I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

35. rész Zöld szemű idegen

-Mit csináljak?!-
Nyöszörögtem miköz össze-vissza forgolódta az ágyon. Már egy órája itthon vagyok vagyis kettő ha úgy vesszük hogy a taxis megivott egy kávét. Ez alatt az idő alatt (miután elment Jefferson) felnéztem a közösségikre de rájöttem hogy nem kellett volna. Rengeteg üzenetem jött az osztály társaimtól és tanáraimtól na meg az ismerőseimtől. Mindre válaszoltam egy rövid 'köszönöm jól vagyok'-kal és ezzel le is tudtam az egészet.

-Meg van!-
Pattantam fel és futottam az írósztalhoz ahol a telefonom pihentem. Fürgén kezdtem nyomkodni míg meg nem találtam amit kerestem. A Zöld szemű idegen száma.

Rányomtam a hívás gombra és a szám szélét rágva vártam hogy felvegye. Gondoltam felhívom hisz úgy is unatkozom és szükségem van a társaságra. Ha tehetném Thomast hívnám de őt nem tudom elérni. Nem értem mi van vele.

-Halló?-
Szólt bele egy rekedtes hang a telefonba ezzel kiszakítva gondolat menetemből. Nagyon ismerős volt ez a hang ezért is tudtam hogy jó ember van a vonal túlsó végén.

-Ha....haló!-
Szóltam bele félénken. Most komolyan én hívom fel de nem tudok egy ép mondatot kinyögni. Kész csődtömeg vagyok!

-Kivel beszélek?-
Halladszódott a vonal végéről értetlen hangja mire kicsit behunytam szemem hogy összeszedjem gondolataim.

-Öhm....én vagyok az. Sam a buszmegállóból.-
Mint mondtam kész csődtömeg vagyok.

-Jah a szerelmes lány aki kiabálva vallotta benne annak a fiúnak hogy szerelmes de előtte megcsókolta az egyik legjobb barátját!-
Nevetett mire én megforgattam a szemem. Nem is ismerem de kezd idegesítő lenni.

-Aha.-
Mondtam unottan. Már nem voltam olyan félős inkább mondanám magam durcisnak. Nem gondoltam volna hogy ennyire emlékszik arra az éjszakára.

-Miben segíthetek?-
Kérdezte és hallottam a hangján hogy mosolyog.

-Hát tudod eléggé unatkozok plussz történtek olyan dolgok amiket szívesen kibeszélnék ja és a tanácsodra is szükségem van!-
Mondtam miközben leültem az ágyra törökülésben. Valahonnan nagyon ismerős volt a hangja csak nem igazán tudtam beazonosítani. Na meg a telefon is torzított rajta.

-Értem hát ha lediktálod a címet szívesen átugrom dumcsizni! De előtte igérj meg valamit!-
Mondta komolyan mire bólintottam de tudtam hogy nem látja így mondtam egy igent a készülékbe.

-Ígérd meg hogy nem fogsz sikítozni és ugrálni na meg elájulni ha meglátsz!-
Mondta komolyan mire olyan hangosan felnevettem hogy szerintem még a telefont is eltartotta a fülétől.

-Hú de önimádó valaki!-

-Csak ígérd meg!-
Mondta unottan.

-Oké oké megígérem!-
Mondtam vigyorogva és lediktáltam a címet. Azt mondta olyan 2 óra múlva meg is érkezik. Kicsit meglepődtem hisz London van innen két órára! Nem létezik hogy ott lakjon! Egy sziával elköszöntünk és letettük a telefont.

-Még ilyet! Sikítozni és ugrálni! Na persze!-
Mondtam magamban miközben lementem a konyhába és öntöttem magamnak inni.

-Na akkor most mit csináljak?-
Kérdeztem magamtól és a pultra könyököltem. Hirtelen ötlettől vezérelve felszaladtam a 'szobámba' és bekapcsoltam laptomomon a Sing of the times-t karaoke-ba majd ezt énekeltem 2 órán át.

🔹🔹🔹🔹 2 óra múlva🔹🔹🔹🔹

Just stop your craying, it's a sing of the times.....

Énekeltem hangosan de megzavart a csengő amire valaki ráfeküdt.
Csak nekem van de ja vu érzésem?
Az órára kaptam tekintetem ami fél kettőt mutatott vagyis pontosan két órája beszéltem Mr. Önimádóval.

Leállítottam a zenét és fürgén leszaladtam a lépcsőn egészen a bejárati ajtóig ahol elkezdtem motyogni.

-Még hogy sikítozni és ugrálna majd még el is á......-
Motyogtam míg nyitottam az ajtót de amint megláttam az ajtó túloldalán álló személyt meg kellett kapaszkodjak az ajtófélfában hogy össze ne essek.

Na?! Még egy rész!!!
Remélem tetszik;)
Hamarosan hozom a kövit addig is emésszétek az olvassottakat😀😀

Puszi💕💕💕💕