47. rész Kiborulás

1.1K 108 34
                                    

Fogalmam sincs hogy meddig ülhettem a zuhanyzókabinban de már csak arra lettem figyelmes hogy valaki olyan hangosan dörömböl az ajtón hogy még a zuhanyrózsából ömlő víz hangját is elnyomta.

-Miért nem tudtok csak egyetlen egyszer békén hagyni?-
Meredtem magam elé majd az üvegfalban megtámaszkodva álltam fel és remegő ujjakkal nyúltam a csaphoz amit el is zártam egy mozdulattal.

Lassan, vigyázva hogy el ne csússzak kibotorkáltam a kabinból majd megkapaszkodtam a hozzám legközelebb eső bútorba ami ebben az esetben a mosdókagyló volt. Megálltam előtte és mélyeket szippantottam az oxigénből melyet már annyira kívánt a tüdőm.

Tekintetem a rongyá ázott cipőmről lassan felvezettem egészen a kagyló felett lógó tükörig de a látvány, ami fogadott annyira megrémisztett hogy hogy elvesztve egyensúlyom a mögöttem lévő falnak csapódtam de egy pillanatra se vettem le tekintetem a tükörről.

A műanyag, lila keretes fűrdőszobai kiegészítőből egy........egy nem is tudom minek nevezhető, szörnyű teremtés nézett vissza rám.
A hajam ázottan, csapzottan, összeálva hullott körém.
A ruhám szorosan tapadt a testem minden egyes szegletén, aljából ömlött a hideg víz. A cipő teljesen szétázott, a benne lévő víz miatt ólomsúlyúvá nehezedett így alig bírtam szedni magam után. Ezen kívűl pedig még csúszott is.
De a legkeserítőbb látványt mégis az arcom mutatta. Bőrőm hófehéren csillogott, néhol vörös foltokkal tarkítva orcámat. Ajkaim jéghidegen nyíltak szét, éppen annyira hogy egy elkeseredett nyögést hallassak.
Szemeim körül élénk vörös, halvány lila, hatalmas karikák éktelenkedtek a rengeteg sírásnak köszönhetően.

-Nézd meg mi lett belőled!-
Suttogtam vékony, siránkozó hangon. Szomorúan gondoltam vissza a régi szépidőkre.
Mikor még nevettem.
Mikor még tanultam.
Mikor még semmi gondom nem volt, csak figyelni az órán és másnapra tanulni a röpdgákra.
Mikor elmentünk a bálra.
Mikor önfeledten énekeltem a dalt.
A dalt mely most tökéletesen illik hozzám.
Stiches

Egy váratlan pillanatban olyat tettem amire egyáltalán nem számítottam mégis annyira jólesett mint még soha semmi.
Felkaptam a kabin mellett lévő kis szekrényről egy doboz fürdősót és olyan erővel amilyennel csak bírtam a falon lógó, lila keretes tükörhöz vágtam.
Ezután mindent lassított felvételben láttam és érzékeltem.
Ahogy az arcom furcsa grimaszba torzult.
Ahogy a hideg ujjaim megszorítottak a műanyag, színes gyöngyökkel teli dobozt.
Ahogy a kezemet hátrahajlítva meglendítem a dobozt.
Ahogy ujjaim közzül kicsúszik ezzel furcsa ürességet keltve.
Ahogy a falon lógó darabnak csapódik hangos csattanással.
Ahogy az éles tükör darabok a földön landolnak hangos recsegések közepette.
Ahogy fájdalmas összeszorítom szemeimet és olyan hangosan felordítok ahogyan csak a torkomon kifér.

Zokogva csúsztam le a fal mentén majd kezeimet ökölbe szorítva, a könnyeimben fulldokolva néztem végig a földre hullott, törött darabokon. Egészen addig míg meg nem pillantottam egy hatalmas.

Könnyeim közt nyeltem egy hatalmasat és ujjaimat kinyújtva nyújtózkodtam a törött darabért ám a következő pillanatban hangos csapódást hallottam a szoba felől.

Fejemet az ajtó irányába kaptam majd egy utólsót nyújtózkodva felkaptam a darabot és a csuklómhoz tartva engedtem ki a bent tartott levegőt.
Már épp azon voltam hogy az ütőeremre szorítva véget vessek ennek a hónapok óta tartó szenvedésnek de nem volt rá esélyem ugyanis valaki egy hatalmasat vert az alkaromba amiből kifolyólag kiejtettem a kezemből a tükör darabot és szorosan átölelve kezdett zokogni ott ülve, velem zokogva, a törött tükördarabok között, egymásba kapaszkodva mint régen.

Stella

Sziasztok!!
Meghoztem az új részt ami ismét egy szomorúbb, fájdalmasabb részre sikeredett.
Figyeljetek tudom hogy már néhányan hiányoljátok Thomast de higyjétek el nekem hogy hamarosan ő is a felszínre fog kerülni. 😍😇💙💞
Ha el jön az idő.
Most pedig örüljetek az új résznek mert eléggé lefárasztott és nyugodtan csillagozzatok és kommenteljetek.

Mint már mondtam hamarosan vége ennek a könyvnek és szeretnélek titeket felkészíteni erre hogy ne érjen váratlanul.

A másik pedig.
Tudom hogy most nagyon elhanyagoltam a Torma hozott össze művem de minden közbe jött + még ötlet hiányban is szenvedek.
De amint vefejeztem ezt a könyvet folytatni fogom ígérem;!

Addig is olvassatok és nevessetek!
Na meg csillagozni és kommentelni se felejtsete:D

U.I.:  Ki olvasta a Bexi sorozatot?
Ha esetleg valaki közületek akkor nagyon szivesen eldumálnék veled/veletek :P
Nincs kivel kibeszélnem😭😂💕💙💞😇

I hate you i love you  *Átírás Alatt!!*Où les histoires vivent. Découvrez maintenant