I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

29. rész Hagyj!

-Mit csináltál vele te elmebeteg?!-
Gyönyörű. Arra kelek fel hogy Stella valakivel kiabál.

-Nem csináltam semmit!! Elaludt!!!-
Várjunk csak!
Ez Thomas hangja. Most..most azt hiszi Stell hogy Thomas csinált velem valami?! Muszály lesz felkeljek.

Elkezdtem nyitogatni a szemem amit úgy harmadjára sikerült is kinyitni. Lassan felültem ami az ő figyelmüket is felkeltette.

-Sam!-
Mondta Stell és oda jött hozzám ahogy Thomas is.
Barim szorosan megölelt amit nem viszonoztam. Sőt.
Eltoltam magamtól.

Mikor az arcára néztem láttam elsuhanni a megbántottságot és szomorúságot. Ez nem tartott sokáig ugyanis utána magára erőltetett egy mosolyt.

-Jobban vagy?-
Kérdezte halkan. Azt hiszi van valami baja a fülemnek?!

Csak megráztam a fejem ezzel tudtára adva hogy nem inkább sokkal rosszabbul. Mert tényleg így volt.

Akármit mondtak anyuék még mindig megakarok halni. És találok rá módot hogy ezt meg is tegyem.

Akit csak tudok eltaszítok magamtól. Így sokkal jobb lesz mindenkinek.

-Kérsz enni?-
Kérdezte ugyan úgy. Megráztam a fejem miszerint nem vagyok éhes. Erre ő összevonta szemöldökét.

-Megsérűlt a hangszálad?!-
Kérdezte pici haraggal a hangjában. Ez is a tervhez tartozik. Nem szólalok meg.

Egy fejrázással adtam tudtára hogy nem sérültem sehol sem.

Egy tehetetlen sóhajt hallatott majd felállt és az ajtóhoz ment.
Ránézett Thomasra villámokat szóró szemmel és kilépett az ajtón.

Thomas is felállt hogy itt hagyjon de én a keze után kaptam.
Nem akartam egyedül lenni.
A magány felemésztett volna.

Nem kérdezett semmit azonnal visszaült. Még egy halvány mosoly is kúszott ajkaira aminek következtében nekem keletkezett egy féloldalas mosoly.

Arrébb mentem az ágy másik felére és megpaskoltam a mellettem lévő helyet hogy feküdjön oda.

Felnevetett ötletemen de végül levette a cipőit és befeküdt mellém majd felém fordult.
Én is felé fordultam.
Így néztük egy mást mikor ő hirtelen a hátára fordúlt.

"Ennyire csúnya vagyok?!"
Kérdeztem magamtól miközben a plafont kezdtem el bámúlni.

Ez nem tartott sokáig ugyan is Thomas magára húzott.
Szó szerint. Fejem a mellkasán pihent, testem szorosan mellette volt.

Egy pillanatra a torkomon akadt a levegő de utánna nyugodtan eresztettem ki.

Felnéztem rá és akkor láttam hogy vigyorog. Nekem is mosoly kúszott ajkaimra miközben visszahajtottam fejem mellkasára.

Elkezdtem átrajzolni a mintát a pólóján unalmamban.
Ő pedig elkezdte simogatni a hátam és a karom. Nagyon jól esett.

Eltudtam volna aludni de mivel már másfél napot aludtam esély sem volt rá. Tényleg mennyit is aludtam?!

Kérdőn néztem fel Thomra aki azonnal tudta miről van szó.
De mégis hogyan?!

-Szerda délután van.-
Mondta jókedvűen mire én azonnal felkeltem. Mivel nem akartam és nem is tudtam megszólalni ezért csak a táskámra(?!) mutattam miszerint suliba kéne lennie.

-Nem akartalak ilyen állapotban itthagyni.-
Mondta és megsimította az arcom. Lehunytam szemem és mégjobban belebújtam tenyerébe amin ő felkuncugott.

Vissza feküdtem eredeti helyzetembe és gondolkodtam.
Miattam hagyta ki az iskolát?!
De miért?!

Hirtelen nagyon nagyot korgott a hasam. Majd még egyet és még egyet. Mit is várunk? Két napja nem ettem!

Thom elkezdett alattam mozgolódni mire én felűltem és csalódottan vettem tudomásul hogy a cipőjét húzza vagyis itt hagy.

Mikor kész lett felállt és ahelyett hogy kiment volna a kezét nyújtotta. Vágtam egy fura arcot de végül mégis megfogtam a mancsát.

Felhúzott és felkapott az ölébe amin én felnevettem. De nem volt neki elég még megpörgetett vagy háromszor amin mégjobban nevettem.

Nem hittem volna hogy ezek után még képes leszek ilyen jóízűen nevetni de úgy látszik neki sikerült ezt is megcsinálnia.

-Most pedig Csipkerózsika lemegyünk enni!-
Mondta nevetve de érződött a hangján hogy nem tűr ellentmondást.

Bele nyugodva sóhajtottam de a mosolyom levakarhatatlan volt.

Levitt a lépcsőn, be a konyhába ahol Stell és Jack ügyködött. Azt hiszem palacsintát csináltak.
Az egész konyhát elárasztották a mennyei illatok.

Érkezésünkre felkapták fejüket.
Stell rosszallóan nézett minket mire Jack csak egy halvány mosollyal jutalmazott.