azt hinné az ember, hogy ennyi együtt töltött év után az ember mindent tud a legjobb barátjáról, Josh mégsem vette figyelembe Tyler éles hallását.
- Valaki Taco Bell-t emlegetett? - fordult meg csillogó szemmel. Ennyit a randinkról, Josh. - Amint leadtuk itt a koncertet, mindhárman elmegyünk. Elnézést, mind a négyen. - mondta, és közénk húzta Irinát, akinek olyan volt az arca, mintha egyenesen a mennybe csöppent volna. - Sőt, még Jennát is elhívom, ha nincs ellenetekre.
Nevetve bólintottam, és Josh felé fordultam, aki egészen lelombozódott.
- Hé, nyugi, majd bepótoljuk, ígérem. - simogattam meg a karját. A szempillái alól nézett rám, mosolyogva. Hirtelen úgy éreztem, teljesen megértem Irina lelkiállapotát. A gyomromban mintha nem pillangók, hanem kibaszott sárkányok repkedtek volna.
Tyler belekarolt Irinába, én pedig megfogtam Josh kezét. Beértünk a terembe, ahol minden úgy volt, ahogy hagytuk. A telefonjában nyakig mindenki. Senkinek fel se tűnt Irina hiánya.
