I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

34. rész Búcsúzkodás

Sam szemszöge

-Viszlát és mindent köszönök!-
Fogtam utoljára kezet a doktorral akinek hála még mindig itt lehetek.

Egy hete ébredtem fel azóta vagyok a kórházban. És pontosan azóta nem láttam Thomast. Stellék naponta jártak be hozzám suli után. Apának a temetése 3 napja volt. Az orvosok megengedték hogy elmenjek rá.

Mondanom sem kell teljesen összetörtem. Eddig is össze voltam törve de amint megláttam élettelen testét abban a fadarabban úgy éreztem végem. Meghaltam lelkileg és csak testileg létezek. Stellék mellettem voltak míg én végigzokogtam az egész szertartást. Egy embert hiányoltam.
Az pedig Thomas volt.

-Nem tesz semmit viszont feltétlen látogassa meg Mrs. Hillt!-
Kötötte lelkemre mire csak megforgattam a szemem.

-Mondtam már hogy semmi szükség rá! Teljesen jól vagyok!-
Életem legnagyobb hazugsága. És ezt ő is tudta. De semmi kedvem nem volt órákhosszát beszélgetni valami hülye agyturkásszal. Még a végén abba bolondultam volna bele.

-Ahj maga nagyon makacs ugye tudja?-
Nézett rám mosolyogva szemüvege felett.

-Köszönöm ezt bóknak veszem!-
Kacsintottam rá mire felnevetett. A nevetése kicsit hasonlított apáéra. Erre a gondolatra a gyomrom megremegett.

-Rendben kicsi Sami de most mennem kell. Minden jót!-
Ölelt meg és mosolyogva távozott.
Mi tagadás nagyon jóban lettünk ebben a két napban. Nem igazán volt társaságom csak délután így őt boldogítottam délelőtt. Járkáltam vele vizsgálatokra és megismerkedtem pár beteggel is. Persze akkor nem voltam vele mikor műtött de hál'istennek nem fordult sűrűn elő a napjaiban ilyen.

-Viszlát!-
Mondtam távolodó alakjának halkan majd a hátamra kapva sportáskám mentem a taxihoz amit magamhoz rendeltem. Jack is értem jött volna de mondtam neki hogy nem kell hisz nem sok van a suliból és nem szeretném ha miattam rontana.

Jack-ék anyukája és apukája vagyis a második szüleim is meglátogattak párszor. Azt mondták tudnak mindenről és hogy nagyon sajnálják és persze bármeddig maradhatok hisz mostantól az az én otthonom is. Így most a legjobb barátnőméknél lakom. Nagyon jól esik a törődésük. Azóta Stell kismilliószor elmondta hogy sajnálja és nem kellett volna így viselkednie. Egy csomó ajándékot kaptam kiengesztelés képp. Hiába mondtam hogy hagyja nagyon makacs. Természetesen megbocsátottam hisz nem ő volt a hibás. Egyszer úgy is megtörtént volna.

Én viszont ott a temetőben jöttem rá valamire. Arra hogy nem szabad többet ilyet tennem. Tudom hogy apáék most nagyon mérgesek hisz megmondták hogy ne tegyem. Azt mondanák hogy attól még hogy ők nincsenek minden a régi és tovább kell élnem az életem. Tudom hogy nem lesz könnyű de megpróbálom túl tenni magam rajta és tovább folytatni ott ahol abbahagytam. Még ha nehéz is lesz.

A taxis kiszállt és berakta a táskámat a csomagtartóba. Furcsa volt hogy taxit hívtam hisz életemben egyszer-kétszer tettem. De muszály volt mert Stellék elég messze laknak innen.
Ami még fura volt hogy kedves volt. A filmekben mindig úgy állítják be őket mint zsémbes vagy netán pedofil sofőröket. De ő egyik sem volt. Kedvesen megkérdezte hogy miért is kerültem korházba én pedig azt hazudtam hogy véletlenül elvágtam magam. Nem akartam hazudni de ez inkább személyesebb dolog volt mintsem hogy elmondja egy szinte vadidegennek.

-Ezt tekerje fentebb!-
Kezdtem ütögetni az ülés hátulját és a rádióra mutattam amiben Harry Styles új száma ment.

We never learn, we been here before
Why are we always stack and running from
Tehe bullets? The bullets?
We never learn, we been here before
Why are we always, stuck and running from
The bullets? The bullets?

Just stopy your crying, it's a sing of the times
We gotta get away from here
We gotta get away from here
Just stop your crying, it'll be alright
They told me that the end is near
We gotta get away from here.

Énekeltem a sorokat csukott szemmel és teljesen átadtam magam a zenének. Míg itt voltam egyfolytában ezt hallgattam a telefonomon esténkét és végül megtanultam. Annyira imádom ezt a dalt!

-Hú-ha kislány neked aztán van hangod!-
Nézett rám a vissza pillantóból sofőröm mire én zavaromban kinyögtem egy köszönömöt és félénken a fülem mögé simítottam egy hajtincsemet.

Sziasztok gyerekek!!
Annyira de annyira boldog vagyok!!!
Nem is tudom hogy miért egyszerűen csak jött😁😁
Na de most itt van az új rész amit annyira vártatok. Megint csak meg szeretném köszönni a sok-sok csillagot, kommentet és egyáltalán hogy belenéztetek a könyvembe.

Ezer puszi😘😘😘😘😘