I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

32. rész Depresszió

Thomas szemszöge

-Maguk a hozzá tartozók?-
Nézett ránk a fehér köpenyes doktor aki.az előbb lépett ki Sam szobájából. Az előbbi szomorú tekintetet most váltotta a hideg és rideg tekintet.

-Igen. Az édesapja nemrég hunyt el. Én a barátja vagyok ők pedig közeli ismerősei.-
Mutattam a hátam mögött ülő testvér párra. Fogalmam sincs hogy miért mondtam hogy a barátja vagyok.

-Rendben. Nos az állapotát stabilizáltuk ugyanis nagyon rossz állapotban került be mert nagyon sok vért vesztett. Ráadásul még a fejét is beverte aminek következtében lehet egy kis agyrázkódása. Előfordulhat egy kisebb emlékezet kiesés is de ez nem valószínű. Na most a vér veszteséget pótoltuk. A sebeket kitisztítottuk. Volt amelyik nagyobb vágás volt azt pedig össze vartuk. Most jelenleg infenzión van mert szüksége van a plussz energiára!-
Magyarázta az orvos miközben valami féle lapot töltögetett ki.

Én fellélegeztem de Stell-ről nem tudtam ugyan ezt elmondani. Keservesen zokogott miközben azt mondogatta hogy 'az én hibám.'

-Elkérhetem az adatokat?-
Kérdezte felnézve ránk a doktor.
Leattam neki az adatokat eközben ő hevesen írt.
-Doktor úr belehet hozzá menni?-
Álltam elé és kicsit lentebb vettem a hangerőm mert nem akartam hogy Stellék is bemenjenek hozzá. Csak kettesben akartam vele lenni.

-Igen persze csak most mélyen alszik a nyugtatok miatt. Délutánra lehet hogy fel fog kelni.-
Nézett fel rám szemüvege mögül és elment mellettem. Ez egy doktor!

-Várjon!-
Jött vissza és húzott arrébb.
-Hát nem is tudom hogy mondjam de van egy olyan sejtésem hogy a kisasszony depressziós. Tudja sok embernél főleg tinédzsereknél szoktak jelentkezni a tünetek ha elvesztenek egy közeli hozzátartozót ebben az esetben a szüleit. A tünetek közé tartozik hogy mondjuk a beteg nem eszik vagy esetleg nem beszél és még hasonlók. Az már súlyosabb ha testileg is sértik magukat. Figyeljen....-
Húzott elő a köpenyéből egy névkártyát.
-Ez itt Msr. Hill névjegye. Ő egy pszihológus. Nagyon jó a szakmájában. Csak ajánlani tudom.
Viszlát!-
Köszönt el de én nem tudtam mit mondani.

Egy szót sem tudtam kinyögni azok után amiket hallottam. Tényleg igaz? Sam depressziós lenne? Akkor ez megmagyarázza a viselkedését. Muszáj segítenem neki. Egyedűl ezt nem tudja végig csinálni.

Nagy levegőt véve léptem be a fertőtlenítőktől bűzlő szobába.
Ott feküdt.
Ott feküdt sápadtan bekötözött fejjel és karral tehetetlenűl a másik kezében pedig infúziós tű volt szúrva. Borzasztó volt őt így látni. Ilyen meggyötörtnek és védtelennek.

Odahúztam egy széket az ágyához és leültem. Hideg kezét mely be volt kötve kezembe vettem és lassan húztam végig ujjaim a kötésen. Utáltam magam amiért hagytam hogy ezt tegye magával. Megállíthattam volna de inkább űltem és tömtem a fejem.

-Ne Thomas!-
Kiálltott fel. Mivel csukva volt a szeme arra következtettem hogy álmodott. Méghozzá rosszat. És talán én is benne voltam? Ez valahol örömmel töltött el mégis féltem hisz nem valami bíztató volt a mocorgása, hangos levegő vételei és a homlokán gyöngyöző izzadság cseppek.

Sziasztok!
Meghoztam az új részt. Rettentően sajnálom és bocsánatotokért esedezem de egyszerűen nics időm írni. Itt az év vége és bele kell húznom a tanulásba.
De ettől függetlenül megpróbálom hozni a részeket.

Nagyon-nagyon köszönöm a kommenteket és a csillagoket.
MEGLETT A 15K!!!!!
Rettentően boldog vagyok és ezt mind nektek köszönhetem.
Imádlak titeket💕💕💕💕

Ezer meg egy puszi az összes olvasómnak!😘😘😘😍😍😍