I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

56. rész Itt jövök!

*  1 héttel később  *

Kiderült hogy napszúrást kaptam. Az ideg teljesen ráment a gyomromra, mellette pedig még napszúrást is kaptam így nem volt csoda hogy elájúltam a fürdőben. Egész héten egy kék pukli éktelenkedett a fejemen jelezve balszerencsém és természetesen még aludni is nehéz volt tőle.

Miután kicsit jobban lettem, mindent megbeszéltünk. Darla elmondta, hogy apa még régen összeveszett Mamáékkal és ezért szinte az egész családtól eltiltott.
És ezért nem találkozhattunk már hamarabb. Megértem hogy apa ilyet tett, habár fogalmam sincs milyen okból mégis rosszul érint ez az egész és Darla-nak elkellett fogadnia hogy nem leszek egy kiskutya akit kézből lehet etetni.

Elmondta, hogy azért jött, hogy elvigyen magukhoz Párizsba. Őszintén én már meg sem lepődtem ezen. Azt is elmesélte hogy nekik nem lehet gyerekük éppen ezért nagyon örültek mikor megtudták hogy hozzájuk kerülök.

Én viszont egyáltalán nem örültem. Milyen egy testvér aki örül hogy a halott öccse gyerekét istápólhatja? Emellett még apa temetésére jöttek el! Elmondása szerint akkor a férjével éppen üzleti úton voltak Romániában így nem volt idejük rá. Mégis milyen testvér az illyen?!

Úgyhogy most pakolok, hisz holnap délelőtt tízkor indul a gépünk. Stelláéknak nehezen ugyan de megbocsátottam. Hihetetlen hogy már a temetés óta tudnak mindenről de nem voltak hajlandóak elmondani!
Jó, persze valahol megértem őket hisz a "kis" kiborulásom után féltek elmondani hisz tudták hogy valamit tenni fogok.
És lehet hogy tettem is volna.........

De már mindegy!
Ne rágódjunk a múlton!
A mi volt megtörtént, kész, elmúlt, vége. Az életem egy könyv és íme, megnyílt egy új lap amit teleírhatok olyan történetekkel melyekkel szeretnék. Az én döntésem, az én életem.

Nem pakolok sok mindent hisz azt mondta Darla, hogy meg lesz mindenem. Csak a legfontosabbakat. Egy bekeretezett képet amin Stella és én vagyunk rajta azon az estén melyen kimertem állni a színpadra és amin összetörtem az egyik legjobb barátom szívét.

Egy kép, ami még három éve készült. Én vagyok rajta és Stell, ahogy a hátamon lovagol közben pedig hangosan nevetünk. Mindkettőnk fején fekete beani sapka, felsőtestünk pedig ugyanolyan fekete szövetkabát takarta. Az összeöltözős korszakunk. Soha sem felejtem el azokat a huncut ráncokat, azt a gyermeki kisugárzást mely áradt belőlünk. Olyan hülyék, olyan ártatlanok voltunk.............

Aztán egy kék keretes kép, amin a 15. szülinapomon vagyunk.
Rajta van Jack, Stella, Apa, és..............Becca. Valyon mi van vele? Mi minden történt azóta, hogy eljöttem, hogy ez az egész cirkusz elkezdődött? Élte normálisan az életét, nem is törődve velünk? Nem törődve a régi barátsággal melyet annyira szeretett? Vagyis csak azt mutatta..........
Most jövök csak rá, hogy mennyire hiányzik!

Sorban akadtak a képek a kezembe, melyek a múltamat, a jelenemet és az egész életem történetét vetítik le. Rengeteg bekeretezett kép veszett oda a tűzbe de amit tudtam újra előhivattam és próbáltam visszahozni a rendet. Képek apáról, anyáról igaz csak kevés, de van. Képek a csládomról, barátaimról, kirándulásokról, táborokról és minden olyan apró dologról ami szöget vert az életembe.

Szemeimbe könnyek szöktek ahogy sorba vettem a kezembe a fontosabbnál fontosabb emlékeket. Szívem nehezen dobbant újra miközben végiggondoltam leélt éveim eseményeit, a hátam mögött lévő hónapok zűrös kavalkádját.
Nem kételkedem benne hogy nem ezek voltak az utolsó kalandok az életemben. Azt is tudom hogy ha vissza mehetnék az időben akkor most szinte mindent megváltoztatnék.......viszont ha jobban belegondolok akkor rájövök hogy mindennek fontos jelentősége van. Minden apró dolog egy kulcs mellyel ajtókat tárok fel csak épp azt nem tudom hogy jó vagy rossz dolog rejtőzik mögöttük.

Miután az utolsó képet is a cuccaim tetejére raktam lehajtottam a fekete bőrönd fedelét amit Stelláéktól kaptam.
Két oldalról megfogtam a zipzárt és, olyan lassan amilyen lassan csak tudtam behúztam a bőrönd tetejét. Miután végeztem, leültem a közepes méretű feketeségre és egy nagyot sóhajtva megütögettem az oldalát. Az életem immár ebben a nem éppen nagy táskában van elrejtve, készen állva egy utazásra melyre legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy megfogom ejteni.

Vigyázz Párizs!

Itt jövök!

Sziasztok!
Azt hiszem most igazán gyors voltam😝
Na de ezt a részt most egy kicsit hosszúra írtam ezzel is kárpótolva titeket. Remélem elnyerte a tetszéseteket😊
Én, miután megírtam öszintén bevallom, hogy előszedtem az albumom és végig nézegedtem a volt osztályommal készült képeimet.
Tegyétek ti is ezt! Vegyétek elő a régi emlékeket és nézéttek át őket!😊
Mindenesetre remélem hogy örültök a résznek és nagyon szépen köszönök mindent it eddig kaptam tőletek!😊😊
Csodásak vagytok!😍😘😎😀❤❤