I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

57. rész Az élet megy tovább!!!

-Kész vagy?-
Lépett be a szoba ajtaján Stella. Haja nem éppen volt megcsinálva, arcát egy centi smink sem takarta, szemei vörösösek voltak a sírástól (ahogy az enyémek is), alattuk pedig fekete karikák húzódtak. Dús, rózsaszín szája kivolt száradva, repedezve. Testét egy bő póló (gyanítom hogy a tesójától csórta) és egy kockás sort takarta.
Borzasztóan nézett ki.

Alsó ajkam két fogam közé csiptetve sétáltam oda hozzá majd egy árva szó nélkül átöleltem vállát. Gyengéden fogta közre kezeivel derekam majd pillanatokon belül rázkódó válla és sós könnyei melyek pólómat nedvesítették árúlták el sírását. Fogaimmal annyira szorítottam alsó ajkam hogy már szinte éreztem egy bizonyos vas ízt a számban. Próbáltam visszafogni magam. Tudtam hogy ha most összetörök akkor.....talán az egész életem tönkremehet. Erősnek kell maradnod!
Bíztattam magam miközben szorítottam barátnőmet.

-Kérlek ne tedd ezt velem!-
Motyogtam hajába elcsukló hangon. Lassan elhajoltam tőle és két kezem közé fogtam, könnytől áztatott, nyúzott arcát majd egy nagy levegő után elengedtem a szavakat.

- 8 óra van. Két óra múlva felszáll egy repülőgép ami Párizsba megy....-
Itt vettem egy újjebb levegőt de így is éreztem a könnyeket melyek szúrták a szemem.
-Azon pedig én is rajta leszek. Kérlek értsd meg a helyzetemet! Kérlek ne törj össze! Ne törj össze te, ne törj össze engem! Azt hiszed nekem nem fáj? Hogy nem fáj az, hogy mostmár számomra a legfontosabb embert itt kell haggyam? Szerinted nekem milyen érzés ez az egész? Itt áll egy vadidegen nő a házban, aki az egész életem letojta magasról most meg beállít és elvisz!-
Mondtam, hangom tele volt fájdalommal és könyörgéssel.

-Nagyon szeretlek! De hát hisz ezt te is tudod! Szeretem az egész családod, az egész......az egész sulit! Mindent ami valaha az életem része volt! Szeretem ezt a kisvárost! Még olyan embereket is akiket gyűlölni akarok! Hiányozni fogtok! Hiányozni fog az egész osztály, hiányozni fog Becca, hiányozni fog a híd, hiányozni fog Charlie és Liza, Jack, Anya és Apa, Te! És tudod.....bármilyen nehéz is de Ő is! Hiányozni fog az életem!-
Mondtam majd kitört belőlem a sírás. Kezeimmel újra átkaroltam barátnőm és hajába temetve arcom sírtam. A szobám közepén állva, egymást ölelve zokogtunk míg el nem váltam.

-Na jó! Elég ebből! Stella idefigyelj! Attól még, hogy én elmegyek Isten tudja hova attól még te itt maradsz! Itt maradtok egymásnak és ez a lényeg érted?!
A kedvemért, tényleg a kedvemért békülj ki Beccávak rendben? Tudom hogy milyen hülye de egyben barátkozó kis űrlény vagy te, hidd el talán már pár hónap múlva el is felejtessz!-
Mondtam mire felhúzva az orrát, vadúl kezdte rázni madárijjesztőre hasonlító fejét. Felnevettem bár most a kedvem nem igazán kívánta meg.

-Szóval akármi történjék az élet megy tovább! Hidd el nekem is nehéz de.....de fogd fel úgy mint egy akadályt! Az élet egy akadály pálya amit végig kell csinálni. Nem adhatod fel. Igen, itt van egy hatalmas fal ami az utadat állja de tudom hogy megtudod csinálni! Tornázd fel magad!
Légy erős rendben?!-
Kérdeztem lehet kicsit keményebben mint kellett volna de ez kellett.

Hátra lépett egyet majd durván megtörölve a szemét kitrappolt a szobából. Ekkor már tudtam mi következik. Megtöröltem a szememet majd karbatett kézzel néztem az ajtót melyet barátnőm bevágott a háta mögött miközben nagy hívvel elhagyta a szobát.

Nem is kellett olyan sokat várni már nyílt is az ajtót és egy teljesen más lány állt a küszöbön, mint aki az előbb omlott össze a karjaimban. Egyszerűen csodálatos volt.

Haja kifésülve, összefogva állt feje tetején. Arcát lealapozószta és ha jól láttam egy kis korrektort is felvitt. Szempilláit szempillaspirállal, szemhéját pedig tussal kihúzta. Ajkán élénk, vöröses-narancssárgás rúzs virított mely kifejezettem jól állt neki. Felsőtestét egy lenge, fekete top takarta melyre hatalmas fehér betükkel volt ráírva a COOL felirat. Alá egy fekete rövidnadrágot húzott lábszárait pedig szabadon hagyta. Lábfején  egy fekete convers virított amit igazán ritkán láttam rajta.
Egyszerűen bombázó volt.

-Gyerünk! Gyerünk! Mi lesz már?! Nem érünk rá egész nap!-
Tapsolt hármat majd átrángatott a szobájába hogy "normálisan" felöltöztessen.

Sziasztok!!
Megérkeztem a résszel. Remélem hogy tetszik😊
Ha igen akkor tudjátok mi a teendő! Csillag, és persze komment ezerrel!
Írjátok meg hogy tetszett ez a rész! Jöhet, hideg-meleg elfogadom és javítok rajta.
Nekem személy szerint kicsit siratósra sikeredett ez a részecske de ez csak az én véleményem.

Szeretlek titeket❤❤❤❤❤