I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

45. rész Kosztümös idegen

-Ên eskü kinyírom itt magam ha még egy percet kint kell üljek ebben a forróságban. Érzem hogy ég a húsom!!!-
Mondtam miközben folyamatosan a szomszéd előtti fát rugdostam ami meglátszott a cipőmön is.

Ugyan az időérzékem elhagyott mégis valami olyasmit tippeltem volna hogy kb. 3 órája itt égetem magam a napon mivel nem tudok bemenni a házba!
Ez a rohadt fa amit már eléggé régóta molesztálok nem tud árnyékot adni ugyanis a nagy meleg teljesen kiszáradt és csak a csupasz ágai maradtak.
Marha jó!

A mai délután már sokadjára kapkodtam a fejem az utat kémlelve, hátha megpillantok valakit a családból aki betudna engedni. Reményeim azonban szertefoszlottak ugyanis egyik tagot sem láttam és volt egy olyan selytésem hogy egy ideig nem is fogom. Nem tudom hogy mennyi lehet az idő de már a nap nagyon lent volt és kezdett alkonyodni aminek nagyon nem örültem.

Aztán a következő pillanatban egy hatalmas, rózsaszín kalapos nőt pillantottam meg az utca végén. Tűsarkújában tipegve jött egyre közelebb miközben a fejet egyik házról a másikra kapkodta néha pedig egyik kezével megigazította a folyton libegő, óriás kalapot. A másik kezén egy nagyobb, ugyan olyan színű lidikürt lóbált a könyökhajlatában (szerk.😂) egyensúlyozva.

-Ez mán' egy asszony!-
Dünnyögtem az orrom alatt és nem szentelve neki nagyobb figyelmet tekintetem újra az üres házra vezettem, pontosabban a felső emeleten lévő ablakhoz ami az én szobámhoz tartozott.

-Legalább a telóm repülne le!-
Suttogtam meggyötörten és elkapta onnan a fejem majd az ajtónak döntöttem. Ez egészen kényelmes pozíció volt és már majdnem el is aludtam de akkor.......

-Elnézést!-
Hallottam meg magam mögül egy baromira idegesítő akcentust így a félálomból felébredve fordultam meg ennek köszönhetően szembe találtam magam a (az akcentusából ítélve) francia nővel.
Felvontam mindkét szemöldököm és jólláthatón végig pásztáztam amit ő szó nélkül tűrt majd végül megszólaltam.

-Kéne valami?-
Kérdeztem flegmán.
Na jó, lehet kicsit vagy inkább nagyon bunkó voltam de nem tehetek róla. Világ életemben utáltam ezt a hülye francia akcentust erre megjelenik egy nő akinek természetesen ilyen a beszéde. Hát csodás.
Nem mellesleg látszik hogy nem szűkölködik pénzben vagyis dugig van lóvéval. Az ilyenek annyira fenn hordják az orrukat hogy a bunkóság nálluk alap úgy hogy inkább megelőztem meg amúgy is.
Más lettem.

-Bocsánat de itt laknak Liza asszonyék?-
Kérdezte amitől még a hideg is végig futott a gerincemen.
Arcomat egy kissebb fintorba fogtam kezeimet pedig összevontam magam előtt és úgy méregettem a jövevényt.

-Nincsenek itthon. Én is itt dekkolok már egy ideje mert nem tudok bemenni úgyhogy ez szar ügy.-
Rántottam vállat hanyagul és kikerülve a rózsaszín kosztümös hölgyikét mentem a fához amit már egy ideje rugdostam és a hátamat nekidöntve csúsztam le majd a kezemmel átkaroltam a térdeimet és rájuk hajtottam a fejem majd szemeimet erősen összeszorítottam.

Kopp-kopp

Komolyan mondom ez a nő fogyatékos. Nem érti azt hogy NINCS ITTHON SENKI?!?!? Különben már rég bent gubbasztanék a szobámban és depis zenéket hallgatva tömném nagamba a nutellát addig ameddig csak tudom. Az sem érdekelne ha úgy néznék ki utána mint egy hörcsög. Csak ez az üresség ami bennem van. Csak ez szűnne meg!!
De ehelyett?! Ehelyett itt roskadok a ház előtt, ebben a dög melegben, arra várva, hogy valaki kinyissa azt a rohadt nyílászárót. Kedvenc időtöltésem!

A következő pillanatban az ajtó felől tompa zörgés hang ütötte meg a fülemet majd lassan, komótasan......vagyis valaki szinte kitépte a helyéről szegény faajtót.
Felkaptam a fejem és akkor vettem észre az ajtóban álló 'barátnőmet'.
Az agyamat egy pillanat alatt ellepte a fekete köd és éreztem ahogy az egész testem remegni kezd a dühtől.

Sziasztok!!
Meghoztam az új részt amit szerettetek volna. Remélem tetszik a kívánság kosár pedig már kêszülőben van de azért még elfogadok még jelwntkezéseket!!

Legalább nektek legyen jó kedvetek!😊💕❤