I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

44. rész Szágúldó autó

Tornacipőmmel egy utamba kerülő kavicsot rugdostam magam előtt egyre távolabb és távolabb mígnem eltűnt a szemem elől és már nem volt mi lekösse a figyelmem így gondolataim újra vissza kalandoztak rêgi ismerőseikhez habár nem igazán voltak jóban.

Ha most beteszem a lábam abba a házba biztos hogy rámtörnek az érzelmek, az emlékek és a gondolatok melyek naponta lepik el a fejem mióta....vagyis azóta az omniózus délután óta. Hiába minden próbálkozásom annak érdekében hogy elfelejtsek mindent és új lappal inditsak.

Minden nap ugyanazok az emberek, ugyan azok a tárgyak, ugyan az a környezet. Minden a régi egyet kiszámítva....engem. Én már semmilyen értelemben nem a régi vagyok. Sem kívűl, sem pedig belűl.

Belűl egy elveszett gyerek vagyok, akinek meghaltak a szülei emellett pedig elérte az első és egyben legfájdalmasabb szerelem amit valaha átélt, amit egyáltalán nem állt szándékában megteremteni mégis....a szívnek nem lehet parancsolni. Ezt már rég megtanulta mégis harcol vele pedig tudja. Ezt a harcot sajnos nem nyerheti meg.

Kívül pedig a kemény csaj akinek meghaltak a szülei ezért mindenkivel bunkónak kell lennie különben megint megtör, megint veszít egy csatát a sok százból amit az életében vívott. Egy csatát melynek tudja, hogy nagy jelentősége van és lesz. Egy csatát ami végig kísérli az egész életét, minden gondolatát, minden tetétt, minden...... érzelmét.

A kezembe akarom venni az irányítást holott tudom, hogy már a kormány rég kicsúszott a kezeimből és nem tudom irányítani hiába rángatom az nem hallgat rám és nem teszi azt amit szeretnék. A kocsi amiben ülök az úton pörög miközben nem tudom egyenesbe hozni pedig minden erőfeszítésemmel azon vagyok.
Egyszer meg fog állni az az autó csak nem tudni hogy hogy. Egy balesetet okozva mely tönkre teszi az életem vagy az én kezem által, folytatva útját rendes sebbességben, egyenesen.

De minden erőmet bele fogom adni abba hogy megtartsam ezt a kormányt vagy legalábbis helyre állítsam még ha ez nem is lesz könnyű feladat. Az élet akadályokat állított elém amikben néha megbotlottam, de volt amibe el is vágódtam és ugyan nehéz volt felállni, még mindig remeg a lábam de megpróbálok újra járni még ha nagy erőfeszítésekbe kerül is és bebizonyítom hogy nem vagyok egy darab gyenge szar amit csak úgy otthagynak egy parkban a füvön.

Nem vettem észre de már az ismerős, túlságosan is ismerős utca járda köveit koptattta a torna cipőmbe bújtatott lábam míg nem meg nem állt egy házzal szemben ami ideiglenes otthonomként szolgált.

-Otthon, édes otthon!-
Húztam gúnyos mosolyra ajkamat majd egy gonterhelt sóhajt eleresztve nyitottam be. Vagyis nyitottam volna ha nyitva lett volna az ajtó. De természetesen az én szerencsémmel nem volt és pechemre nem is volt nálam a kulcsom amit a nagy sietségemben és idegességemben itthon hagytam, vagyis fent a szobámban.

-Ez nem lehet igaz!!-
Rugtam egyet a ház bézs színű falába amit egy halk puffanás és egy kissebb mélyedés kísért. Király! Mostmár rongálok is!

Hát ez.....ez nem is olyan rossz. Tök jól levezeti az idegességet és mellesleg nem okoztam olyan nagy kárt vele. Ha mondjuk egy elhagyatott házon végezném a dühlevezetéseimet akkor nem kapnék semmit végülis senki nem lakik benne, meg hamár elhagyatott akkor gondolom nem is törődnek vele.

De akkor is! Kizártak a (ha csak ideiglenes is) otthonomból! Mondjuk erről ên is tehetek de.....most itt kell csöveljek a ház előtt míg nem jön valaki a családból? Charlie-ék majd csak kilenc körül érnek haza, Jack-et ismerve biztos hogy a barátainál van ahonnan nem szabadul haza egyhamar, Stella pedig elment plázázni gondolom nélkülem vagy......a barátaival.

-A telóm!!-
Jutott hirtelen eszembe és vadul fogdos kezdtem magam ami nem mutathatott valami jól de most ez érdekelt a legkevésbé ugyanis nem tudtam bemenni a házba! Pár percel később rá kellett döbbennem hogy azt is bent hagytam, egészen pontosan az éjjeli szekrényemen a töltön.

-Még valami?-
Tártam szét a kezem tehetetlenül és mérgesen amiért nem tudtam csinálni semmit.
Egy órával később rájöttem hogy jobban tettem volna ha ezt az egy mondatot mélyen magamban tartom mert olyan dolog vette kezdetét ami az egész életemet megváltoztatta......vagyis fenekestől felforgatta.

Sziasztok!!😊☺
Meg is érkeztem az új résszel😜😉
Remélem tetszik.☺💕😍
Viszont szomoruúan veszem tudomásul hogy nem jelentkeztek a kívánság kosár-ba. Én ezt a részt direkt nektek fogom készíteni és nagyon örülnék ha lenne is értelme😧
Úgyhogy meghosszabítom a határidőt és még ma, egész nap írhattok privátban, hogy mit szeretnétek😉😦

Szeretlek titeket☺😍😛❤💕

U.I.: Szerintetek is sok lett a hasonlat és a metafora?😂