I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

40. rész Változás

Nem is tudom meddig lehettem ott, lelkileg összetörve de már csak azt vettem észre hogy a temető kapujában állok.

Mint egy zombi vonszoltam magam a sírhoz ahol szüleim fekszenek. A testem remegett az idegtől és a sírástól. A szemeim fel voltak dagadva és vörösen égtek. Hajam izzadtan tapadt arcomra ugyanis 30 fok meleg volt én pedig szín tisza feketében voltam.

-Anya Apa!-
Dőltam a sírra zokogva.
Miért?
Miért velem történnek ilyenek? Annyi ember van a világon aki boldogan éli minden napi életét a tesóival, nagyszüleivel, szüleivel. Nekem ez mind kimaradt.
A szüleim itt fekszenek ezalatt a rohadt márványkő alatt, a nagyszüleim Párizsban élnek nagyboldogan testvérekkel pedig nem áldott meg a sors.

Hogy lehet ilyen elcseszett az életem? Anya miért lett beteg?
Apa miért főzőtt akkor? Miért nem mentem hamarabb haza? Miért nem tudtam neki segíteni?
Miért szerettem bele Thomasba? Miért szeretem még most is? Miért nem tudom gyűlölni?

Annyi kérdés de egyikre sem tudom a választ. Hogy is tudnám? Az élet sajnos nem ilyen egyszerű. Erre már rájöttem.

Hisz akkor nem vesztettem volna el a szüleimet és lenne egy normális kapcsolatom a mai napig élne de ez mind már csak álom marad.

Egy hülye kis árva lett belőlem. Egy árva akit átbasztak ezerszer, aki öngyilkos akart lenni, aki......akivel csak szánalomból foglalkoznak.

Hisz ez az igazság. Stelláék biztos csak szánalomból foglalkoznak velem. Az ő gyönyörűségével ezer meg ezer fiút meghódíthatna ehelyett ott pátyolgat engem. Ugyan ez igaz Jackre is.

Azok után hogy megszégyenítettem nem is tudom miért törődik még mindig velem. Már értem miért nem akarta hogy odamenjek. Hogy megvédjen.

Talán jobb lenne ha nem lennék. Mindenkinek jobb lenne nélkülem. Stella újra boldog lenne még ha bele telne egy kis időbe de akkor is. Jacknek is könnyebb lenne és Charlieéknak is. Nem lennék egyfolytában a nyakukon.
Azért szerintem az nagyon nagy dolog hogy lakhatok a házukban.
Talán túlságosan is.......

Ekkor elhatároztam.
Keresek valami munkát és valahogy elkeveredek innen. Azt még nem tudom hogy hogy de itt hagyom ezt a sok fájdalmat és szenvedést és új életet kezdek.

Egy új életet melyben nem lesz szerelem, barátság, érzelem, fájdalom és szenvedés. Többé nem engedek egy fiút sem közel magamhoz. Nem hagyom hogy az érzéseim irányítsanak. Elfelejtem hogy valaha voltak érzéseim egyetlen fiú iránt is. Többé nem az a Sam leszek aki voltam.

A földön megtámasztva kezeimet tápászkodtam fel és néztem szomorúan a nevekre melyek a márványba voltak glavírozva.

-Apa és Anya! Azt mondtátok hogy mindig velem lesztek ha szükségem van rátok. Most szükségem van arra hogy velem legyetek. Hogy vigasztaljatok. Hogy megnyugtassatok. Hogy bíztassatok.
De ti nem vagytok itt.
Itt hagytatok egyedül az érzéseimmel és a fájdalmammal ami mar belülről. Ami miatt életem végéig lelki beteg leszek.
Most van a legnagyobb szükségem rátok de titeket ez nem érdekel. Hisz akkor most itt lennétek.-
Mondtam miközben egyik kézfejemmel letöröltem vörös orcáimról rászáradt könnyeimet.

-Csak annyit szeretnék mondani hogy ezentúl minden más lesz.
Nem az a Sam leszek aki régen voltam. Lehet hogy ez nem fog nektek tetszeni de nem érdekel. Ez az én életem és többé nem hagyom hogy mások de legfőképp az érzelmeim irányítsanak!-
Mondtam hidegen de néhol még most is megremegett a hangom.

A torkomban egy nehéz gombóc keletkezett ami minden szavamnál a felszínra akart tőrni de én nem hagytam. Lenyeltem vele együtt a könnyeimet is és felálltam a sír mellől.

-Sziasztok és ne haragudjatok!-
Húztam végig kezem a márványon majd gyengén, botladozva elhagytam a kertet melyben ezer sír fekszik köztük a szüleimé is.

Sziasztok!
Nem is tudom mit mondjak. Nem tudok szavakat....vagyis nem találok szavakat a késésre amit ezidáig elhúztam. Annyira, de annyira sajnálom😭😭
Hidjétek el én tényleg kiakartam rakni a részeket amiket írtam de nem volt hoztá netem.
Tudom most azt mondjátok 'már megint ez a kifogás?'
Annyira utálom magam emiatt. Hisz ti várjátok itt a részt én pedig nem tudom kiadni.
Nagyon sajnálom és.....és ha....ha gondoljátok gyertek és öljetek meg! Azt érdemlem😖
De nagyon szeretlek titeket éppen ezért most kiraktam a részt és remélhetőleg hamarosan jön a következő😙
Addig is jó nyaralást mindenkinek!!
Ha netán valaki eljutott valamilyen fesztiválra nyugodtan írjon privibe és eldumcsizunk😉 Kiváncsi vagyok az élményekre😊
Hjajj.....de szeretnék menni a Balaton Soundra!😢😁