I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

6. rész Titkos hely ☆

Kiléptünk a kellemes tavaszi időbe.

- Hmm...milyen jó orgona illat van! - mondtam egy mélyet szippantva a kellemes tavaszi levegőből. Kiakartam élvezni a virágok illatát hisz tudtam, nem tart sokáig ez az időszak.

- Mondjuk mert a szomszédnak orgonája van? - tette fel költői kérdését Stell miközben elmentünk a szomszédjuk előtt. Én csak megforgattam a szemem.

Kb. 15 percet sétáltunk és meg is érkeztünk a legközelebbi mekihez.
Megpróbáltam keresni egy eldugottabb helyet de minden asztal zsúfolásig volt.

- Elvitelre? - kérdeztem Stellt.
Bólintott majd mentünk a hambikért.
Mindketten egy kétsajtosat kértünk.

- Hmm...nagyon finom! - mondtam beleharapva.

- Az! De hova is megyünk pontosan? - kérdezte a mellettem sétáló lány.

- Hát...nem is tudom.... - gondolkodtam miközben sétáltunk a járdán. - Vagyis hát izé....van egy hely de nem tudom, hogy...szóval jó ötlet-e. - mondtam lebiggyesztett ajkakkal.

Néha ha nagyon szomorú vagyok akkor egy kis erdőbe szoktam menni ahol van egy nagy fa. Arra felszoktam mászni. Igazából nem nagy dolog de mégis az az én kis helyem amit csak is az enyém. Nem voltam benne biztos, hogy megakarom osztani valakivel.

- Hova? - kérdezte Stella az arca pedig olyan volt,mint egy mókusé aminek tele van mogyoróval a szája. Nagyon aranyos volt.

- Teli szájjal nem beszélünk! - kicsit tereltem a témát mert meglepetésnek szántam a helyet ahova tartottunk.

Csak megforgatta a szemét és ette tovább a hamburgerét. 10 perc múlva oda is értünk. Mivel mindketten megettük a kajánkat ezért nem volt nehéz felmászni.

- Szóval tisztázzuk! Ha szomorú vagy ide szoktál jönni? - kérdezte Stell miután beavattam a kis titkomba.

- Igen! - bólintottam mosolyogva. - Meg azért is mert szoktak erre jönni szerelmes párok és őket szoktam nézni meg néha kicsit hallgatózni. - mondtam és a jó hangulatom kicsit alább hagyott.

- Ez kukkolás ugye tudod? - kérdezte mire felnevettem és a vállába bokszoltam de aztán újra eltűnt az arcomról a mosolyom.

- Jaj csajszi! - sóhajtotta majd a vállamra tette az egyik kezét - Sűrgősen találnunk kell neked egy fiú. - mondta mélyen a szemembe nézve. Az arcomon átfutott egy mosoly de az csak pár másodpercig tartott.

- Bárcsak olyan könnyű lenne. - mondtam nagyot sóhajtva.

-Könnyű is. 2 hét múlva lesz az gimis bál. Ott csak találsz valakit. - bíztatott mosolyogva. Én is elmosolyodtam.

- Sshhhh!! - raktam mutató ujjam szájára. Egy pár jött a fához. A lány nekidőlt a fa törzsének a fiú pedig megállt előtte. Szerencsére nem néztek fel, hisz akkor tuti kiszúrtak volna. Én ott barna pólóban még el is voltam de Stella úgy virított mellettem abban a pirosban mint egy télapó.

- Szeretlek. - mondta a lány halkan, a fiú homlokának támasztva az övét.

- Én is szeretlek. - mondta a fiú és megcsókolta a lányt.

- Most gondolj bele - kezdte a lány mosolyogva miután elváltak egymástól - ha nem mentem volna el arra a buliba anno 1989-ben..-

- Igen, az 2 hónapja volt. - vágott bele a srác szemtelen mosollyal.

- Ne vágj a szavamba! - mondta a lány mutató ujjával pedig megbökte a fiú mellkasát.

- Szóval ha akkor nem megyek el.. -

- És nem hánytad volna le a nadrágom amiben utána órákig voltam. - fintorgott a gyerek mire a lány nevetve megrázta a fejét. Úgy látszott, már nem zavarta, hogy a srác a szavába vágott.

- Igen. Szóval akkor nem lennénk itt....így. - mondta majd mindkét kezét a fiúéra kulcsolta.

- Valószínű, hogy így van. De itt vagyunk szóval csak ez a lényeg. - mondta gödröcskés mosollyal a fiú majd megragadta a lány derekát és újra magához vonta egy forró csókra.

Észre sem vettem és könnyeim elkezdtek folyni arcomon. Annyira aranyosak. Remélem nekem is ilyen aranyos barátom lesz. És ilyen kapcsolatom. Mikor meglátta Stella hogy sírok megölelt (már amennyire az lehetséges volt a fán ülve)

- Tudod, hogy nem szeretem, ha sírsz szóval ne tedd! - mondta, mintha ha csak a szavaitől elapadnának a könnyeim.

Elváltam tőle és letöröltem könnyeim.
Elkezdtem bólogatni mint egy bólogató bábu miközben egy zsebkendőbe kifújtam az orrom. Lenéztem és tudomásul kellett vettem hogy már elmentek.

-Gyere menjünk inkább mielőtt jön még valaki! Nem fogom végig nézni ahogy a kicsi szíved darabokra törik. - mondta miközben mászott lefelé.

Én is követtem és egymásba karolva mentünk vissza hozzájuk.

Itt is lennék az új résszel!!😊😊
Remélem elnyerte a tetszéseteket!!!😄😄
Várom a vissza jelzéseket😉😉😉

U.I.: Egyetek sok hamburgert😂😂😂😂😁😁😀😀😉😉

X❤X