Szörny vagy félisten? // Befejezett

Szurkálódók

A nevem Ginny Green. Árvaházi gyerek vagyok, de nem sokáig. Elhatároztam, hogy a diszlexiám és figyelemzavarom ellenére egyetemre fogok menni. 18 éves vagyok. Az érettségi meg volt. Egész jó kedvűen indultam el az iskolába, ami ritka. Azt csináltam, amit iskola után szoktam. Videókat néztem a telefonomon.

- Nézzétek má' azt a csajt! - nagyon jól tudtam, hogy rám gondolnak.

- Hé! Ezt hagyd abba! Ez Ginny Green! - mondta valaki.

- És akko' mi van?! Ez csak egy nyápic csaj! - letettem a telómat és felálltam.

- Kérlek szép ha már nincs mit mondanod, akkor hagyj engem békén! - hideg voltam és nem épp barátságos.

- Mert akkor mi lesz? Te csak egy árva vagy akit még a szülei se tűrtek meg! - a fogamat csikorgattam, de végül ahelyett, hogy dühbe gurultam volna elmentem a lányvécébe. Megnéztem magamat a tükörben. A hajam még mindig fekete és hullámod a szemem pedig.... Jókor mentem el. A szemembe keveredett egy kis sárga, ami nem jelent jót. Szerencsére pár másodperc múlva kitisztult és új tengerzöld volt.

- Mi van Ginny? - kérdezte néhány ismerős hang. A kinti slepp volt ott.

- Ez a lánymosdó. - nyögtem.

- Minket az fikarcnyit sem érdekel, de te igen. - nyalta meg a fiú a szája szélét, majd egy hatalmas egyszemű lénnyé... Asszem küklopsznak hívjákká vált. Hangos sikollyal berohantam a lányvécébe. A kezemmel a hajamba túrtam és igyekeztem megnyugtatni magamat. Ne borulj ki Ginny! Nem borulj ki!