I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

27. rész Megmentő

Elengedtem magam és hajoltam az örök nyugalom felé mikor hirtelen egy kéz ragadta meg a derekam.

A kéz visszarántott így mindketten a földön végeztük.

Csak össze kuporodtam és zokogtam. Nem akartam felkelni.
Nem tudtam felkelni.
Nem volt energiám felkelni.

Nem sokáig voltam így mivel egy kéz a lábam alá és egy kéz a hátam alá férkőzött majd óvatosan felemeltek.
Éppen csak annyi erőm volt hogy nyakába akasszam kezem.

Nem tudom ki volt az aki megmentett de haragudtam rá.
Haragudtam mert így nem lehetek anyáékkal.

Más részről viszont hálás voltam. Mert hogyha nem lép közben én már nem élnék. Nem láthatnám a barátaimat és nem láthatnám Thomast.

-Meg akartam halni.
Meg fogok halni. -
Mondtam erőtlenül és már majdnem elájultam de előtte hallottam egy nagyon ismerős hangot.

-Nem fogsz meghalni. Nem engedem!-
Mondta miközben az ölében tartott. Ezek után tényleg magával ragadott a sötétség.

Látomás

Mikor felkeltem egy réten találtam magam. A fű természet ellenesen gyönyörű volt benne pedig még szebb virágok nyíltak melyek fehér színben pompáztak.

Óvatosan felálltam mert ügye eddig feküdtem.
Mikor megláttam hogy nézek ki elállt a lélegzetem is.

Egy gyönyörű fehér, pánt nélküli menyasszonyi ruha(?) volt rajtam. Felűl szép kis gyöngyök díszítették deréktól pedig olyan volt mint a hercegnőknek.

A lábamon pedig egy tök jó fehér torna cípő díszelgett. Lehet hogy nem illet oda de nekem így tetszett. A hajam pedig be volt göndörítve és egy nagy csattal oldalra volt tűzve.

-Mi ez a ruha?-
Kérdeztem miközben körbe-körbe forogtam hogy jobban szemügyre vegyem magam.

-Álmaid ruhája!-
Mondta egy nagyon ismerős hang a hátam mögűl. Azt hittem rosszul hallottam.

De mikor megfordultam beigazolódott a gyanúm.
Anya.

Hirtelen a torkomon akadta levegő. A szemem megtelt könnyekkel. Egyszerűen nem tudtam elhinni amit látok.

-Anya!-
Kiálltottam könnyes szemmel majd az ölébe katapultáltam magam.

Kezeimet szorosan nyaka köré fontam miközben nyakhajlatába zokogtam.

-Jaj édesem!-
Nevetett fel miközben a hajam és a hátam simogatta.

Hiányzott.
Hiányzott az illata, a simogatása, a gyönyörű kék szemei és minden ami ő.