I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

15. rész Segíts

-Kislányom te...
Szerelmes vagy.-
Mondta szomorúan nézve szemembe.

Ahogy meghallottam ezt a kilenc betűs szót a torkomon akadt a levegő.
Szerelmes.

-De..de..az..nem lehet!-
Mondtam értetlenül miközben ráztam a fejem.

-Figyelj!
Tudom hogy ez most nehéz de gondold csak végig.
Nem szereted ha Rebecca arról beszél hogy milyen boldogok.
Nem szereted látni ahogy csókolóznak.
Mindig rágondolsz.
És végül vele álmodtál. -
Mondta a kezén számolva az árulkodó jeleket.

Ez nem lehet igaz!
Én nem lehetek szerelmes Thomas-ba!!
Képtelenség!

-Most el kell menjek valahova!-
Ugrottam fel hirtelen.
-De hova?!-
Kérdezte értetlenül apu.
Csak mutattam egy szivet a kezemmel és már kiis viharzottam a házból.

Csak a telefonom és a fülhallgatóm volt nálam.

Út közben bekapcsoltam a hangulatomhoz legjobban illő számot.
Lost on you.

Miközben sétáltam patakokban folytak könnyeim.
Néha egy-egy ember megbámult de pont most leszartam.
Csak gondolkodtam.

Azon hogy vajon tényleg igaz amit apu mondott?
Tényleg szerelmes lennék Thomas-ba?
De ez..ez egyszerűen képtelenség.
Én utálni akarom.
Teljes szívemből!

De viszont ha össze szedjük azokat a dolgokat amiket apu mondott és még ott van az is hogy vele álmodtam van benne valami.

De miért pont ő?!
Ott van Jack.
Őt már régebb óta ismerem.

Vagy ott van Max.
Az osztály legrendesebb fiúja.
Jó tanuló, illedelmes és nagyon aranyos. Na meg romntikus.
Lehet hogy pont ez a baj.
Túl jó.

Miközben ezeken gondolkodtam megérkeztem a hatalmas vaskapuhoz.
Temető
Volt kiírva nagybetűkkel.
Gyűlöltem ezt a hat betűs szót.

Miközben sétáltam a sírok között néhányat elolvastam.
A szívem összeszorult mikor egy négy éves kislány sírja mellett haladtam el.

Majd elérkeztem Anya sírjához.
Tele volt virággal és mécsesekkel.
Úristen!!
Elfelejtettem hozni vörös rózsát!
Ez volt a kedvenc virága ahony nekem is.

Sírva borultam anya sírjára.
A temetőben egy lélek sem volt.
Normális esetben most megijjednék de nem vagyok abban a helyzetben.

-Annyira sajnálom anya!!-
Zokogtam keservesen miközben végig simítottam a gyönyörű márványon.

-Kérlek segíts!-
Kérleltem zokogva míg fejemet sírjára hajtottam.

-Én ezt nem akarom!
Én gyűlölni akarom!-
Mondtam kis méreggel keverve hangomban.

-Ne gyűlöld!-
Suttogta valaki.
Ijjedten pattantam fel és néztem körbe.
Semmi jele nem volt annak hogy rajtam kívűl lett volna ott valaki.

-Szereted és ez ellen nem tehetsz semmit!-
Mondta újra az a hang.
Na jó mostmár kezdek megijjedni.

-A..anya?!-
Kérdeztem félve de nem jött válasz.

-Remek mostmár be is golyóztam!-
Morogtam idegesen az orrom alatt miközben törölgettem a könnyeket a szememből.

-Viszlát anya!-
Mondta miközben bele pusziltam kezembe és végig simítottam a hideg márványon.

A nap már alig világította meg az égboltot.
A temetőben a sírokon gyönyörűen csillogtak a márvány kövek ahogy a lemenő nap sugarai búcsúzóul rájuk világítottak.

Lassan sétáltam végig a sötét utcákon miközben szomorú zenéket hallgattam.

Fájt beismerni hogy igaz.
Fájt beismerni hogy szerelmes vagyok Thomas Willsonba.

Sziasztok!
Tudom hogy tegnap nem volt rész és nagyon sajnálom!
De itt van már lassan az év vége és bele kell húzni a tanulásba 😞😞😞
Ezentúl lehet sőt biztos hogy ritkábban fognak érkezni a részek de minden tőlem telhetőt megteszek😊
Remélem a következő részekben is velem tartotok😃😄
Ha tetszett ez a rész akkor csillag, komi bármi jöhet😁😁