I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

11. rész Sajnálom

- Stella légyszi menj ki! Nincs már kedvem játszani. Minden oké. Tényleg! - motyogtam a lepedőt gyűrögetve. A könnyeim még mindig folytak de már nem rázott annyira hevesen a zokogás, mint pár másodperccel ezelőtt.

Mintha meg sem hallotta volna, az ágyhoz sétált és leült a végébe. Bár mennyire is szerettem a barátnőmet, most nem volt kedvem hozzá. Semmihez sem volt kedvem.

- Nem megyek ki. - mondta határozottan Thomas?! Azonnal felkaptam a fejem.

- Mit akarsz?! Kigúnyolni? Kiröhögni? Akkor rajta tedd meg! Itt van a.. - kezdtem fennhangon de nem hagyta hogy befejezzem. Közelebb húzódott és megölelt. Egyik kezével a hátamat simogatta a másikkal pedig a vállamat szorította. Arcomat a mellkasába fúrtam kezeimet pedig a testem mellett lógattam. Újra kitört belőlem az egész testemet rázó zokogás.

- Gyönyörű hangod van! - motyogta a fülembe és még gyorsabban simogatta a hátam. Pár perc múlva már csak szipogásom jelezte, hogy mennyire magam alatt vagyok. Jól esett, hogy megvigasztalt, bár az okát nem értettem. Nem úgy volt, hogy utál? Vagy legalábbis, hogy nem bír? Mi ez a hirtelen kedvesség?

Kényelmetlenül mocorogni kezdtem mire észbe kapott és elengedve arrébb ült jó pár centivel. Hirtelen hatalmas hiány lett úrrá rajtam amit nem tudtam hova tenni. Igyekeztem elnyomni magamban ezt az érzést.

- Mikor kezdődik? - kérdeztem rekedten.

- Mi? -

- A szívatás. A gúnyolás. A röhögés. Most csináld, itt előttem. Bár tudom, hogy majd a hátam mögött is fogod. Ha ember vagy a talpadon akkor most teszed. - fáradt voltam. Hasogatott és nehéz volt a fejem a sírástól mellé pedig enyhe hányinger is gyötört.

- Miért vagy ilyen csökönyös? Nem azért jöttem, hogy zaklassalak vagy kigúnyoljalak! Nem vagyok rossz ember fogd már fel! - mondta megemelve a hangját. Kisebbre húztam össze magam és az ölembe vettem a egyik dísz párnát ami az ágyon volt.

- Hát tudod nem hagytál sok lehetőséget azzal kapcsolatban, hogy mit higgyek rólad. - mondtam flegmán. A könnyek még mindig áztatták az arcom.

- Szerinted ha annyira szemétláda lennék utánad jöttem volna? Látod itt Jack-et vagy Stella-t? Nem? Az jó mert én sem és állítólag ők a legjobb barátaid! - mondta. Hirtelen úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vágtak. Igaza volt. Bár Jack nem tartozik a legkedveltebb személyek közé az ismerőseim közt, az utóbbi időben elég jóban lettünk ahhoz hogy megvigasztaljon. Stelláról pedig ne is beszéljünk, aki a legjobb barátnő szerepét játsza az életemben. És mégis most ki ül itt velem és ki ölelgette alig egy perce? A fiú, akivel még egy kedves szót sem vágtunk a másik fejéhez.

- Jack nem a legjobb barátom. Köze sincs ahhoz a szóhoz. - dörzsöltem meg az arcom sóhajtva.

- Na és Stella? - kérdezte szemrehányón. Mérgesen meredtem rá.

- Mond csak mit akarsz hallani? Nem fogom azt mondani, hogy köszönöm! Nem, mert jól mondtad: mindez nem a te dolgod! Nem fogom neked azt mondani, hogy igazad van. De tudod, mi az egészben a legszarabb? Hogy most pont azt csinálom! - mondtam és újra elsírtam magam.

Az ölembe húztam az egyik ágyon lévő, fekete alapon arany mintás díszpárnát és azt szorongatva zokogtam. Arcom eltorzult és egész testemben remegtem. Thomas idegesen a hajába túrt és fújtatott. Hirtelen letérdelt elém és az egyik kezemet lefeszítve a párnáról a markába fogtak azt. A tenyere puha, meleg és nedves volt. Élettelenül hevert benne a kezem.

- Figyelj... Sajnálom. Nem akartam ekkora....nem vagyok rossz ember hát nem érted?! Én csak...ez marhaság. Azért mondtam ezt a sok baromságot, hogy... hogy most az egyszer én legyek a jó. Hát persze, hogy szeretnek téged. De még mennyire, hogy szeretnek! Egy szemétláda vagyok, tudom. Csak azt akartam, hogy lásd, nem az vagyok akinek gondolsz. - mondta. A könnyeimen át alig láttam valamit. Az arca elmosódott de meg így is éreztem a hangjából áradó szomorúságot. Bizonyítani akar....nekem?

- Igazad volt. - motyogtam miközben a szabad kezemmel nem éppen nőies mozdulattal letöröltem a könnyeimet.

- Nem! - mondta keményen és megszorította a kezemet. Nem fájt, de éreztem rajta az indulatot és az ellent mondást.

- De. Nem vagy rossz ember. - sóhajtottam és hallottam ahogy megkönnyebbülve felsóhajt.

- Én viszont igen. Ne kezdj el veszekedni kérlek! Itt bőgök, mint egy öt éves miközben a barátaim a másik szobában várják hogy menjek vissza játszani. Mert ez csak egy hülye játék. Nincs jelentősége semminek. - rántok vállat. A kezem még mindig a kezében van amit egyáltalán nem bánok. Sőt, mikor arra gondolok hogy többet nem érint meg, egyfajta ürességet érzek. Mi történik velem?

- Nem vagy rossz ember. - csóválja a fejét.

- Te sem. Viszont.... nem leszünk jóban. Nem leszünk barátok. Köszönöm.. ezt. De nem leszünk jóban. - hadarom gyorsan. A válla megereszkedik és egy pillanatra csalódottságot látok a szemében de aztán megembereli magát, elengedi a kezem és feláll. A tekintete kemény és lenéző.

- Hát persze, hogy nem leszünk barátok. Soha. - mondta a hangja pedig semleges volt. Nyoma sem volt az előbbi kedvességnek vagy szomorúságnak. A gyomrom megremegett de nem szoltam semmit csak bólintani tudtam. Ha egy hangot is kiadtam volna újra elbőgtem volna magam. Én is felálltam ésmegkerülve őt az ajtóhoz mentem amin kiléptem. Vettem egy mély lélegzetet és a szoba felé vettem az irányt, ahol Stellát és Jack-et hagytam. A hátam mögött hallottam, hogy ő is jön.

Itt is lenne az új rész!😊😊
Remélem teccet!!😁😁
(Nyugi nem vagyok analfasz!)

Szóval hogyha tetszett akkor tudjátok mi a teendő.
Csillag, komi bármi jöhet😉😃😄

U.I.: Ha még nem szavaztatok a borítókra akkor cselekedjetek!!!😂😂