42. rész Henry és Frizy

1.4K 111 13
                                    


-Meghalt?!-
Hallottam meg magam mellől egy rémült, vékonyka hangot. A fejem még mindig lüktetett, de most a fájdalom jóval kisebb volt.

-Frizy ne beszélj hülyeségeket!! Csak fáradt volt és elaludt.-
Hallottam a másik oldalamról egy másik hangot ami inkább volt gúnyos mint aggódó. Sejtéseim szerint egy lány és egy fiú állt mellettem. Testemen éreztem fürkésző tekintetüket de szemeimet nem bírtam kinyitni.

-Henry ne hülyéskedj! Láttam hogy a labda eltalálta a fejét. Biztos nagyon beütötte. Segítenünk kell neki!!-
Mondta magabiztosan a lány és a következő pillanatban egy testet éreztem a derekamra nehezedni.
Egy kicsit elcsodálkoztam és próbáltam kinyitni szemeimet mikor is egy kéz csattant arcomon.
Na erre már kipattantak szemeim.

-Felkelt!!-
Kiálltotta a lány boldogan de még mindig nem tágított derekamról.

Szemeimet felvezettem a piros pöttyös ruhán mígnem szemem találkozott egy szőke hajú, gyönyörű kékszemű kislány boldogságtól sugárzó tekintetével. Szemeiben az aggodalom és a boldogság egyvelege csillogott arcán huncutságról árulkodó mosoly húzódott.

-Srácok mi folyik itt és miért ül ez a Kiscsillag az ölemben?-
Néztem fel a fiúra majd ujjammal a még mindig ölemben ülő kislányra mutattam aki görcsösen szorította fekete pólóm anyagát ezzel mutatva kicsit meztelen hasamból.

-Ööö......véletlenül leütöttünk a foci labdámmal és....öö...elájúltál.-
Vakargatta idegesen tarkóját a szintén szőke hajú srác kék íriszei pedig kerülték pillantásom.
Szegény nagyon szégyellte magát.

-Elmondod a neved?!-
Hajolt az arcomba a csaj mire nekem hatalmasra nyíltak pupilláim.
A fiú, amint észrevette reakcióm lerángatta rólam a szőkeséget és jól megdorgálta.

Jobb kezemet halántékomra szorítottam miközben másikkal próbáltam feltámaszkodni azonban csak az ülésig jutottam.

Szemeimet összeszorítva tűrtem azt a kínzó fájdalmat ami elhatalmasodott fejem minden szegletén. A halántékom való ér lüktetett a füleim pedig zúgtak.

-Jól vagy?-
Guggolt mellém Henry és aggódó íriszeit enyémekbe fúrta. Tekintetében színtisztán látszott az aggodalom és a bűntudat.

-Nem igazán.-
Motyogtam lehajtott fejjel és tovább masszíroztam a területet ahol nem akart szűnni a fájdalom.

-Vérzik a fejed!-
Nézett rám ijjedten a lány mire nekem újra hatalmasra kerekedett szemem és kezem a homlokomra tettem. Éreztem ahogy hozzáér valami meleg folyadékhoz és amint magam elé tartottam rájöttem hogy az a saját vérem.

-Úramisten!-
Pattantam fel döbbenten de rájöttem hogy nem kellett volna. A hirtelen mozdulatoknak köszönhetően megszédültem és majdnem elestem de szerencsére Henry időben utánam kapott.

-Gyere!-
Motyogta az orra alatt és a közeli fa alatt álló padhoz vezetett amire le is ültetett. A lány, Frizy aggódva vizslatta arcom miközben helyet foglalt mellettem. A fiú pedig a másik oldalamon ült le.

-Annyira sajnáljuk...öö....-
Dadogott mivel nem tudta befejezni a mondatot. Hogy is tudta volna hisz még a nevemet sem volt alkalma megismerni.

-Sam!-
Sziszegtem összeszorított szemekkel és hátradőltem a padon.

-Sam tessék itt van egy zsepi.-
Nyújtott felém a jobb oldalamon ülő srác egy papírzsebkendőt amit kétségesen elfogadtam.
A papírt a területre szorítottam melyből folyt a vér majd szemeimet a két gyerek közt kapkodtam.

-Ti meg kik vagytok?-
Tettem fel a számomra logikus kérdést amire nagyon szerettem volna választ kapni.

-Bocsánat az én nevem Henry Willson-
Nyújtotta felém jobb kezét a szőke hajú srác amit kétkedve ugyan de elfogadtam.

-Samantha Parker.-
Bólintottam és a lány felé fordultam.

-Fiorella Willson!-
Rázta meg ő is mosolyogva jobbomat nekem pedig már nem kellett elismételnem a nevem hisz úgy gondolom hallotta.

-Még egyszer bocsánat hogy leütöttünk de tényleg nem volt szándékos! Csak a testvérem olyan nyomorék hogy nem tud célozni.
Vagy mondjam inkább hogy kancsi?!-
Förmedt rá a fiú a lányra.

-Semmi gond. Ez ellen már nem tudunk mit tenni. Ami történt az megtörtént.-
Rántottam vállat egykedvűen és a távolban játszó gyerekekre vezettem íriszeim.
Kijövök a parkba egy kicsit sétálni és megnyugodni erre fel nem fejbe vágnak egy labdával?!
Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek!
A másik pedig. Honnan a francból ismefős nekem a Willson név?

Sziasztok tubicáim!!
Megérkeztem az új résszel amivel tudom hogy nagyon sokat késtem.
Kérlek szépen titeket hogy ne nagyon haragudjatok rám. Sajnos nagyon sok dolgom volt mivel új suliba megyek és ezeket a baromságokat intéztük.
De most itt van a rész és remélem hamarosan tudom hozni a folytatást😇
Millió puszi Bia😍😍😍😍😘😘

I hate you i love you  *Átírás Alatt!!*Donde viven las historias. Descúbrelo ahora