I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

54. rész Hogyan tovább?

-  Salut, fais-le parce qu'il est tard!!!!!! -
Mondta egy lány miközben elment mellettem. Kezeimmel lassan megdörzsöltem szemeimet majd újra kinyitottam azokat de ugyan azt láttam. Rengeteg velem egy korú gyerek......és minden egyenruha. Minden. Egyes. Gyereken. Egyenruha. Volt.
A fiúkon mustár színű, öltöny nadrág, fehér ing, mustár színű ing és mellény míg a lányokon ugyan ez csak szoknya változatban.

Undorodva végignéztem magamon és hirtelen elkapott a pánik. Mi történik. Hallottam hogy beszélnek körülöttem....de franciáúl. Kezeimet a fülemre szorítva, eltorzult arcal kezdtem futni a sok diák közt míg meg nem pillantottam egy ajtót amin egy lány szerepelt.
A WC!!

Egy pillanatig sem habozva nyitottam be és rohamoztam meg a tükröket. A látvány sokkoló volt. Ez nem én voltam! Ez nem lehettem én! Az arcom....az arcom mintha mű lett volna. Kivoltam sminkelve. A hajam sejmes, csillogó volt és szépen oldalra volt fonva. Úgy néztem ki mint a többiek odakint. Mintha egy klón lennék. Lábaimon régi módi zokni és térd harisnya volt. Mikor végig néztem magamon kirázott a hideg. Mi vagyok én?

-Nem nem nem nem nem!-
Mondogatta miközben hátráltam a fal felé. Szemeimből patakzani kezdtek a könnyek, a szívem kiakart törni a helyéről. Két kezemmel a hajamba túrtam miközben hátamat a falnak vetve csúsztam le annak mentén.

-Nem nem nem nem.......

-NEM!!!-
Kiáltottam. A levegőt kapkodva vettem, hajam izzadtan tapadt homlokomhoz, szemeimből pedig patagzottak a könnyek.Sötét. Miért van ilyen sötét? Hol vagyok? Az ágyam? Hogy kerültem az ágyamba? Hány óra? Álmodtam?

Rengeteg kérdés lepte el az agyam miközben felültem és az ágy mellett álló éjjeli szekrényen lévő lámpáért nyúltam majd felkapcsoltam azt.

Kezeimmel kitöröltem a könnyeket szemeimből és kábán a fürdőbe mentem. Feloltottam a villanyt és a mosdókagylóhoz lépve megmosdottam. Vettem pár mély lélegzetet és visszamentem az ágyba.

Vagyis leültem az ágy szélére és elgondolkodtam. Hirtelen minden beugrott. A vacsora. A nő. A...a nénikém. Rosszullét.

-Mi lesz most?-
Bámúltam a sötétségbe. Az addig oké hogy Darla a nénikém de....de mi a következő lépés? Hisz gondolom nem a semmiért jött. Tudatosan tette be a lábát ebbe a házba. Tudta hogy az unokahúga vagyok. Mit akar? Eddig miért nem keresett? Miért pont most toppant be az életembe? Tudta eddig egyáltalán hogy létezem?
Hogy képzeli hogy most felforgatja az egész életemet? Mit keres itt?

Nagy elmélkedésemből a telefonom jelző hangja szakított ki melyet oly régóta hallottam már.

####Thomas szemszöge####

-Thom te miért nem alszol már?-
Morgott mellettem El. Pár órája aludt el, viszont én egyszerűen nem tudom lehunyni a szemem. Amit Jack mesélt az hihetetlen. Teljességgel lehetetlen.

-Felébresztettelek?-
Simítottam ki egy tincset az arcából. Az anyja megengedte hogy nállunk aludjon, megígérve hogy nem csinálunk semmi olyasmit. Természetesen megígértem hogy vigyázok a lányára és nálam a legjobb kezekben lesz, nincs mitől tartania.

Viszont ez az ügy nem hagy nyugodni. Minden erőmmel azon vagyok, hogy elfelejtsem. Hogy egy új ajtót kinyitva próbáljam egyenesbe hozni az életem. Csak egy gond van.........a régi ajtót nem tudom bezárni. Hiába próbálom egyszerűen nem bírom elfelejteni Sam-et. A dús, barna haját, a kerek, őzike szemeit a vékony mégis előnyös alakját........egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből.

Mielőtt még bármit is alaposan átgondoltam volna ujjaim lendületesen pötyögtek telefonom billentyűzetén, majd a küldés gombra kattintottam és már csak vártam a csodára.